Úgy tűnik, Olaszország bármikor, bármilyen időben befutó nálam. Nem történhet semmi, ami elveszi a kedvem Itáliától, lehet hideg, lehet eső. Az atmoszféra, a színek, az ételek, az életérzés valahogy még szélben és zord időben is átjön. Tut(t)i, hogy én előző életemben itt éltem. Ezúttal Milánót és környékét fedeztük fel. 

A közelmúltban tettünk szép nagy körtúrát a Vár a világ utazási iroda szervezésében az alábbi útvonalon: Milánó, Lago di Como, Lago di Garda Brescia, Lago d’Iseo és Bergamo. Nagyon sűrű volt a program, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk. A szervezés többé-kevésbé gördülékenyen ment, sajnos az idő inkább volt őszies, mint tavaszias.Repülővel utaztunk Milánóba, az út gyors és kényelmes volt. A reptéren várt minket egy busz, olasz sofőrrel, Fatival, aki Sziciliából származott. A következő 4 napban ő vitt minket mindenhová. Itt vezetni azért, nem semmi!Sajnos mire Milánó központjába, a Forza-kastélyhoz értünk, már esett az eső és elég hidegre fordult az idő. De hála Istennek mire beértünk a II. Vittorio Emanuele Galériához, elállt. Ez utóbbi egy csoda, hasonlít a nápolyi galériához, csak itt a világmárkák üzleteibe is beugorhatunk. A tömeg hömpölyög, még hideg időben is. Élményt jelentett körbenézni. Meg is éheztünk, ettünk egy focacciat, kávéval, de – talán a tömeg miatt – a kiszolgálás nem volt a leggördülékenyebb.Betekintettünk a Milanói Scala múzeumába, láthattunk egy operapróbát is. Nagyon izgalmas a színfala mögé betekinteni. Az épület egyébként szintén gyönyörű, megnézhettük azt a zongorát, amin Liszt Ferenc is játszott.Ha Milánóba látogatunk, ezt nem szabad kihagyni, ahogy a Dómot sem, ahová szerencsére könnyen és gyorsan jutottunk be. Ezzel az épülettel nem lehet betelni! Főleg, amikor az ember a tetején sétál. Olyan légies, és annyira varázslatos az ornamentikája, hogy szinte nem is hisszük, hogy kőből faragták építőelemeit.A Dóm után a Szent Ambrus templomot tekintettük meg, amelyet még Róma idejében (387) építettek, s később román stílusban bővítették. Este ellátogattunk Naviglibe, Milánó külvárosába. Nagyon hangulatos kerület, picit emlékeztetett Amszterdamra és Velencére. Találtunk egy nagyon hangulatos kis éttermet, ahol isteni pizzát és életem legjobb Aperolját ittam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

A szállásunk, az AS Limbiate Fiera**** Hotel Milánótól 15 percre található. Nagyon kényelmes, modern, jól felszerelt szobát kaptunk. A reggeli is bőséges, pékáruval, felvágottakkal és gyümölcsökkel alaposan jóllakhattunk. Aki jó szállást keres, itt megtalálja.Másnap a Lago di Comóhoz mentünk hajóval, sajnos az idő nem javult, de szerencsére mire Bellagióba értünk kicsit jobb lett. A városka tüneményes, kis utcákkal, kis éttermekkel, hangulatos boltokkal. Megnéztük Liszt Ferenc házát, finom pizzát és süteményt fogyasztottunk, és persze ki nem hagytam volna az Aperolt.A hófödte csúcsok még látszottak a partról.Másnap újabb hajóút következett, így jutottunk el a Garda-tó partján fekvő Sirmionéba. Aki járt már Cinque Terrén, el tudja képzelni, milyen színes házak találhatók itt. Sirmione egy igazi gyöngyszem. Vízzel körülvett várral, kis utcákkal, citromfákkal és hangulatos éttermekkel.Nagyon bejött, és úgy gondolom, nem véletlen, hogy a híres római költő, Catullus is ide építette a villáját, vagy itt volt Maria Callasnak nyaralója. Az édes életet testközelből élhettük át: gyönyörű tulipánok, virágok, mellé finom fagyik és persze a már megkerülhetetlen Aperol.Sirmione után Bresciaba mentünk. Az óváros tüneményes, a tereivel, a főterével, a hangulatos kávézóival és a Prágára emlékeztető óratornyával. A Garda-tó környékén mindenféleképpen kötelező célpont Brescia!Utolsó napunkon sem lett melegebb, sem esőmentes. Sőt! Így csónakázásunk az Iseo-tavon kudarcba is fulladt. Túránkat Bergamóban zártuk. Több órát töltöttünk itt is a hangulatos óváros utcácskáin sétálva, felmentünk a Városháza tornyába, ahonnan pazar látvány tárult elénk.

Később bementünk a Santa Maria Maggiore bazilikába, ami felejthetetlen élményt nyújtott. Délután borkóstolón jártunk, ami nekem kissé csalódást okozott.Az ételek nem hoztak különösebben lázba, ami Olaszországban meglepő, számomra túl olajosak és tömények voltak, a bort pedig teljesen „kicentizték”, alig jutott mindenkinek… Este a bergamói reptérről indultunk haza, éjfél után már a saját ágyunkba feküdhettünk le.

Fotó: Pethó Zsófia