A világ legjobb borai között számon tartott aszú képes megmutatni a Tokaj különleges adottságait, továbbá azt az évszázadokkal ezelőtt kifejlesztett egyedi technológiát, amit ebben a formában sehol máshol nem alkalmaznak a világon. Az ünnepi asztalra kerülő szárnyasok mellé egy aszú kitűnő választás, ahogy remek kiegészítője a bejglinek is.

Akadnak dolgok, amelyeket természetesnek veszünk, mert amennyire vissza tudunk emlékezni, mindig is tudtunk a létezésükről. A tokaji aszú sokaknak ilyen magától értetődő és ezért kevésbé érdekes borkategória. Pedig több szempontból is egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket az ünnepek előtt (is) érdemes megismerni, átismételni.

A tokaji aszú nem jöhetne létre, ha nem lenne a borvidéknek speciális mikroklímája és földrajzi jellemzői, amelyek megteremtik ennek lehetőségét. Ahogy a Bodrog és a Tisza folyók átszelik a térséget, az őszi reggelek mesebeli párába burkolják a borvidéket. Ez és a napközbeni száraz idő segít abban, hogy a Botrytis cinerea nevű nemespenész-gomba megtelepedjen az egészséges és érett szőlőszemeken, és beinduljon a gyümölcsben az aszúsodás folyamata. Ha csak egy nincs a helyén ezekből az alkotóelemekből, aszú szempontjából máris búcsút mondhatunk az évjáratnak.

Sok borvidéken szüretelnek kézzel, az aszúszüret nehézsége mégis kiemelkedik. Mivel a fürtökön belül nem egyenletes az aszúsodás, ezért az aszús szemeket folyamatosan szüretelik. A hideg, fagyos novemberi reggeleken a szőlőfürtökről egyenként kell kiválogatni és kicsipegetni az értékes aszúszemeket, a cukor már odafagy a szüretelők kezére, de akkor is végig koncentrálniuk kell arra, nehogy rothadt vagy illós szemek kerüljenek a vödrökbe, amivel tönkretennék az egész napi munkát. Egy tapasztalt aszúszedő is csupán 6-7 kiló aszúszemet képes egy nap összegyűjteni, így érthető miért hatalmas érték a tapasztalatuk.

Szeretünk ünnepelni. Az ünnepek fontos családi hagyományokká válnak, amelyek folytonosságot visznek az életünkbe. A születésnap vagy a karácsony egyaránt „megérdemli”, hogy tokaji aszúval ünnepeljük. Magas maradékcukor-tartalmával a tokaji aszú kiváló desszertbor, sőt magát az étkezés végi édességet is kiválthatja.Azonban egy aszú sokkal sokrétűbb annál, mint hogy csak édesség mellé kínáljuk.

A kacsa- vagy libamáj, a sós, karakteres ízű kéksajt is egy klasszikus páros. Ha gyümölcsökkel készítjük a csirkét, kacsát vagy fácánt, érdemes kipróbálni mellé egy pohár aszút, de még az édes tónusú zöldségekkel – mint a sütőtök, az édesburgonya vagy sárgarépa – is szépen harmonizál. Az ázsiaiak nemhiába szeretik annyira az aszút, az ő konyhájuk csípős-édes fogásaihoz szintén remekül passzol.

Mindenkinek vannak kedvenc szőlőfajtái, borstílusai, és pincészetei. Ha valakinek ez a száraz bort jelenti, akkor lehet, hogy eleve ódzkodik az édestől. Nem árt tudni azonban, hogy a tokaji aszú több mint egy egyszerű édes bor. A világ legjobbjai között számon tartott aszú képes megmutatni a Tokaji borvidék különleges adottságait és azt az évszázadokkal ezelőtt kifejlesztett egyedi technológiát, amit ebben a formában sehol máshol nem alkalmaznak a világon. 

Az aszú aromavilága rendkívül komplex, a magas maradékcukor-tartalmat egyensúlyban tartó eleven savszerkezete, továbbá az, hogy megfelelő körülmények között extrém ideig eltartható – 1956-os aszúk is vibrálnak, de akad, aki 1848-ból is kóstolt! –, mind unikális borélménnyé teszik. Ne féljünk felfedezni a nagyszerűségét.

Fotó: Dancsecs Ferenc, Gourmet Riporter