Kekszek, cafék, és egy kis színház

Párizsban mindig figyel a „nagy testvér”: a kávézók teraszain a járda felé fordítják a székeket, hogy a vendégek nyugodtan szemlélhessék a város lüktetését. Ezt itt senki nem bánja, sőt, ha csak teheti, maga is jegyet vált a széksorok egyikébe. Mi is belevetettük magunkat a párizsi kávéházi életbe, macaronok, tarte-ok, kapucsínók kísérték utunkat.

 

Színház az egész világ, írta William Shakespeare, amit Párizsban úgy fogalmazhatunk át, hogy színház az egész város. Legalábbis a belváros (ami méretében sokszorosa a budapestinek) biztos. A helyzet ugyanis az, hogy a párizsi kávéházak teraszain a székek legtöbbször az utca felé néznek, így a helyet foglaló vendégek folyamatosan figyelemmel követhetik a Párizsban zajló eseményeket.

S hogy e szokásukról a hideg beköszöntével se kelljen lemondaniuk, minden teraszt az asztalok felett-mellett található hősugárzókkal melegítenek. A kávéházak reggeltől estig várják a vendégeket, amit rögtön megértünk, ha tudjuk, hogy az itteni cafék nem feltétlenül csak kávét kínálnak, sőt. Mindenhol lehet étkezni és alkoholt fogyasztani, van ahol bővebb a választék, máshol kisebb, de a szolgáltatás komplex.

párizs kávézók 09

Az sem mindegy, hová ülünk le, mert a sok helyen megtalálható bárpultnál fogyasztva olcsóbb a fekete, mint abban az esetben, ha mi is a párizsi színház nézői közé szeretnék tartozni, vagyis a teraszon költenénk el étkünket, kávénkat, borunkat. Egyébként a közvélekedéssel ellentétben a franciák is isznak sört, szinte mindenhol kapni csapolt és/vagy üveges sört. Akinek addig nem lett volna világos, miért (is) hívják Párizst a fény városának, rögtön megérti, ha este is tesz egy kiadós sétát, hiszen nem túlzás, hogy egymás hegyén, hátán sorakoznak a fényárban úszó kávéházak.

párizs kávézók 03

Na de milyen a kávé, kérdezheti joggal az olvasó, ami egy kávéház esetében ugye kardinális kérdés. Nos, aki a francia pörkölésért rajong, a Kánaánban érezheti magát, tapasztalataink alapján e téren senki ne várjon változást, az itteniek ragaszkodnak hagyományaikhoz. A legjobb kávét a Café Verletben és Eric Kaysernél (róla később még ejtünk szót) ittuk. Előbbi, amely a Rue Saint-Honorén található, egy igen nagy múltú cég, amelyet még a gyarmati időkben, 1880-ban alapítottak, teák, kávék, fűszerek és cukrozott gyümölcsök forgalmazásával foglalkozott. Ekképp ez az intézmény a legrégebbi működő kávézó-pörkölő-kereskedés a városban.

párizs kávézók 08

Csak bemenni, körbenézni is élmény: a földön kávészsákok sorakoznak, a falon rengeteg üvegfalú fiókban tárolják a portékát. Beljebb lépve leülhetünk, reggelizhetünk, uzsonnázhatunk, finom kávéillatban szürcsölhetjük a feketénket. Az említett fiókokban többek között kenyai, etióp, kolumbiai, burmai kávékat tárolnak. Úgy éreztük, ha valahol, hát itt megkérdezhetjük, árusítanak-e világos pörkölésű kávét, ám meglepetésünkre az eladó csak a fejét csóválta hűvös ábrázattal. Amikor azonban rákérdeztünk, mintha csak tippelnénk, hogy akkor náluk is franciára pörkölik a kávébabot, széles mosoly futott végig az arcán, mint aki nyugtázta: csak tudják ezek a zöldfülű turisták, milyen az igazi kávé. Ami egyébként valóban ízletes, mi az etióp Moka Sidamót próbáltunk. 

párizs kávézók 05

Ismerőseink egy Illyt is a figyelmünkbe ajánlottak az Opera sugárúton, ahol ugyan nem vágódtunk hanyatt az olasz pörkölésű tucatkávétól, ám aki szereti e műfajt, otthonosan fogja magát érezni az elég nagy kávézóban. Már csak azért is, mert a tulaj és a személyzet is olasz (vagy valamiért folyamatosan olaszul beszél). Érdekes a csillár is, amelyen kis csészékben bújnak meg az égők.Kellemesen időztünk a Montmartre felé a Rue Custine-en található All Good Thingsben, amely a nevéhez méltón valóban minden jót kínál. Jó kis kávé mellett, halkan csevegő, laptopjukon internetező/dolgozó vagy éppen falatozó fiatalok között tölthettünk el háromnegyed órát nagy békességben. Talán ez a hely emlékeztetett bennünket leginkább az itthon megszokott újhullámos kávézókra.

párizs kávézók 01

Ugyanilyen jó hangulatú hely a Szajna partján, a New York sugárúton az Eiffel-toronyhoz közeli New York, ahol folyamatos a pörgés, köszönhetően annak, hogy itt inkább az étkeztetés a fő profil. És akkor az árakról. Általában 2 euró körül van egy presszó, ittunk 1,80-ért és 3 euróért egyaránt. Attól is függ, mennyibe kerül a fekete, hogy elvisszük, vagy leülünk egy asztalhoz. Az árak – különös tekintettel arra, hogy Párizs a világ egyik legdrágább városa – illenek a nyugat-európai árfekvésbe.

salon du chocolat 30

A kávéházak világához, meg úgy általában a francia fővároshoz alapból hozzátartozik, hogy szinte mindenhol kapható macaron. Talán nem túlzás: Párizsban hegyekben áll a mandulás tésztájú finomság, amely a legkülönbözőbb ízekben kapható. A mára echte francia édességnek titulált macaront eredetileg az olaszok készítették (olaszul maccarone), ám mára bevette a franciák fővárosát (is). Nem hagytuk ki a kóstolást, amire bőven nyílt alkalmunk. Az igazság az, hogy az ár kiváló iránymutató: az olcsóbb termék nem véletlenül az, ahogy a drágább sem.

párizs kávézók 04

Ám még véletlenül se gondoljon arra az olvasó, hogy relatíve kisebb összegért rossz minőséget kap, nem, nem, hiszen még a legkedvezőbb árú, az francia drogéria láncolatnál, a Monoprixnél kapható macaron is jobb volt, mint sok Magyarországon kóstolt. Csupán arra szerettünk volna célozni, hogy errefelé van jó, jobb és nagyon jó, igaz utóbbiak már szinte a megfizethetetlen kategóriába tartoznak. A macaron darabja átlagban 2-3 euró között mozog, persze függ attól is, hol található a pékség, cukrászda, üzlet. Így például egy eldugott kis utcában értelemszerűen olcsóbban vásárolhatunk, mint mondjuk az Eiffel-torony kávézójában. Visszatérve például a Monoprixre, a 10 darabos csomagjuk ára 7 euróba került, ami Párizsban igen jutányosnak mondható. Persze ez esetben azért szögezzük le, hogy tömegtermékről van szó, mégis, sajnos több honi cukrászda termékét még így is verte. 

salon du chocolat 31

Kóstoltunk macaront Eric Kayser pékségében, ahol már jóval magasabb volt az ár, természetesen a termék is finomabb: 12 darabot 20 euróért, vagy 6600 forintért vásároltunk. Ericnek egyébként a tarte-jai is mennyiek, a barackos-pisztáciás és a klasszikus citromos egyaránt frenetikus. Amint arról már beszámoltunk, a Salon du Chocolat rendezvényen is megszámlálhatatlan macaronkészítő is kiállított, mi szerencsénkre az Aunay-sous-Auneau-ból érkező Lesmacarondises finomságait kóstoltuk.

párizs kávézók 06

A tonkababos-fügés, az ibolyás vagy a kalamansis macaronjuk ízét nem feledjük, ráadásul a cég nagy sós kínálattal is rendelkezik, így paradicsomos-bazsalikomos, libamájas-fügés, Szent Jakab kagylós-chorizós vagy fokhagymás-zöldfűszeres verziót is kóstoltunk. Ez egy út, aki rákattan, nagyon boldog lesz e kínálattól, nekünk nem mindegyik jött be. És persze ott van a sztárcukrász Pierre Hermé kínálata, amely már tényleg a közel megfizethetetlen kategória: 12 darab macaronért már 33,50 eurót, vagyis nagyjából 11 ezer forintot kell leszurkolni.

A franciák legnagyobb cukrász sztárja, a szemtelenül fiatal és sármos Cedric Grolet természetesen szintén Párizsban kényezteti az édesszájúakat. 2017-ben a világ legjobb cukrásza lett a Les Grandes Tables du Monde, tavaly pedig Gault&Millau és a The World's 50 Best Restaurants szerint is a legkiválóbb cukrásznak számított. Hogy mekkora sztár, azt érzékelteti: amikor felkerestük a Le Meurice hotel aljában kialakított látványcukrászdáját, végeláthatatlan tömeg kígyózott a szakadó esőben kicsiny üzlete előtt. Mivel balszerencsénkre időszűkében voltunk nem volt lehetőségünk a hideg esőben órákat ácsorogni, csak a kirakaton kívülről tudtunk pár képet készíteni a mesterről munka közben. Legközelebb pótoljuk.

párizs kávézók 07

Ám Párizsban kizárt, hogy csillapítatlan marad a vágy, mi is kárpótoltuk magunkat gyorsan a Montmartre tövében található La Cure Gourmand-ban, ahol mindent megtalál egy helyen, aki valami finomságot kíván. Mi a bolt közepén található, önkiszolgáló kekszsziget kínálatából választunk narancsos, citromos, mandulás, almás-fahéjas édességeket.

 

Copyright PuzzleMedia 2017