Volt programozó-matematikus, író, dramaturg, pszichológus, manapság a paleo étrend honi zászlóvivője. Szendi Gábor álláspontját soha nem rejti véka alá, nézeteit lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt nem árt tudni: véleménye mindig tudományos kutatásokon alapul. – A nyugati táplálkozás következtében bárki megbetegedhet, csupán a genetikán múlik, ki igen és ki nem – vélekedik. Hosszú és tanulságos interjú következik, amiből azt is megtudhatja: mi a közös a koronavírusban és a daganatos betegségekben.

– Mára rengeteg táplálkozási irányzat terjedt el, ember legyen a talpán, aki képes eligazodni közöttük. Ön viszont évek óta hirdeti a paleolit étrend hasznosságát. Hogy akadt rá, és miért éppen a paleo mellett tette le a voksát?

– Szerettem volna egy könyvet írni a nyugati táplálkozás kritikájáról, annak negatív hatásairól, s a kutatásaim során találkoztam a paleóval, amely lényegében azt hirdette, amiről a könyvet írtam. Mivel Nyugaton ez már egy régóta létező irányzat volt, nem tartottam helyénvalónak, hogy Szendi-diétának nevezzem el az általam preferált helyes táplálkozást, ezért rácsatlakoztam egy már meglévő étrendre.

– Sokan sokfélét gondolnak a paleóról, az ipar és a kereskedelem is rácsatlakozott a megnövekedett keresletre. Tegyük tisztába, mire támaszkodik alapvetően az étrend!?

– Ahhoz, hogy megértsük, vissza kell mennünk az időben az őskorig. Az előember eredendően dögevő volt, azaz a hús, ha nem is gusztusos formában, de szerepelt az étlapján. A tengerparton, a folyóvizek mellett az előember rengeteg halat, kagylót, csigát fogyasztott, ezekben a táplálékokban pedig sok Omega-3, jód és még több egyéb nyomelem található. Ebben az időszakban nőtt meg az ember agya. Az emberi agy mérete nem lenne ekkora, mint ma – vagyis a csimpánz agyának négy-ötszöröse –, ha nem ettünk volna elég húst, vagyis fehérjét.

– Gabonák magjait nem fogyasztotta az ember?

– Vadfűfélékkel találkozhattak eleink, és találtak régészeti ásatásokon harmincezer éves őrleményeket, amelyek fenyőmagot, fűmagot, ősgabonamaradványokat tartalmaztak, de nem „ipari” mennyiségben. Éhes ember mindent megeszik, az őskorban a giliszta is csemege volt, de nem a magvak jelentették a fő táplálékot, nem voltak sütödék, nem ettek vekniket. A természeti népek ma is fogyasztanak magokat, terméseket, például makkot, kezdetleges módszerekkel őrölnek, kekszeket sütnek. Egyes elitista paleósok bírálják az általam képviselt irányzatot, amelyben fogyasztunk maglisztekből készült „kenyereket”, süteményeket, de erre azt szoktam mondani, hogy amit a mai ember ki tud találni, azt kitalálták régen is, tehát készítettek több ezer éve is gyökerekből, termésekből „liszteket”, amit vízzel összekevertek, majd forró kövön megsütöttek.

„A paleo evolúciós szempontú tápanyagválasztásra épül”

– Miért kell mellőznünk a gabonákat, mit tartalmaznak, ami nem jó a jelenkor emberének?

– Abból kell kiindulni, hogy 2,5 millió évig lényegében nem fogyasztottunk gabonát, legfeljebb véletlenszerűen, és az embereknek csak szűk csoportja. Sokféle gabona létezik, de az ősi, egy genomú fajokból az alfa gliadin nevű fehérje gyakorlatilag még hiányzott, ami egy veszélyes fehérje összetevő. Az alfa gliadinnal az a baj, hogy a szervezet csak annyira tudja lebontani, hogy egy harminchárom aminosav-hosszúságú fehérjelánc vagy fehérjetöredék megmarad. Ezt azok szervezete sem bontja le, akik nem gluténérzékenyek. Amikor elkezdték keresztezni a gabonákat, kialakult a ma ismert kenyérgabona, ami már sok alfa-gliadint tartalmaz, ennek nyomában pedig a 19. század utolsó harmadában megjelent a gluténérzékenység, igaz, akkor még nem így hívták, mert nem tudták, hogy a glutén okozza a bajokat.

– Jól értjük, hogy a 19. század előtti gabonákkal kevesebb volt a probléma vagy nem is volt gond?

– Pontosítsunk! Az 1700-as években az átlagos testtömegindex (BMI) 19-21 között ingadozott, 19 alatt beszélhetünk alultápláltságról. Tény, hogy az átlagember általában nem ette degeszre magát még a 19. században sem, a statisztikák azt mutatják, hogy a népesség nagyjából pár százaléka volt elhízott. Az emberek többsége annyi élelemhez jutott, amivel fenn tudta tartani a munkaerejét. Ugyanez figyelhető meg a természeti népeknél is, akiknél ugyancsak 19-21 közötti a BMI, vagyis ez a normális. Ha valaki a középkorban naponta evett egy szelet kenyeret, meg két fej vöröshagymát, elhízni nem tudott, és az ősi gabonából készült kenyér sem tudott neki annyira ártani. Még ha nyilván azok a gabonák is tartalmaztak kevésbé veszélyes fehérjéket.

– Akkor hol itt a hiba?

– Ha szisztematikusan fogyasztjuk a gabonákat, nemcsak az alfa gliadinra, hanem még sok más gabonafehérjére is érzékenyek leszünk. Ez azért alakul így, mert az évmilliók során az elérhető táplálékhoz kialakultak enzimek, amelyek le tudják bontani az adott táplálékot. Az enzim és a tápanyag olyan, mint a kulcs és a zár. A glutén egy csirizszerű anyag, ami rátapad a bélfalra. Egyeseknél átjut a bélfalon, másoknál nem.

– Ez miért problémás? Nem szívódnak fel a hasznos tápanyagok?

– Például. Tudni kell, hogy a glutén és a hüvelyesekben – amelyeket szintén nem ajánlunk a paleóban – található lektinek „kinyitják” a bélfalat. A bélfalsejtek között rések találhatók, s hogy a rések mekkorák, azt több hormonszerű anyag befolyásolja. Az alfa gliadin hatására sok ilyen hormon, például a zonulin termelődik, ennek következtében a bélsejtek eltávolodnak egymástól. Annyira, hogy azon már átférnek fehérjetöredékek, baktériumok, egyebek.

– Ez így egy kissé elvont.

– Végigmegy rajtunk egy cső, a nyelőcső és a bélrendszer. Ez a cső, ha jobban belegondolunk, a testünkön kívül van, vagy másképpen fogalmazva az ember teste körülvesz egy zárt csövet. A bél azért kanyargós, hogy ne pottyanjon át rajtunk a táplálék, másrészt a bél szakaszaiban különböző folyamatok mennek végbe az étellel. Mi, a külvilággal találkozó felületünkön keresztül, ami a bélfal, szabályozottan szívunk fel aminosavakat, vitaminokat, ásványai anyagokat. Abban a pillanatban, ha ez a zárt rendszer, vagyis a bél „ereszteni” kezd (így is hívják a betegséget, hogy lyukas bél szindróma), akkor nem kívánatos anyagok is átjutnak a bélfalon, amire az immunrendszer reagál. Ma már száznál is több autoimmun betegséget ismerünk, amelyek a 19. század során kezdtek el megjelenni szinkronban azzal a táplálkozással, ami általánossá tette, hogy a bélfal több már nem zár jól.

– Mikorra derült ki, hogy pontosan mi okozza a bajt?

– Az 1950-es években jöttek rá a tudósok arra, hogy számos betegségért a glutén a felelős.

– A bélfal helytelen záródása milyen gondot okozhat?

– Bekerül a vérbe mindenféle anyag a táplálékból, s mint mondtam, az immunrendszer, mint betolakodóra reagál azokra. Az ember elvileg aminosavakat tud hasznosítani, elemi fehérjerészecskéket, amiket a szervezet felszív, és összerakja belőle, amire szüksége van. Ha bekerül a vérbe egy olyan anyag, mint az előbb említett 33 aminosav-hosszúságú fehérjetöredék, amit a szervezet nem képes megemészteni, akkor az immunrendszer idegen fehérjeként ismeri fel – úgy veszi, hogy támadás érte a szervezetet. Ebből az anyagból vesz egy mintát, a memóriasejtek eltárolják: „hoppá, így néz ki az ellenség”, majd véletlenszerűen a szervezet más szöveteiben is felismeri ugyanezt a szakaszt. Úgy képzeljék el, mint egy arcfelismerő rendszert, ha azonosítja, letartóztatja a bűnözőt. És ha a szervezet a saját szövetét kezdi ellenségként támadni, akkor az a szövet pusztulásnak indul, és kialakul az autoimmun betegség.

– Van arra lehetőség, hogy valaki ellenőrizze, milyen állapotban van a bélfala?

– Igen, létezik ilyen komplex vizsgálat, ami kimutatja, hogy valakinek mennyire áteresztő a bélfala.

„A legjobb en bloc kerülni a tejet”

– Tegyük fel, hogy paleózunk, de olykor megeszünk egy szelet kenyeret, az ön szerint megengedhető vagy olyan, mint a cigaretta, hogy le kell tenni egyszer és mindenkorra.

– Ha elszakadunk a tiszta paleótól, és egyszerűen csak egészséges táplálkozásról beszélünk, akkor azt mondhatjuk, hogy igen. A cigarettával sem az a „baj”, ha hetente egyet elszív valaki, a probléma akkor kezdődik, amikor többre is rágyújt. Ez a helyzet az ön által említett helyzettel is: félő, hogy egyre több szelet kenyér fogyna és egy idő után visszaszokna az illető a kenyérre. Én azért vallom a zéró toleranciát, mert ismerem magam, de aki képes rá, hogy egy héten csak egyszer egyen kenyeret és nem autoimmun beteg, tegye – még egyszer hangsúlyozva, hogy ez arra az esetre igaz, ha nem tiszta paleóról van szó. A lényeg, hogy az ízlelőbimbóinkat át kell nevelni!

– Mindenkinek ajánlható a paleo?

– Ha olyan súlyos bélbetegségben szenved valaki, hogy már nem tud akármit megemészteni, számára nem ajánlott. Azonban esetében is az volna a cél, hogy csökkentsük a beleiben a gyulladást. Gyógyszerekkel létre lehet hozni tünetmentes állapotot, és ha ezt követően a páciens áttér a paleo étrendre, tünetmentes tud maradni. Ezek a betegségek azért krónikusak, mert a nyugati táplálkozás következtében bárki megbetegedhet, csupán a genetikán múlik, ki igen és ki nem. Ha a betegnek azt mondják, egye nyugodtan továbbra is azt, amit addig, mert ez genetikai betegség, akkor lényegében azon az étrenden tartják, ami megbetegítette. Ilyenkor újra és újra fellángol a betegsége. A természeti népeknek egészen más a bélflórája, mint a nyugati embernek, mert a táplálkozás határozza meg a bélflóra összetételét.

– A paleósok tejet sem fogyasztanak, azzal mi a gond?

– Ugyanaz, mint a gluténnal, nincs rá enzim, ami megeméssze. Két és félmillió évig nem itta az ember más emlős tejét, ezért nem tudjuk maradéktalanul megemészteni. A tehén vagy a kecske teje egészen más összetételű, mint az emberé.

– Sokan isznak gyermekkoruk óta tejet, még sincs tőle semmi bajuk.

– Ez megtévesztő, a magyar lakosság 10-15 százaléka laktózérzékeny. Csendben jegyzem meg, hogy a tehéntej olyan növekedési faktorokat tartalmaz, amitől a boci egy év alatt akkora lesz, mint az anyja. Amit állítok, mérhető: ha valaki megeszik egy zsömlét, az kivált egy inzulinválaszt. Ha a zsömlét egy pohár tejjel fogyasztja el, háromszor akkora lesz az inzulinválasza. Az inzulin is egy növekedési faktor, ha valakinek a szervezetében van egy megbújt kis rákos csomó, lehet, hogy semmi baja nem lenne egész életében, de ha növekedési faktorokat fogyaszt, például sok tejet, akkor azzal nemcsak az izomzatát serkenti, hanem a rákos sejteket is. Egy másik aspektus: vizsgálatok mutatnak rá, hogy a sok tejet fogyasztók, kétszer hajlamosabbak a prosztatarákra vagy a Parkinson-kórra. Egyelőre nem tudni, melyik összetevője és hogyan okozza, de az összefüggés fennáll. Ám mindegy is, melyik összetevő a felelős, mert úgysem tudjuk kivonni a tejből, ezért legjobb en bloc kerülni a tejet.

– Akkor is, ha a ma kapható ipari tejekben kis túlzással már a tej a legkevesebb?

– A tejipar előállította tejben ösztrogén van, mert a teheneket mesterségesen vemhes állapotban tartják, lényegében háromnegyed éven át, hogy sokat tejeljenek. A jószág ösztrogént választ ki, az bekerül a tejbe, mi megisszuk és az ösztrogénfüggő daganatokat tápláljuk vele.

– Ezt az intelmét is úgy kell érteni, hogy ha egy hónapban egyszer tejet iszunk, attól még nem lesz bajunk?

– Persze, akkora mennyiségtől nem lesz.

– Mi a helyzet a tejtermékekkel, különösképpen a sajttal?

– Magam sajtot sem fogyasztok, bár ha a feleségem olyan ételt készít, amelynek a tetejére sajtot pirít, azt azért megeszem. Azaz nem vagyok bigott, éppen abból kiindulva, amit ön is említett, hogy egy hónapban egyszer belefér. Emellett a kemény – általában drága – sajtokat javaslom, mert azok annyi ideig érnek, hogy a fehérjék alaposan átalakulnak.

„Az eszkimók vagy a maszájok sem ketóznak”

– Korábban nem támogatta a ketogén étrendet, miért változott meg a véleménye ezzel kapcsolatban?

– Nincs ellentmondás: ha korábban a ketogén ellen emeltem fel a szavam az amiatt lehetett, mert nincs olyan természeti nép, amely ketogén étrenden élne. Az eszkimók vagy a maszájok sem, még ha sokan gondolják is ezt róluk. A ketogén étrendet az epilepszia kutatása közben fedezték fel, rájöttek, hogy ha éheztetik a pácienst, megszűnik vagy csökken az epilepsziás rohamainak a száma. Elkezdték vizsgálni, hogyan lehetne szimulálni a táplálkozással az éhezést, így született meg a ketogén étrend, amely alkalmas erre. Vagyis a ketogén egy gyógyétrend, ezért támogatom. Amit nem támogatok, hogy mindenféle előképzettség és utánjárás nélkül állnak át rá emberek, mert le akarnak fogyni. A ketogén étrend hívei sincsenek tisztában mindig azzal, hogy a zsírban és húsban, amit elfogyasztanak, nincs meg egy sor, a szervezet működéséhez szükséges mikrotápanyag.

– Vitaminokat, ásványi anyagokat kellene pótolni mellé valahogy?

– Ez elengedhetetlen. A másik probléma, hogy nagyon nehezen tartható, úgy hirdetni, hogy ez az egyetlen ideális étrend, hát… Mindenki érezze szerencsétlen baleknak magát, aki nem képes követni?

– Egy egészséges embernek nem érdemes ketóznia?

– Szerintem egészséges embernek fölösleges.

– A ketogén étrend lényege, hogy minél kevesebb szénhidrát kerüljön a szervezetbe. A kérdés, hogy léteznek-e „jó” és „rossz” szénhidrátok?

– Ami nem jó, az a gyorsan felszívódó szénhidrát. Itt fontos megvizsgálni a glikémiás telítettséget is. Például, ha gyümölcsöt eszünk, nem árt észben tartani, hogy sok benne a cukor, az édes gyümölcsöknek magas a glikémiás indexe, de csak rövid időre viszik fel a vércukor szintet, vagyis a glikémiás telítettségük alacsony. Ami sejtbe van zárva, az jó, azaz a növényi szénhidrát, mert az emésztés során nagyon lassan szívódik fel.

– Kinek és miért ajánlható akkor ez az étrend? Igaz, hogy a daganatosoknak érdemes követniük?

– A ráksejtek egy primitív, fermentációnak nevezett módszerrel állítanak elő cukorból energiát, és csak cukorból képesek rá, ráadásul nagyon kis hatékonysággal, ezért nagy a cukorigényük. A ráksejtek ketontestekből viszont nem tudnak energiát nyerni. A low carb vagyis az alacsony szénhidrát bevitele során megvonjuk az energiaforrást a rákos sejtektől. Ugyanakkor nem fontos ketogén étrendre fogni a beteget, mert kicsi a különbség az elért eredményben, viszont a ketogént alig lehet betartani.

– A daganatos sejtek a low carb alkalmazásával felemésztik saját magukat?

– Ez így van, bár hozzá kell tennem, hogy önmagában a ketogén vagy low carb diétával a beteg nem fog meggyógyulni, hiszen a szervezet fenntartja a vércukorszintet, például a máj is termel cukrot, amit nem lehet leállítani, mert az agynak és még néhány szervnek szüksége van rá. A daganatos sejtek azt is hasznosítani fogják, tehát abszolút kiéheztetni nem lehet a sejteket. Ám más terápiákkal együtt a szénhidrát megvonása sikerre vezethet a betegnél. Hadd tegyek egy kis kitérőt! Mivel manapság a mindennapjainkat a koronavírus elleni harc határozza meg, nem árt tudni, hogy ez a vírus, bejutva a sejtekbe, leállítja a mitokondriumok működését (ezek felelősek az energia előállításáért zsírból és cukorból), majd fermentációra állítja át a sejtet, akár csak a ráksejtek.

– Vagyis a koronavírus is cukorfüggő?

– Sajnos igen, ezért fokozottan veszélyeztetettek a magas vércukorszintű emberek, a magas vércukorszint ugyanis serkenti a vírus szaporodását.

– A cukorbeteg ember önmaga táplálja a testébe került vírust?

– Ahogy mondja.

„A koronavírus elleni védekezés legjobb formája a C, D, K2 vitaminok fogyasztása”

– Az elhangzottakból az következik, hogy akkor teszünk magunkkal a legjobbat, ha minél kevesebb cukrot fogyasztunk.

– Én azt tanácsolom: low carb. Részletkérdés, hogy cukor, liszt vagy burgonya formájában kerül szénhidrát a szervezetbe, a gyorsan felszívódó szénhidrátot mindenképpen kerülni kell. Általában is, de a koronavírus-járvány idején főleg, ez, valamint a C, D (és K2) vitamin fogyasztása a vírus elleni védekezés legjobb formája a higiéniás szabályok betartása mellett.

– Ha gabonákat, zöldségeket, gyümölcsöket nem fogyasztunk, bizonyos anyagok nem fognak bekerülni a szervezetünkbe. Hogyan, mivel lehet azokat pótolni? A vitaminkészítmények megfelelőek e célra? És ezek a vitaminkészítmények egyenrangúak a természetes vitaminforrásokkal?

– Lényegében igen. Mondhatnám azt is, hogy ha tápanyaggal nem tudjuk bevinni, amire szüksége van a szervezetnek, akkor nincs más választásunk. A vizsgálatokat is szintetikus vitaminokkal szokták végezni, az analízisek szerint ezek is hatásosak, tehát nincs okunk kételkedni – a biológiailag azonos formájú –, előállított vitaminokban. A természetben található anyagokból kivont vitaminok jobbak, de nem annyival, mint amennyivel drágábbak.

– Mire van mindenképpen szüksége a szervezetünknek, amit mindennap be kellene vinnünk?

– Viccesen azt szoktam mondani, hogy A-tól Z-ig mindent, ez esetben ez azt jelenti, hogy az A-tól a K2 vitaminig mindet ildomos volna szedni minden nap. Folytatva a sort: magnézium nélkül nem hasznosul a D vitamin, és akkor még ott vannak a nyomelemek, például a cink, a vas, a kálium, továbbá az Omega-3, a Q10, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

– Mindegy, hogy milyen napszakban vesszük be a vitaminokat és nyomelemeket? Bevehetjük egyszerre mindet? Fontos, hogy evés előtt vagy után fogyasztjuk?

– Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek az anyagoknak benne kellene lenniük a táplálékunkban, akkor nem olthatják ki egymást. Ha ledarálnánk és belekevernénk az ételünkbe, máris szimulálnánk a természetességet. A természeti népek sem időzítik, mikor vegyék magukhoz a vitaminokat. Nem nézik az órájukat, hogy „hóha, már dél van, be kell vinni a vitaminadagot, gyorsan ejtsünk el egy vadat!”. Majd amikor tényleg levadásszák az állatot és elfogyasztják, akkor kerül a szervezetükbe vitamin.

– Sok dietetikus esküszik a gabonák, a kovász, a bor, a fruktózban gazdag gyümölcsök, a szénhidrátban gazdag zöldségek, a tejtermékek jótékony hatására. Ön mit gondol erről? Mértékkel fogyaszthatók vagy hagyjuk el ezeket az élelmiszereket?

– Nem szeretnék senkit minősíteni. A dietetika mindig az uralkodó étrendet védelmezi, s ezen keresztül ipari érdekeket szolgálnak. A gyümölcsök ugyan paleónak számítanak, ám jómagam már azok fogyasztását is visszafogom. Sokan azt hiszik, attól, mert valami fán érik meg, már természetes, pedig nem az. Ezeknek a gyümölcsöknek az ősváltozata minden bizonnyal épphogy csak ehető volt; vessék csak össze a farkasalmát a piacon ma kapható almákkal! Évezredek óta nemesítik a gyümölcsöket arra, hogy édesek és nagyok legyenek.

– Ha már itt tartunk, mi a meglátása a génmódosított növényekkel kapcsolatban?

– A génmódosítással az a legnagyobb baj, hogy annak során olyan fehérjék jöhetnek létre, amit az emberi szervezet enzim hiányában nem tud lebontani. Emlékezetes Pusztai Árpád biokémikus esete, aki bár maga eleinte támogatta a génmódosítást, kísérletsorozatba kezdett Nagy-Britanniában egy GMO-s burgonyával (miközben a burgonyát már elkezdték árusítani). Azt tapasztalta, hogy a kísérleti patkányok belei és immunrendszere károsodást szenvedtek. Egy BBC-nek adott interjúban azt mondta: nem adna az embereknek olyan GMO-s burgonyát, amitől a patkányok is megbetegedtek. Ezt követően hatalmas botrány kerekedett, a brit intézet, ahol dolgozott, ellehetetlenítette a további kutatását… Gondoljanak bele: azért kell génmódosítani valamit, mert nemesítéssel nem lehet létrehozni. Persze, a tudomány fejlődését nem lehet megállítani, de kötelességünk biztosítani, hogy az az élelmiszer, ami a vásárló elé kerül, biztonságos legyen.

– Mekkora jelentősége van a szervezet működésében a víz bevitelének?

– Annyi vizet illik inni, hogy a vizelet világossárga legyen. Ha sötét, gyanakodjunk, hogy kevés vizet ittunk. Ilyenkor a vese erőlködik, ami káros a szervnek.

– Ásványvizet igyunk vagy csapvizet?

– Mindenképpen szűrt vizet, az a biztos. A flakonokból kioldódhat a BPA (biszfenol A, a műanyaggyártásban használt adalékanyag – a szerk.), a csapvíz pedig tele van mindenfélével. A csapvíz esetében mindig határértékeket emlegetnek, de a határ alatt sem jó ólomból és egyebekből sokat fogyasztani, mert felhalmozódnak a szervezetben.

„A nyugati ember mindig valami csodabogyóban keresi a megváltást”

– Mit gondol a superfoodok körül kialakult őrületről? Ezek az étrend-kiegészítők – vagy közülük némelyik – valóban hasznosak? Bizonyítja hasznosságukat bármilyen tudományos kutatás?

– Biztos van közöttük olyan, ami hasznos, és van, ami kamu. Ezeket az élelmiszereket egyenként kellene megvizsgálnunk. Általánosságban a fő gond az velük, hogy a nyugati ember, a nyugati étrend miatt túlsúlyos, cukorbeteg vagy egyéb nyavalyától szenved, és mindig valami csodabogyóban keresi a megváltást, hogy az majd mindent visszafordít a szervezetében. Ezért lehet annyi mindent eladni. Nézzék meg, kik tartoznak a rizikócsoportba, mind civilizációs betegségben szenvednek: magas vérnyomásban, kettes típusú cukorbetegségben, érrendszeri, szív- és daganatos betegségekben. Természeti népeknél nem igen találni rákost, szív- és érrendszeri betegségben szenvedőt.

– Többször említette a természeti népeket, hol élnek még manapság?

– Az Amazonas erdeiben, Afrikában, Pápua Új-Guineában sok vizsgálható nép él, akik megőrizték a régi életmódjukat. Ezek a népek a mai napig vadásznak, gyűjtögetnek, a szervezetük arra van kitalálva, hogy minden gramm tápanyagot nagyon jól hasznosítson.

– Ha már vadászat. Mi a véleménye a vegetarianizmusról? Szüksége van a szervezetnek húsra, halra?

– Ha valaki nagyon tudományosan állítja össze az étrendjét, akkor növényekből is tudja fedezni az esszenciális aminosav szükségleteit, továbbá szed B12 vitamint, ami növényből nem fedezhető, akkor tartható a vegetáriánus vagy vegán étrend. A baj ott kezdődik, hogy az emberek nagy része nem tudományos kutató, hanem erkölcsi vagy egyéb megfontolásokból tér át erre az étrendre. Az emberi szervezet mindent kibír, a vegetáriánusok dicsősége, hogy még életben vannak. Azonban: az már bebizonyosodott, hogy azok az előnyök, amiket gyakran hangoztatnak, téves kutatásokra alapulnak.

– Mire gondol pontosan?

– Azt állítják, kevésbé lesznek szívbetegek vagy daganatosok. A másik tévhit, hogy növényeken élve nem lehet elhízni, pedig – mint arról az előbb már volt szó – a kenyér, a cukor, a burgonya, a rizs vagy a hüvelyesek nem túl egészségesek, főleg nem nagy mennyiségben fogyasztva. A vegetarianizmusnak semmi köze az ember evolúciós szükségleteihez. Ez pusztán egy eszme, a többi mítosz. A másik félreértés, hogy a vegák húsevőnek nevezik a nyugati étrenden élő embert, holott a nyugati étrend sajnos nem a húsról szól, hanem arról, amit a hús mellé még fogyasztanak az emberek.

– Milyen hatást gyakorol a reklám az étkezési szokásainkra? Hogy vonhatjuk ki magunkat a befolyásuk alól?

– Nekem ez könnyen megy. De a viccet félretéve, ha az embernek van egy határozott, bizonyos fokig tudományosan megalapozott elképzelése arról, mi az egészséges élet, akkor ki tudja magát vonni a reklámok hatása alól. A sikeres étrendek mindegyike a low carbon alapul, csak ki így, ki úgy cizellálja, nevezi el. A paleo csak abban különbözik a többitől, hogy evolúciós szempontú tápanyagválasztásra épül.

– Rengeteg olyan információt közöl Tények és Tévhitek oldalán, ami szembe megy a hivatalosan elterjedt, megkövesedett álláspontokkal. Támadja önt ezért az orvostársadalom vagy a gyógyszeripar?

– Lehet, hogy támadnak, csak nem tudok róla. De különösebben nem is érdekel.

– Sok szó esett az étrendekről, arról kevesebb, milyen hatással vannak az élelmiszerek a lélekre?

– Az egészségtudatosság fontos dolog, de attól még nem biztos, hogy az illető egészséges, legfeljebb csak azt hiszi. Az alapgond az, hogy a nyugati étrend gyulladáskeltő. A depresszió is az agyi gyulladással függ össze, ezt kutatások támasztják alá. Én ezt indokolatlan depressziónak nevezem, ez a „járvány” az ötvenes években indult el, ahogy a szívbetegségek széles körű terjedése is. A mindkettőben szerepet játszó gyulladási faktorok között nagy átfedés van. Ilyen értelemben a lelki működésünkre abszolút hatással van a táplálkozás – előfordul, hogy az ember azt tapasztalja, valamiért nem érzi jól magát a bőrében. Hogy ennek aztán milyen nevet ad a pszichiátria, részletkérdés. A másik gond, hogy a nyugati világ az ösztönök felhasználására épül, a vásárlásra, a fogyasztás serkentésére. Ez azért alattomos, mert például az édes ízre evolúciósan ki vagyunk hegyezve, de a természetben kevés édes ízt találni, legfeljebb mézben vagy gyümölcsökben. Vagyis, ha felülről, a természeti környezet által nincs korlátozás, bármennyit vehetünk és ehetünk, meg is tesszük, mert az ember nem önkorlátozó lény. Mindenkinek az az álma, hogy teleehesse magát. És ha tálcán kínálják számára a lehetőséget, bizony meg is teszi. Ugyanez a helyzet az izgalommal, a szexszel, a bódulattal, mindennel, ami a jutalmazó rendszerünket aktiválja – rá lehet szoktatni az embereket. Dróton mozgatott bábuvá válik a nyugati ember, akit az ösztönein keresztül irányítanak. A jó hír, hogy ez ellen lehet védekezni, de kell hozzá tudatosság.