Gondolta volna, hogy a mediterrán konyha ikonikus összetevőjének számító paradicsom leginkább borzadást váltott ki az európaiak és az itáliai botanikusok körében a 16. század folyamán, és közel két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a paradicsomot mint ételt is elismerjék és egyáltalán fogyasztani merjék Európában? Noha ma már senki sem tudja Olaszországot és az olasz ételeket paradicsom nélkül elképzelni, az újvilági növény csak nagyon lassan hódította meg az itáliaiak szívét és gyomrát.

A 15. század végén, amikor az európai központú „Óvilág” találkozott az Újvilággal és annak új növényeivel, így köztük a chilipalántával, az európai fűszerkereskedelem elkezdett az addig megszokott keleti útvonalaktól (India és Kína) nyugati irányba, Dél-és Közép-Amerika felé tolódni. Ma már a chilipaprika globális árucikknek számít, amelyet világszerte termesztenek és árulnak, ugyanakkor „európai pályafutásának” kezdete csak a 15. század végére és a 16. század legelejére tehető. Elnevezése pedig egy tévhiten alapul.