Pálcás krampusz zöld ruhában

Írta: Gourmet Riporter, dátum: .

Elődeinket ugyanolyan leleményesség jellemezte, mint a mai kereskedőket, ha arról volt szó, hogy a vásárlók kedvében járjanak. Mikulás és karácsony közeledtével az édességipar átállt ünnepi üzemmódba, s külön az ünnepekre készített csokoládéfigurákkal, szaloncukorral csábították a vásárlókat. Régi idők karácsonya címmel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kosztümös tárlatvezetést szervezett, ahol megtudhattuk, milyen volt az előző századforduló táján Budapesten a karácsonyi őrület.

 

Mert, hogy volt, a felől ne legyenek kétségeink, legfeljebb egy kicsit másképp zajlott, mint manapság – avat be a részletekbe a korabeli viseletbe öltözött Németh Ádám, múzeumpedagógus. Akkor is szükség volt alapanyagokra a karácsonyi menühöz, ahogy ajándékokat, szaloncukrot vagy fenyőfát is vásároltak az emberek. De ne szaladjunk ennyire előre, kukkantsunk be először a fűszereshez! A bevásárlás volt ugyanis a készülődés egyik legfontosabb része. A „naccsasasszony” előre eldöntötte milyen ételek, sütemények kerüljenek majd az ünnepi asztalra, többnyire a vallási és/vagy a családi hagyományt követve. A hozzávalókat bevezette a háztartási naplóba. A bevásárlás a cseléd, ritkábban a férj feladata volt. 

Ellátogatunk Robicsek Lajos fűszer- és csemege-kereskedésébe, amelynek tulajdonosa egykor a főváros VII, kerületében, a Wesselényi utcza 21. szám alatt várta a vásárlókat. A boltban „Faragó Richárd” eladó fogadja és köszönti megállás nélkül a betérőket. „Tiszteletem nagyságos uram”, „kisztihand naccsasasszonyom”, „adhatok a nagyobból?”, „ajánlhatom ezt a remek termékünket?”, „ez épp ma érkezett” – ösztönöz vásárlásra. 

regi idok karacsonya 02

Az árukat, fűszereket fiókokban, esetleg fémdobozokban tárolták ömlesztve, mivel az 1910-es években még szinte mindent kimérve árultak. Csak annyit vettek egy-egy termékből, amennyire az ételekhez szükség volt. Egyrészt spórolás, másrészt a romlandóság miatt, akkoriban ugyanis még nem tömték tele tartósítóval az élelmiszereket. A mustárt is adagolták, amelyet kis tégelyekben vihettek haza a vevők. A fűszerboltban ismert márkák cégérei köszönnek ránk: Maggi, Oetker, Dreher, Szerencsi, Győri Keksz, Lipton, Törley, Globus vagy a Kecskeméti Konzerv, amely szerényen csak a világ legjobbjaként hirdeti magát. Persze a legkisebbeket (és az édesszájú felnőtteket) a csokoládék, bonbonok, cukorkák érdekelték a leginkább, amelyeket olyan ma is ismert gyártók kínáltak, mint a Stollwerck, a Stühmer vagy a Suchard.

regi idok karacsonya 08

Érdekesség, hogy a csemegeboltban nemcsak élelmiszert lehetett beszerezni, hanem olyasmiket is, amire egy háztartásban még szükség lehet, így petróleumot, szappant, cipőpasztát, borkőt, sonkapácot. A vásárlás végén a boltos a bevásárló-könyvecskébe jegyezte fel, miből, mennyi került a kosárba, hiszen „a cseléd kezébe pénzt nem adunk!” A könyvben összegyűlt összegeket általában hó végén összesítette a fűszeres, ekkor egyenlítették ki a családok. Piacon szerezték be a fontos karácsonyi alapanyagokat, mint a babot, a lencsét, a diót, a mákot, a borsót, a halat, a friss zöldséget, illetve a sonkát, a szalonnát és a marhahúst. Német származásúak esetleg libát is vásároltak, náluk akár sült liba is kerülhetett szenteste az asztalra. 

regi idok karacsonya 01

Persze a boldog békeidőkben is vásároltak ajándékot, például a Fortuna Bazárban, amelynek eredeti, 1910 környékén készült portálja a múzeumban ma is megtekinthető. Az üzlet úgy hirdette magát, mint „Pestnek legolcsóbb bevásárlási forrása”. A kirakat az üzlet szeme, tartották akkoriban, s az ügyes kezű boltosok például férfiingekből hajtogattak tengerpartot vagy nyakkendőből pálmafát, így csábítva a vevőket az üzletbe. Csoda, ha a karácsonyi nézelődés, vásárlás igazi programnak számított? A gyermekek persze akkor is a játékoknak örültek a leginkább, amelyekből a németek gyártották a legszebbeket, a lányoknak babát, a fiúknak ólomkatonát. 

regi idok karacsonya 06

Hogy végül kinek, mit sikerült a karácsonyfa alá helyezni, természetesen a fizetése határozta meg. Egy kétkezi munkás 85-90, egy cukrász 2-300, egy tanár 400, egy ügyvéd 1000 koronát keresett. A legjobban már akkor is a parlamenti képviselők voltak megfizetve, 1500 koronát vittek haza. Egy korona nagyjából 8-900 forintnak felel meg. Böngésszük akkor a Párisi Nagyáruház kínálatát, mire futhatta a vásárlónak! A Gizi névre keresztelt, lóherét mintázó bizsu nyakék 2 koronát kóstált, egy játék állatfiguráért egy koronát kértek, míg a Cuba fantázianevű, fedél nélküli zsebóra 6 koronába került. Egy biztos: mindenki olyasmit vett ajándékba, amire nem volt feltétlenül szüksége a megajándékozottnak a mindennapi életben, ami, ha úgy tetszik, luxus. Persze mindenkinek a maga szintjén. A gyerekek játékot kaptak, ám nem volt jellemző, hogy egy, legfeljebb két meglepetésnél több került volna a fenyőfa alá.
regi idok karacsonya 04

A trafikokban sok egyéb mellett csokoládéfigurákat is beszerezhettek a szülők, érdekesség, hogy akkoriban Szent Miklóst még leginkább arany, lila vagy kék ruhában ábrázolták, olykor persze vörösben is. A Mikulás kabátját végérvényesen a Coca-Cola két világháború közötti reklámkampánya óta ismerjük pirosnak. Az igazi minőségi finomságokat az édességboltban lehetett megvásárolni, a Stühmer egy egész hálózatot működtetett az országban. Árultak előre összeállított Mikulás csomagot, de külön is meg lehetett vásárolni az édességeket. Kapható volt kakaó, cukorka, zizi, Ropp-szelet (a mai nápolyi őse), és – most kapaszkodjanak meg! – Százszorszép desszert, amelynek ráadásul a doboza szinte ugyanúgy nézett ki, mint manapság. 

régi kari szalon

Itt is lehetett kapni Mikulást, na meg pálcás krampuszfigurát zöld ruhában, karácsonyi bonbon különkiadást, karácsonyi mintás, szétnyitható, többszintes bonbonos dobozszettet, vagy a pocakjánál szétcsavarható Mikulást, amelybe cukorkákat rejthettek a gondos szülők. Ötletes. De a legmegdöbbentőbb, hogy előre kipucolt, valódi cipőt is árultak az édességboltban, amelybe a rafinált boltosok egy zsákot applikáltak, hogy a „Mikulás” abba helyezhesse az ajándékokat. Megáll az ész!

Aki nem gyári édességre vágyott, természetesen cukrászdába ment, ahol a sütemények mellett megállás nélkül öntötték már advent előtt a csokoládéformákat, Mikulást, kiscsizmát, a lányoknak kistopánt. Egy nap akár 30 kilogramm kakaóbabot is felhasználtak a cukrászok és segédeik a rengeteg cukorsüveg, több kilogramm dió, mák és a vanília mellett. Itt készültek a szaloncukrok vagy, ahogy Jókai Mór elnevezte, szalonczukkedlik. Akkoriban egyfajtát kínáltak, ami fondant-ból készült. Minden egyes szemet külön csomagoltak az inasok a cukrászműhelyben található szaloncukorpapír-rojtozó géppel. 

regi idok karacsonya 05

Az adventi előkészületek után elérkezett a várva várt szenteste. Egy polgári családban szépen megterítettek az ebédlőben, és itt állt a karácsonyfa is, amin ónlemezből, üvegből vagy szalmából készült, csavart cérnaszállal a fára akasztott díszek csüngtek. A fát a „Jézuska hozta”, ezért amíg a szülők díszítették a fenyőt, a nagyszülők karácsonyi vásárokban nézelődtek a kicsikkel. 

regi idok karacsonya 03

A gyermekek levelet is írtak a Jézuskának, „Jézuska Királynak, Mennyországba” címezve, amelyek másnap reggelre eltűntek az ablakból, ahová helyezték. Egy ránk maradt levélben a gyermek „édesanyának, édesapának egészséget és munkát” kért a Jézuskától. Hogy teljesült-e a kívánsága, arra valószínűleg soha nem kapunk már választ. Az asztalt vörös abrosz borította, amit éjfél után fehérre cseréltek. Ugyancsak éjfélt követően szegték meg rituálisan a friss kenyeret. Az almát annyi gerezdre vágták, ahányan részt vettek a vacsorán, és fogyasztottak mézbe mártott fokhagymát is, persze a húsleves, a mákos metélt vagy guba után. A hagyományokat megtartva a négy égtáj felé dióbelet dobtak, hogy a következő évben mindenfelől bőség szálljon a családra.

 

Nyomtatás