Ez az írás kivételesen nem Ana Rošról, a világ legjobb női szakácsának választott séfről fog szólni. Mert ugyan a gasztronómia csúcsát jelenleg ő képviseli Szlovéniában, a hagyományos szlovén étkezési kultúrának számos olyan különlegessége van, ami érdemes arra, hogy megkóstoljuk, ha ellátogatunk az országba. Esetleg keressünk egy szlovén barátot, aki készíti nekünk poticát. Ha nem tudja mi az, mindenképpen olvasson tovább!

Szlovéniát, kis mérete ellenére 24 gasztronómiai régióra osztják, amelyeknek legalább 170 féle jellegzetes ételét jegyzik. Az egyik ilyen a trniči egy speciálisan díszített sajt, amelyet a Velika planina pásztorai készítettek kedveseiknek. A carniolan kolbász szintén egyike a jellegzetes szlovén ételeknek, amely védett földrajzi eredetű, csakúgy, mint a sajtok, a szűz olívaolajak, a Kočevje és a Karsztvidék mézei. A carniolan kolbász 2006-ban még az űrben is járt, amikor a szlovén gyökerű űrhajós, Sunita Williams a nemzetközi űrállomásra magával vitte.

Hagyományos szlovén ünnepi étel a potica kalács is, amelyet nemrég alkalmunk nyílt megkóstolni. A kicsit a mi diós bejglinkre hajazó, ám annál nagyobb édesség nagyon finom, talán ezért is szolgálták fel az utóbbi időben egyre többször a különféle nemzetközi állami, kulturális és sporttalálkozókon.

A szlovénok egy másik neves finomsága a bledi krémes, a kremšnit, amelyből eddig a helyi Hotel Park cukrászdájában sütöttek a legtöbbet, több mint 10 milliót! Az édességet egyébként Lukačevič István cukrászmester 1953 óta változatlan, eredeti receptje alapján készítik.

Szlovéniában számos érdekes gasztronómiai fesztivált rendeznek, többek között Sólepárló és Káposzta Fesztivált, Gesztenye Vasárnapot, Zöldbab Napot, sőt, még a krumplinak is van saját ünnepe. Az országban nagy becsben tartják a méheket, különösen a krajnai fajtát. Így nem annyira meglepő, hogy az országban nagy becsben tartott termék a méz, s hogy az első Méhek Világnapját dél-nyugati szomszédunknál rendezik majd jövő év május 20-án.

Bár azt ígértük, nem Ana Rošról, a Hiša Franko sztárséféről fog szólni ez az írás, azt azért mindenképpen meg kell említenünk, hogy a neves szakács ugyancsak sok ihletet merít, illetve gyűjt be a kertből vagy az étterméhez közeli erdőből. A természetes alapanyagokból készített különféle helyi ételeknek (is) köszönhetően étterme a tipikus szlovén konyha megtestesülése.

Szlovéniában nem csak a csúcsgasztronómia képviselői használják a természet ajándékait, a legtöbb étterem és fogadó a tenger, a kristálytiszta hegyi folyók és tavak, az erdők és mezők kincseivel gazdálkodnak évszakonként változó étlapjuk kialakításánál. Érdemes kipróbálni Ljubjanában az Open Kitchent, amely márciustól októberig péntekenként tart nyitva, s ahol megismerkedhetünk a szlovén (valamint a nemzetközi) konyha remekeivel, szakácsaival, az ételek elkészítési módjaival. A fővárostól negyedórányira található Skaručnában egy hagyományos családi fogadó kínálatát próbálhatjuk ki Slavko Žagar Jr. séf tolmácsolásában.

Szlovéniában három nagyobb borvidék található, úgymint Primorska, Posavje és Podravje. Az országban nagy hagyományai vannak a borkészítésnek, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy Mariborban található – a szlovénok szerint – a világ legöregebb szőlőtőkéje. Már több mint 400 éves, de a róla szüretelt bíborvörös szőlőből még mindig évente 25 liter bort állítanak elő. Az olyan helyi fajták, mint a zelen, cviček, teran, ranina, rebula az utóbbi évtizedekben felhelyezték az országot a világ bortérképére.

Fotó: Kompas