Fokhagymát nyeltek és diót ropogtattak a pálinkára

Míg advent a reményteli várakozás ideje, a szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A karácsonyi éj misztikuma melegséggel tölti el minden ember szívét, szenteste minden elcsendesedik. Sok helyen ilyenkor még ma is nagyapáink szokása szerint hal, dió, mák kerül az ünnepi asztalra.

 

karácsony 09Jézus születését a 4. századtól ünnepelik december 25-én, a 325-ben megtartott niceai zsinat ugyanis az addig január 6-án (még korábban áprilisban vagy novemberben) megtartott ünnepet helyezte át december végére. – A karácsonyt megelőző időszakban eleink hetente háromszor böjtöltek, a böjti gyakorlat a görög katolikusoknál még ma is élő, ők hathetes adventet tartanak. A római katolikusok négyheteset, ám böjti gyakorlat már nincs, a 20. század közepe táján eltűnt – közölte lapunk érdeklődésére Foster Hannah, a Néprajzi Múzeum muzeológusa.

A néphagyományban fontos szerepe volt annak is, mi kerül a karácsonyi asztalra: a díszítésnek és az étkezésnek egyaránt szigorú rendje alakult ki az évszázadok során. A néphit szerint e napon az asszonyok nem állhattak föl az asztaltól, amíg az étkezés tartott.

A karácsonyi asztal kiemelten fontos eleme a karácsonyi hagyománykörnek, hangsúlyozza Foster Hannah. December 24-én karácsony vigíliáján sok étel jelenik meg az asztalon, a feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak, az asztalra gabonák magvait helyezték, később ebből adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak. Az asztal alá szalmát tettek, így emlékezve arra, hogy Jézus jászolban született. Ezt később ugyancsak megetették a haszonállatokkal, így biztosítva a szaporulatot. Sok helyen gazdasági eszközöket is helyeztek az asztal alá, hogy „megszenteljék” a velük való munkát.

karácsony 06

A karácsonyi asztal az ünnep ideje alatt végig meg volt terítve, és csak aprószentekkor vagy vízkeresztkor bontották le. Legtöbb helyen e fölött függött a karácsonyi zöldág vagy termőág, amit sokan a karácsonyfa elődjének tekintenek.
A karácsonyi asztalra szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma került, mert a nép úgy hitte, ezek az eledelek biztosítják a család egészségét. Sok helyen a diót a szoba négy sarkába dobták, miközben azt kiáltották: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek!”.

Fontosnak tartották, hogy sokféle eledelt fogyasszanak (annak ellenére, hogy önmegtartóztatás volt a böjt miatt), a sokszínűség jelezte a kívánságot: a következő évben is elegendő étel jusson az asztalra – emlékeztet Foster Hannah. Az étkek közül előnyben részesítették azokat, amelyektől bőséget, jó termést reméltek. Ezért alakult ki a mák, a dió, a hal a (halpikkely miatt), a bab, a tök, a borsó, a lencse kultusza a karácsonyi fogások közt. 

karácsony 05

Kedvelt volt a mákos tészta, a mákos guba, a derelye, a bableves, a sült tök, különböző aszalványok, kalács fogyasztása. Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 19. századból fennmaradt forrás szerint a „menüsor” a következő volt: előbb pálinkát ittak, majd fokhagymát nyeltek, ezt követte a habart bableves, majd a mézes-mákos csík, az aszalt szilva és alma, valamint a dió és végül sült tök. Később nyugati hatásra a pulyka vagy a borleves terjedt el, míg manapság a legtöbb helyen halászlé, rántott hal kerül az asztalra, esetleg (töltött) pulykasült.

karácsony 02

Eleink a kalácsból, az almából szétosztották egymás között az első falatokat, ami azt jelképezte, hogy a családnak mindig össze kell tartania. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy ha éjszaka a kis Jézus betérne a házba, éhen ne maradjon.

karácsony 04A karácsonyi asztal terítéke mindig fontos volt; az ünnepi abroszt az év során legtöbbször vető- vagy sütőabrosznak használták, vagyis ebbe helyezték a kovászt, ebből vetették az első magvakat, hogy a kenyér megkeljen, illetve bő legyen a termés. A palócoknál a karácsonyi asztal maradékát zsákba kötve helyezték ki az istállóba, hogy a rontás ellen védje az állatokat.

– Bár az újbor vagy disznóvágás nem kifejezetten az adventhez és karácsonyhoz, hanem inkább a téli hónapokhoz kapcsolódik, gyakori volt, hogy előbb a karácsonyi időszakban köszöntést mondó ifjakat, a regölőket, lucázókat, majd a karácsonyi betlehemezőket megkínálták vagy megajándékozták friss disznótoros ételekkel. Az újbort rendszerint december 27-én, János napján szentelték – ez a liturgia része is, illetve bortermő vidékeken gyakorta ekkor kóstolták meg az újbort – említett egy további szokást Foster Hannah.

 

További felhasznált forrás: Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

 

Nyomtatás E-mail

Copyright PuzzleMedia 2017