Hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be egyik este a Falk Miksa utcában található Bontxoba, emlékeinkben ugyanis úgy őriztük meg a helyet, mint ahol kellemes légkörben, finom baszk ételeket fogyaszthatunk el. Minden stimmel ma is – a baszkot leszámítva. De a hely jól vizsgázott.

Hogy miért hibádzott kissé a baszk megjelölés? Azért, mert tulajdonos- és séfváltás is történt, ennek ellenére a hely koncepciója alig módosult. Amikor a Bontxo tapas bar & étterembe beültünk, és a felszolgálónál arról érdeklődtünk, ugyanaz a séf vezeti-e még a konyhát, aki korábban Baszkföldön dolgozott, meglepetésünkre kiderült, hogy nem.

Pedig az étterem neve ugyanaz maradt, a baszk zászló továbbra is a cégéren szerepel, viszont mint kiderült, a covid alatt tönkrement a régi – tényleg baszk – étterem, ám az új vezetés mindent megőrzött a régi hagyományokból, még a hely nevét is. Minek változtatni azon, ami bevált? És igazuk van.

A két új tulajdonos magyar és marokkói, szerencsére nem vitték el egyik nemzet gasztronómiája felé sem a hely profilját, inkább arra törekednek, hogy a spanyol tapasok minél szélesebb spektrumát kínálják. Az ételek mellé kiváló spanyol borokat lehet fogyasztani, így tettünk mi is. Egy Tapas Gaston tempranilloval kezdtünk Rioja régióból, majd a La Tapa Loca Tinto névre keresztelt garnachaval folytattuk Calatayudból. Egyik jobb volt, mint a másik, de különösen a La Tapa Loca Tintot ajánljuk nagyon meleg szívvel.

És akkor jöjjenek a tapasok! Egy valamire való tapas vacsoraasztalról nem hiányozhat az olivabogyó válogatás, amely túl azon, hogy változatos és finom, arra is alkalmas, hogy az ember ellegyen, amíg megérkeznek a további fogások. További fogások alatt esetünkben ezeket értjük: töltött Piquillo paprika; sült padlizsáncsíkok mézzel, vörösboros chorizo; grillezett bébi tintahal; patatas bravas, azaz spanyol burgonyakocka aioli szósszal; továbbá spanyol véreshurka, amely kis szelet kenyérkén érkezett, grillezett paprikával; mindehhez kértünk kenyeret, és a végén természetesen churrost, kétféle mártogatóssal.

A legnagyobb meglepetést talán a töltött Piquillo paprika szerezte: elsőre körözöttre emlékeztető zöldségkrém került bele, a natúr ízek szépen összeálltak, miközben a paprika a maga sültségében is roppanós maradt. A bundás-mézes padlizsáncsíkok ötlete bár elsőre bizarrnak tűnt (pont emiatt választottuk), végül nem csak önmagában volt nagyon különleges, de lágy, édeskés ízeivel remekül kiegészítette a karakteresebb fogásokat, különösen a vörösborban megsütött chorizót.

Utóbbi a pikánson túlmutató, fűszeres-csípős ízvilágával abszolút dominálta a melegen fogyasztott tapasokat. Magyar szájnak ez is, csakúgy, mint a spanyol véres hurka, otthonosnak tűnik. Az egzotikumot a vacsora során inkább a tálalás és a kombinációk újszerűsége, a Mediterráneumra jellemző tételek jelentették: tenger ízeit megidéző grillezett bébi tintahal, valamint az olajbogyó-válogatás.

A bogyók kivétel nélkül maggal, karakteres és eredeti ízzel kerültek a tálba, mindegyik nagyszerűen illett minden borhoz, és nem csak az étkezés elején, előételként ajánljuk fogyasztásukat, de fogások közti átvezetésként, és az utolsó falatok után levezetésként is. A fokhagymaszószos sült krumpli szinte főételként is elmenne: aki nem a tapasokért, hanem a – szintén imponálóan széles választékú – italkínálatért térne be a Bontxóba, egy olajbogyó-válogatásra vagy egy szószos krumplitálra egész este rábízhatja magát.

Összességében remek ötlet volt a Bontxot választani. Hiszen a tapas, bár egyáltalán nem ezzel a céllal született meg és vált a gasztronómia részévé, mégis koncepciójában megegyezik a fine dining alapjaival: kisebb adagokban, cserébe sokszínűségben, természetes ízgazdagságban és ötletes tálalásban fogyaszthatók. Látszólag egyszerű, ám épp változatosságának köszönhetően mégis izgalmasabb vacsoraélményt kínál, mint az egy-kétfogásos döntések. Az italkínálatért pedig biztos, hogy nekünk is vissza kell térnünk még egyszer.

Essék szó a szervizről is. A tulajdonosi alázat már önmagában megkapó, de aki nem kérdez utána ennek, csupán jóízűen fogyaszt, annak is csupa kellemes élményben lehet része. A felszolgálók előzékenyek, jó kedélyűek, informatívak: még egy piros pont a helynek! Ha kialakul az összhang a vendég és a szerviz között, arra könnyű építeni egy remek estét.

A tapasoktól nem vártunk szédítő kulináris kalandozást, de az élmények felülmúlták a prekoncepciónkat, nem is beszélve arról, hogy a becsületesen elkészített fogásokkal szépen jóllaktunk. Nem hiányzott a baszk felhang: a hely úgy őrizte meg eredetiségét, hogy közben alkalmazkodott az új helyzethez.