Tűnjön el egy időre a vendégek életéből a nyüzsgés, az ingeráradat, ami körbevesz bennünket, éljék és adják át magukat a lassan hömpölygő élményeknek, mint egykor a régi családi ebédek alkalmával. Ez a filozófiája Hosszú Franciskának, aki Hosszúhetényben működtet éttermet. Szerinte, ha családias a légkör, a vendégek megérzik. A Hosszú Tányérban nem kell mereven ülniük, akár a konyhába is besétálhatnak.
A Németvölgyi úton valaha szinte minden sarkon vendéglő várta a polgárokat, akik, ha úgy tetszik, egy gasztronómiai promenád kínálatából válogathattak. E vendéglők közé tartozott a Szürke Csacsi is. Mára alig maradt pár étterem, de a Csacsi – némi metamorfózison átesve – ma is várja a budaiakat. Ez az étterem a Jardinette, amely két évtizede is ápolja a hagyományokat.
A szegedi Alabárdosban nem lehet „rosszul” választani, séf ugyanis igazi elkötelezettje szakmájának. Színes, összetett, de nem erőltetett, gondosan egymás mellé válogatott alapanyagokból, a technológiák tökéletes ismeretével készített ételei élményszámba mennek. Tóth Pál figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed, impulzusai érthetők. Semmit nem ajánlunk jelenleg jobban, mint egy látogatást a színek szerelmesének konyhájába.
Éhesen érkeztünk, jóllakottan távoztunk. Előzetesen jó híreket olvastunk az étteremről, és nem is csalódtunk. A kiskunhalasi Rézmozsár olyan vendéglátóhely, amelyből minden városba kellene legalább egy. Terei fényesek, tágasak, a konyha megbízhatóan működik, a vendéggel jól bánnak, készülnek ebédmenüvel, választhatunk étlapról és a séf ajánlatából. Étlapjukon található néhány egészen különleges gyöngyszem is.
Az, hogy valami jó, manapság már kevés, egyedi fogásokat és valódi tartalmat kell alkotni – vallja Mede Ádám, a Laurel séfje. Szerint az autentikus ételeinket kellene csúcsra járatni, miközben gyakran mixeli ázsiai fűszerekkel a magyar fogásokat, mert abban találja meg a szabadságát. Picit szomorú volt amiatt, hogy étterme idén sem kapott Michelin-csillagot, de biztos benne: a minőség előbb vagy utóbb kifizetődik.
A házigazda Franciaország szerezte meg az első helyet a Bocuse d'Or lyoni világdöntőjében. A versenyen szinte minden fontosabb díjat a skandináv országok nyertek. A magyar csapat Veres István séf vezetésével a 11. helyen végzett.
Pompás hírt kaptak a magyar gasztronómiában dolgozók: az Essência és a Salt éttermeket egyaránt egy Michelin-csillaggal tüntették ki. A plate, azaz ajánlott kategória hat új étteremmel bővült, ami a nehéz helyzetű fővárosi gasztronómia életében hatalmas siker. Ugyanakkor nincs már Bib Gourmand minősítésű étterme a városnak, ahogy a vidéki vendéglátásnak is tovább kell várni az első elismerésre.
Köveskál határában járunk, a távolban a Hegyestű bazaltoszlopai sejlenek fel, a magasban egy ragadozó madár vitorlázik. A Káli Gourmet előtt szénabálák sárgállanak, a kertben kakukkfű, menta, meggybabér, színes virágok illatoznak. Beljebb lépve a fedett teraszra egy régi sublótot fedezünk fel, fiókjaiból eper kandikál ki. Csönd van, béke és nyugalom. A változatos, helyi alapanyagokat használó konyha a ráadás.
Precíz konyha, jó borok, fenséges kilátás, mit kívánhatna még a vendég, ha a Balatonhoz érkezik? A csopaki Szent Donát Borkúriában egy helyen találhatjuk meg mindezt, kiegészítve a jó levegővel, a pompás elhelyezkedéssel és a csönddel. S egy csipet halk dzsesszel.
Olykor olyan vidékeken is rábukkanhatunk jó minőséget kínáló éttermekre, ahol előzetesen arra nem számítanánk. Szerencsére, hisz az lenne az ideális, ha minden járásban lenne legalább egy jó hely, ahová bátran, bármikor beülhet egy család étkezni, mert biztos lehet benne, hogy nem csalatkozik. Ilyen hely a Vadvirág Kozárdon, ami minden bizonnyal a pásztói járás legjobb helye.