A közelmúltban rendezték meg Budapesten a World of Coffee, kávés világkiállítást, amelynek betétprogramjaként öt barista világbajnokságot is lebonyolítottak. Sajnos, mi magyarok ezúttal nem szerepeltünk jól, pedig korábban voltak már érmeseink a világversenyeken. Ám ahhoz, hogy tartósan megvessük a lábunkat az élmezőnyben, mint az angolok, a dél-koreaiak vagy a görögök, nagyobb támogatásra volna szükségük fiataljainknak.

A bemutatkozás lehetőségét jelentette a World of Coffee (WOC), hogy vagyunk, hogy létezik Magyarországon komoly kávékultúra. Megmutathattuk a világnak, hol tartunk, hogy idehaza is van egy réteg, amely már magas színvonalat képvisel – vélekedett az eseményt követően Tóth Sándor, korábbi világbajnoki hatodik helyezett baristánk, aki a szekszárdi A kávé háza és a Lucky Cup pörkölő tulajdonosa.

Hozzátette: a külföldi résztvevők (nagyjából kilencezren regisztrálták magukat a háromnapos eseményre, ami rekord) azt mondták: a WOC történetében a budapesti volt a valaha rendezett egyik legjobb rendezvény. Fel kell kötnie a nadrágot Amszterdamnak, ha jövőre le akarja körözni Budapestet. A magyar főváros kitűnő lokáció, megfizethető szállásokkal, számos programmal. Tóth Sándor elmondta: a külföldiek meglepődtek kávékultúránkon, gasztronómiánkon, sokan kellemes élményekkel távoztak hazájukba.

Ugyanakkor a magyar baristáknak nem sikerült maradéktalanul bebizonyítaniuk, hogy szakmailag az élmezőnyhöz tartoznak. – Ennek egyszerű az oka: az egész napos munka mellett a fiataloknak nincs idejük gyakorolni, és anyagi támasz sincs a hátuk mögött – világított rá az okokra Tóth Sándor. Felidézte, hogy amikor Juhász Edit készült fel a latte art világbajnokságra, 1060 liter tejet használt el gyakorlásra. Edit végül bronzérmet szerzett 2014-ben.

Arról nem is beszélve, hogy sok versenyző a kilogrammonként 200 dolláros panamai Geisha kávéval dolgozik vagy hasonló kaliberű alapanyaggal, amelyből nem lehet egy kilót rendelni. Ahogy az sem ártana, ha egy termet berendezhetne az Egyesület a Magyar Kávékultúráért, ahol szimulálhatnák a versenykörülményeket, hogy ne a helyszínen szembesüljenek azzal először a baristák.

Vagyis ahhoz, hogy a magyarok folyamatosan tudjanak jó eredményeket produkálni, olyan biztos anyagi háttérre volna szükség, mint amely a gasztronómia egyéb szereplői vagy a borászok mögött már létezik. Ettől ma még messze vagyunk, még akkor is, ha a maiaknak már nem maguknak kell házalni, hogy összegyűjtsék a repülőjegyre, szállásra valót, mint 2011-ben Tóth Sándornak, aki cégről cégre járt, mire a másfél milliós költséget előteremtette. Szűk költségvetését jelzi, hogy még egy pótcsészét sem tudott magával vinni Kolumbiába a világbajnokságra.

Hogy ez ne ismétlődhessen meg, elhatározta, az Egyesület a Magyar Kávékultúráért és szponzorok segítségével megteremti a versenyzés feltételeit, így legalább már emiatt nem kell aggódniuk a baristáinknak. Ám hogy olyan sikereket érjünk el, mint a görögök, nagyobb támogatottságra volna szükség. Görögországban a TAF kávéforgalmazó cég régóta komoly forrást biztosít a versenyzőknek, és évről évre neveli ki a jövő nagy baristáit. Tóth Sándor szerint egy ütőképes csapat kialakításához Magyarországon sem kellene horribilis összeget előteremteni, úgy látja, 10-15 millió forintból finanszírozható volna az éves felkészülés. És biztosan lehetne valamelyik zsák mélyén ennyit találni, véli, ahogy más gasztronómiai versenyekhez is sikerült.

További cikkeink a WOC-ról: 

Málna, méz, füstfelhő
Hogyan lesz a kávéból paradicsomlé?
Budapest, kávéváros állomás
World of Coffee kiállítás képekben, 2. rész
World of Coffee, 3. nap képekben
World of Coffee kiállítás képekben
World of Coffee, 2. nap képekben
Cezve/Ibrik bajnokság képekben
World of Coffee, 1. nap képekben