Régi vágyunkat váltottuk valóra a közelmúltban, amikor az egri Macok Bisztró degusztációs menüsorát kóstoltuk meg. Amióta legutóbb itt jártunk, az étterem kétszer is Bib Gourmand-minősítést kapott a Michelintől, ami – mint megtudtuk – jó tett a forgalomnak, egyben nagyobb felelősséget is ró az étteremre. Mi nagyon kellemes tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Amikor legutóbb a Macokban étkeztünk, csak egy gyors ebédmenüre volt idönk, de akkor megfogadtuk: visszatérünk. Azóta kissé megváltozott a belső tér kialakítása, eltűntek a lebegő papírajkak, a bisztró középső traktusában kék tapéta került a falra, amelyet különböző állatokkal illusztrálnak.

Pénteken este ültünk be, és jól tettük, hogy asztalt foglaltunk, mert, dugig tele volt az étterem. A szerviz azonban nem lankadt, egy pillanatra sem állt le a gépezet, nem volt fennakadás. Mindig jutott egy mosoly az asztalunknak. A felszolgálók nagyon gondoskodók voltak, odafigyeltek, azonnal lepakolták az asztalt, amikor végeztünk egy fogással. Egy kancsó vizet kérés nélkül letettek az asztalunkra, és szintén kérdés nélkül pótolták, amikor az első elfogyott. Grátisz, Apróság, de jelzi: itt a vendég áll a középpontban.

Az étteremben négy- és hatfogásos menüsor egyaránt kérhető, mi az előbbit választottuk. Lássuk a menüsort! Előétel: kacsamáj brulée, tepertőkrémmel, almával, kaláccsal. A brulée habkönnyű és krémes volt, a tepertős galacsinok egyenesen fantasztikusak. A gombóckákat friss snidlingbe forgatták, ami abszolút a gyengénk.

Egy-egy szelet pirított kalács járt hozzá, de automatikusan hoztak még egy-egy szeletet, amikor észlelték, hogy elfogyasztottuk az elsőt. A kalács serpenyőben és vajon pirítás után érkezett. Nagyon ízletesek a szószok is, amivel díszítették a tányért. Az alma is erősítette a kompozíciót, kicsi kockákra vágva ölelték körbe szilvát.

Összességében minden eleme meglepetésként hatott, így az összhatás is, pedig nem egy unikális fogás. Sok helyen kínálják, ám hogy jól érzékeltük az ízeket, azt alátámasztja, amit az egyik felszolgálótól megtudtunk: sokan kizárólag e fogás miatt járnak vissza az étterembe. Hát, nem tudjuk őket megcáfolni.

A következő fogás: szilvásváradi pisztráng, francia salátával. Utóbbiról sejtettük, hogy nem az a verzió kerül majd a tányérunkra, amit a közértben lehet kapni, furcsa, de valami pont ilyen meglepetésszerű dologra számítottunk, és nagyon betalált nálunk.

A saláta zöldborsókrém ágyon pihent. A burgonya kockára vágva érkezett, puha volt, finom, ugyanakkor a salátában találtunk félig roppanós, és egészen roppanós elemeket is. Például a julienne-re vágott zöldborsóhéjat. Egyszerű kis elem, de minket lenyűgözött. A puha zöldborsót különböző színű, félkeményre készített bébirépa fogja közre: citromsárga, bordó és sárga keretet adva. Kis levélkékkel díszítve. Enyhén sózott, semmilyen más fűszerrel nem ízesített pisztráng uralta zöldségkirályságát, ami rolóba tekerve pihent a tányér közepén. Hogy egyikünket idézzük: „ebből egy vájlinggal meg tudtam volna enni”.

Jöjjön a fő fogás! Bikavéres marhapofa füstölt zellerpürével, padron paprikával, erdei gombával. Mindketten ezt kértük – a másik lehetőség rozéra sült kacsamell lehetett volna. A hús kívül ropogós, belül rózsaszín és omlós. Tökéletes állagú. Ugyancsak hibátlan a sózása, erre több helyen nem fordítanak kellő figyelmet. Tökéletesnek éreztük jus-t is, amiben elterült.

A köret füstölt zellerkrém volt, ami egyikünknek egész egyszerűen Pazar kísérőt jelentett, másikunk számára picit túltengett benne a savanyú felhang, el tudtunk volna képzelni az intenzív ízű húshoz és szafthoz valami lágyabb és a hús ízeit jobban kiegészítő köretet. De ez is nagyon jó volt.

E ponton tehát nem értünk egyet, viszont a gombát mindketten felpontoztuk, ahogy nagyra értékeltük a zöldpaprikát is, nagyon-nagyon jó ötlet volt a hős mellé! Kritikánk csupán nüánsznyi észrevétel, mert az egész tányér mindenestül jó, a többi csupán lábjegyzet.

Érkezett a desszert, aminél hangulatunknak megfelelően egyikünk sajtra vágyott, és egyáltalán nem bánta meg, hogy azt választotta. A sajt Sándor Tamás manufaktúrájából érkezett: érlelt, parenyica, valamint egy a kettő közötti állag, nem túl hosszan érlelt fűszerkérges sajt, két-két szelet minden fajtából.

Hozzá friss mogyoró, illetve egy-egy kis fémkancsóban langyos méz, a másikban savanyú barackpüré. A parenyicát leszámítva a két másik sajt, de különösen az érleltet, a barackpürével, teljesen lenyűgözőnek találtuk. Úgy volt édes, hogy egyben ízgazdag és komplex, és nem csak brutális édes íz dominált.

A másik desszert Macok csokitorta, meggyfagylalt. A tányéron megannyi finomság: meggy sorbet, erdei gyümölcsszósz, kekszmorzsa, fehér csoki mousse, étcsokoládés mousse, és egy kockányi tömény csokoládékrém, füge, áfonya. Külön-külön próbálgattuk, egymással is, ami egyébként is gyakori szokásunk, ha ilyen összetett tányérdesszerttel van dolgunk. Minden része fenséges.

Összességében: a kacsamájtól nem vártunk sokat, mégis az volt talán az egyik legkellemesebb meglepetés, a töpörtyűs gombóccal kiegészítve. A másik a francia saláta, amitől reméltük, hogy valami különleges lesz, és úgy is lett. A puha, rózsaszín marhapofáért külön jó pont a helynek, ahogy az érlelt sajt barackpürével kombóért.

Ejtsünk még néhány szót a borpárosításról, Egerben nagyon igyekeztünk csak helyi borokat kóstolni. Kovács Nimródtól a 2020-as Chardonnay Battonage-t és a 2020-as Pinot Noir 777-et kortyoltuk, mind a kettő nagyon jó, csak ajánlani tudjuk. Később a St Andrea Örökké Cuvée Egri Csillag Superior 2022 nyűgözött le bennünket varázslatos mézvirág illatával. A desszerthez pedig abszolút levett bennünket a lábunkról Bolyki János 2019-es Meta Tema késői szüretje. Az este megkoronázását jelentette.