Idén másodjára került a figyelem középpontjába a cukornád apoteózisa: a rum. A közelmúltban megrendezett, II. Rum Show alkalmával arra kerestük a választ, hogy mi lehet az ital népszerűségének oka, illetve természetesen kóstoltunk egy kicsit a legizgalmasabbnak tűnő tételekből, miközben igyekeztünk minél többet megtudni a rumos trendekről. 

Szalmás Márton, a WhiskyNet munkatársa volt az első kalauzunk, aki a francia La Maison & Velier standján azt mondta, tapasztalata szerint 2008–2009 óta ível fölfelé a rumfogyasztás Magyarországon. Ez kevesebb, de minőségibb tételeket jelent a hazai fogyasztók körében, a változás pedig a sajnálatosan magas magyarországi alkoholizmus fő okára, a mennyiségi italfogyasztásra is jó hatással van. Nehézséget lát abban, hogy a magas minőségű termékek ára növekszik, ugyanakkor úgy tapasztalja, hogy egy-két kóstolás is elég ahhoz, hogy az átlagos fogyasztók inkább emellett tegyék le voksukat.

A rum fölfelé ívelő népszerűségéhez az is hozzá tehet, hogy az érlelt párlatok között még mindig alacsonyabb áron érhető el jó minőségű tétel, mint mondjuk a whisky-k között – hívta föl a figyelmünket Nagy Péter a Rum Nation pultja mögött. Míg egy harmincéves whisky-ért akár negyedmillió forintot is elkérhetnek, addig egy ugyanennyi idős, és nem kevésbé kiváló rum „mindössze” 60–70 ezer forintos áron is beszerezhető.

A népszerűség harmadik oka – és erről a Bar Show-n magunk is meggyőződhettünk – a bárkultúra föllendülése: a rum, még ha egyre nagyobb mértékben fogyasztják is önmagában, továbbra is a legnépszerűbb koktélalapanyagok egyike. Ami egyébként a tiszta fogyasztást illeti, akár csak a környező országokkal összevetve is hazánk egyelőre nem lett „rumos”. Szlovéniában, Szlovákiában bizonyos tételek fogyasztása ötszöröse a magyarországiénak, viszont ugyanezek az országok ezzel párhuzamosan elmaradnak a magyar whiskyfogyasztástól.

Nagy Péter szerint a kulcs a kétezres évek italkultúrájának fordulatában keresendő: minden országban az lett a népszerűbb párlat, amelyiknek előbb érkeztek meg a csúcsminőségű tételei. Érdekes ugyanakkor, hogy a magyarországi fejlődés mostanra kezd párhuzamossá válni: a whiskyt még semmi sem váltotta le, lassanként azonban teret nyertek mellettük a rumok és ginek.

A népszerűség negyedik okaként Patócs András (akit a Malecon standján kérdeztünk) a rum egyik fő karakterjegyét, az édes ízt jelölte meg – bizonyítékképpen pedig megnyitott egy palackot, amiből szinte émelyítően édes, vaníliás, melaszos illat kúszott ki. Az édes ízvilág kezdőknek és haladóknak egyaránt vonzó lehet, ráadásul nincs évszakhoz kötve, nyáron is kellemesen csúszik a téli hidegben meg pláne.

Hogyan isszák? – nemzet(köz)i körkép

Ahány nemzet, annyi féle fogyasztás. A francia disztribútor La Maison & Velier pultjánál például kiderült, hogy bár árulnak tisztán jamaikai, panamai, barbadosi és ausztrál rumokat, a francia közönség számára a legkedvesebb mégis az, ha „házilag” ízesítik. Ilyenkor a jó minőségű alaprumba még narancsot és kávét áztatnak, a LM&V pedig úgy döntött, lepalackozza a francia családi tradíciókat (Rhum Arrangé).

A disztribútor egyik érdekessége még a Transcontinental rumline, amelyet helyszínen és Franciaországban is érlelnek, valamint az „iszogatósnak” tartott fehér rum is. Ez utóbbiból kóstoltuk a délután első kortyait: kellemes, kissé fanyar, nem túl mély, de a rumos karakterjegyekre jellemző ízzel találkoztunk. Ugyanitt elérhető nagyon száraz, minimális cukortartalmú rum is, amelynek a fanyar gyümölcsössége egészen meglepő volt.

A dél-amerikai rumok között akad kukoricás, kicsit pörköltebb ízvilág is, mint azt a Cihuatan pultjánál megtudtuk. Az El Salvadorból származó márka egyébként már a Bar Show után a szívünkhöz nőtt: gyönyörű címkék, a maja kultúrából építkező névadás jellemzi, a lokalitást erősíti, hogy egy különleges, csak helyben termő fa adja a hordók alapanyagát. S ha mindez nem lenne elég, akkor a férfidominált rumkészítők között a Cihuatán alkotója egy nő, Gabriela Ayala.

Barna vagy fehér?

Nagy általánosítás volna színek szerint szétválasztani a rumokat, hiszen egyrészt mindkettő hordozhat hasonló karakterjegyeket, másrészt pedig egy színen belül is ezerféle ízárnyalatról beszélhetünk. A legnépszerűbb rumok Magyarországon az édesebb, krémes ízvilágúak, vagy akár az ízesített rumok, ezek között zömmel barnákat találunk. Ha viszont valaki nyitott, akkor érdemes túllépni ezeken a kategóriákon és megkóstolni más, talán kicsit karcosabb, fanyarabb, fás tételeket, amelyekben nem a koktélokból ismert rumíz dominál.

Legyen harmadik!

A rendezvényen a közel húsz kiállító márka tételei mellett számos koktélt is lehetett kóstolni, nem maradt el a játék, a tombola, valamint az étkezési lehetőség sem. Külön öröm, hogy a rum nem csak, mint ital, hanem mint íz is képviseltette magát, ez utóbbiról a BigBen Teaház gondoskodott.
Ha össze kell foglalni a második Rum Show tapasztalatait, az alábbiakat – a rum iránti rajongástól függetlenül – megállapíthatjuk.

A kiállítók változatossága erre a fél napra is világ körüli útra röpített bennünket. Szívünknek különösen kedves, hogy a rendezvényen az élményalapú programszervezés mellett ismét főszerepet kapott a WhiskyNet-től már jól megszokott edukációs jelleg: a látogatók nemcsak szakmai előadásokat hallgathattak a téma magyar és nemzetközi szakértőitől, de a standoknál is változatos, személyes meggyőződésből táplálkozó professzionalizmus várt mindenkit.

Ha mindez nem lenne elég: véleményünk szerint a rendezvény az átlagosnál jóval bőkezűbben bánt a játéklehetőségekkel, kvíz- és tombolaajándékokkal: a Premirum standjánál értékes ajándékokat sorsoltak három időpontban; emellett két kvíz és egy tombola is helyet kapott. A kiállítók pedig nem ragaszkodtak a szigorú keretekhez: noha a megszokott kuponos módon lehetett fogyasztani, egy nyelvhegyre való kóstolót bárkitől kérhettünk a nap folyamán.

Alig várjuk a harmadik Rum Showt, de addig is készülünk az október 28–29-én megrendezendő Whisky Show-ra!