Fehérvár belvárosában áll egy középkori alapokon nyugvó ház, amely igazi kincseket rejt. Nemcsak a több helyen látható eredeti kő- és téglafalazat, oszlopok, boltívek látványára gondolunk, hanem az épületben működő 67Sigma étteremre. A szarvasgombával bolondított kacsamájat egy darabig biztosan nem feledjük.

Székesfehérvár belvárosában, mégis csendes utcában áll a Hiemer-ház, amely az itt található étterem honlapja szerint a magyar copf építészet kiemelkedő alkotása. Nem túlzó a megállapítás, az épületegyüttes három középkori eredetű ház, a Hiemer, a Font és a Caraffa épületek összeolvadásából jött létre. A 2005-2011 között teljesen megújult műemléki épület építészettörténeti értékét többek között a jelentős mértékben megmaradt középkori épületmaradványai, a barokk freskók és a külső-belső falakat díszítő stukkók adják, tájékoztat a 67Sigma honlapja.

A délutáni órákban tett látogatásunk alkalmával nem találkoztunk nagy tömeggel, így volt módunk megfigyelni a különleges enteriőrt: a középkori hangulatot ugyanis modern bútorokkal kombinálták. Kék huzatú székek, fekete és arany, hagymacsúcs alakú, illetve hatalmas drapp lámpaburák csüngenek alá a boltozatól. Utóbbi szín visszaköszön az átvetőkön is. Egy polcos szekrényen receptes könyvek sorakoznak, köztük az 1881-es, Dobos C. József összeállította Magyar-Franczia szakácskönyv, ami igazán hasznos ajánlat két fogás közti olvasgatásra.

A 67Sigmában még azelőtt jártunk, hogy az őszi étlapra váltott volna a hely, bár utólag elnézve van némi átfedés. De hát amúgy sem ez a lényeg, hanem a tudás, az innováció és a szívélyesség, s hát egyik hiányát sem kellett elszenvednünk. De ne szaladjunk előre! Az étterem házi focaccia és mangalicasonka kombójával, valamint bazsalikomos fűszervajjal üdvözöl bennünket. Jó kis nyitány.

Az előételek közül a „kacsamáj brulée, bogyós gyümölcsök, savanyított cékla & kalács” fogásra szavaztunk, és nagyon jól tettük. A habszerű májba szarvasgombát és tintahal tintáját tekercselte a séf, a májra pedig karamellpáncélt égetett. Extra jó. A máj mellé szőlő, áfonya, ribizli, cékla, sarkantyúvirág, málnazselé érkezik, s persze meleg kalács. Váltakoznak az édes és savanykás ízek, a textúrák. A kompozíciónak különösen jót tesz a bazsalikomos szósz.

A hidegben nagyon vágytunk meleg levesre, ezért kacsa consommét rendeltünk, amit ravioli és roppanós zöldségek kísértek. Szép, tiszta a consommé, ízes, enyhe korianderrel, továbbá zöldhagymával, zöldborsóval. Testet, lelket, szívet melegítő fogás.

A szárnyasok után halat kívántunk, nem is eshetett volna a választásunk másra, mint a szemet csalogató tahitótfalusi pisztrángra, amit az étterem petrezselyem gyökerével, almadzsemmel, kaporral és fehér csokoládéval kínált. A sárkánnyal pirított hallal maradéktalanul elégedettek voltunk, amihez a halbőrből készített csipsz kiváló kísérő. A fehérrépa picit kemény maradt, a fehér csoki pedig fagylalt formájában került a tányérra, ami legalábbis érdekes kiegészítő. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a miliő és a konyha egyaránt nyomot hagyott bennünk.