Ahol olyat ebédelhetünk, mint a nagyinál

Van úgy, hogy nagy várakozásokkal keresünk fel egy éttermet, aztán csalódnunk kell, ahogy szerencsére előfordul ennek az ellenkezője is. Ám arra álmunkban sem gondoltunk volna, hogy épp Egerben, a Trifla étteremben találkozunk olyan rég feledett ízekkel, amelyeket legutóbb a nagyszüleink terített asztalánál ízlelhettünk.

 

Gál Gábor évtizedek óta a hazai szarvasgomba messiása, a szilvásváradi Lovasban és egri Zsálya éttermében is számos ételt kínált a különlegességre vágyó ínyenceknek. Elkötelezettsége, szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen. Ezért is voltunk kíváncsiak, milyen a közelmúltban nyitott étterme, a Trifla, ami Eger sétálóutcájában található. A helyen egy kivételével magasított asztalok fogadják a vendégeket, akik bárszékeken foglalhatnak helyet. Egy „asztalt” úgy alakítottak ki, hogy egy szőlőprést alakítottak át a célnak megfelelően. A bejárattól balra található egy kvázi szeparé, itt egy normál asztal és székek kaptak helyet. A vendéglőben szóló zene nekünk kicsit hangos egy ebéd mellé.

trifla 01

A vidám, halványkék színekkel feldobott, L-alakú étterem végében található a félig nyitott konyha, ahol egyes munkafolyamatokat végigkövethet a vendég, ha kedve tartja. Innen nyílik egy másik, zártabb konyha is. Délután érkezünk, így az ebédmenüt kóstoljuk végig. Sajnos az antré nem sikerül túl jól, kérdésünkre, hogy ebédmenüt fogyaszthatunk-e még, a pincér kissé idegesen reagál. Hogy milyen nagy gond a munkaerőhiány, arról ITT, ITT vagy ITT is írtunk már, így a tapintatlan viselkedést természetesen nem ír(hat)juk Gál Gábor számlájára. 

trifla 07

Az ebédmenüben egyszerűbb ételek mellett a séf olyan fogásokat is kínál, mint a karfiol krémleves rántott véres hurkával, sajnos ez az étel nem a látogatásunk idején szerepelt az ebédmenüben, pedig nagyon kipróbáltuk volna. Rántott malacfüllel kezdünk, amely mellé tormás majonéz érkezik a tányéron. Az ötlet jó, a fül kellemesen roppanós, mégis kellően puha. Ugyanakkor nem itatták le róla maradéktalanul a zsiradékot, ami egy picit ront az egyébként kiváló eledel élvezeti értékén. A tormás majonéz nem csípős, finom, viszont kis adagokban fogyasztva is elfogy a fül felénél. 

trifla 06

A következő és egyben utolsó kellemetlen tapasztalatunk, hogy az egyik főétel, a kijevi csirkemell elfogyott, mire betérünk az étterembe. (Ebbe a egyébként a miskolci Dűlőben is belefutottunk, amelyről azért nem írtunk, mert sok jót hallottunk a helyről, amely ottjártunkkor köszönő viszonyban sem volt a valósággal, ezért elhatároztuk: később adunk a Dűlőnek még egy esélyt – a szerk.) Egyébként nem túl gyors a kiszolgálás, pedig messze nincs tele a hely, a borsóleves hosszú időre követi az előételt, noha az nyilván már kész. 

trifla 05

Na de a produktum mindenért kárpótol, és ekkor elkezdjük nagyon jól érezni magunkat. Az hagyján, hogy a zöldborsóleves csirkeaprólékkal nem csészében érkezik, mint oly sok étteremben, hanem egy nagy és ízléses tányérban. Igen rendes adag. Forró, ami egy kvázi húslevesnél alap, a kinti cudar hideg után pedig nagy előny. A leves külsőre olyan, mint amilyet nagymamám főzött egykor, pirospaprika is van a levesben, petrezselyem a lé tetején, s rendkívül jó illatú. A zöldborsó, a gyökér és a sárgarépa puha, elegendő húst kanalazhatunk. Nem gondoltuk volna, hogy a séf egy első hallásra ilyen egyszerű étellel talál majd szíven bennünket. 

trifla 04

És a szíven találás a toroskáposztával folytatódik, amiben füstölt húsok lapulnak. A nagyinál ettünk utoljára hasonlót, de a mama káposztája nem volt ilyen puha. Az étel rendkívül – nincs rá jobb szavunk – krémes, itt-ott szemes borssal, sok puha árpagyönggyel, elegendő füstölt sertéssel. Még porcogókat is találunk, mint a nagymama főztjében. Persze ő nem ismerhette a modern technológiákat, de ez a fogás – még ha kissé szentimentálisnak is tűnünk – őt és a rég nem tapasztalt házi ízeket idézte. 

trifla 03

Zárásként túrós palacsintát szolgál fel az időközben megbékélt pincér, akiről kiderül, hogy mosolyogni is tud. A frissen sütött, citromos túróval gazdagon megkent palacsintát nyugodtan nevezhetjük óriásnak, akkora adag, hogy jó darabig elpiszmogunk vele. Megnyugodva lépünk ki az utcára, Gál Gábor még mindig, továbbra is nagyon tud.

 

Copyright PuzzleMedia 2017