Skip to main content

Kovászéden, avagy újra felfedezni a kenyeret

| Gourmet Riporter | Reflektor

Liszt, víz, só, a jó kenyérhez nem kell más – hirdették a Kenyérlelke Fesztiválon. Határozottan állítjuk: nemcsak az augusztus 20-i programok közül emelkedett ki az esemény, hanem a nagy magyar fesztiválmasszából is. Hogy miért? A legfőbb ok az edukáció, amelyet a honi fesztiválok úgy általában nélkülöznek. A Kenyérlelkén viszont nemcsak lehetett, egyenesen kötelező volt kérdezni a pékektől, a kóstolást kihagyni pedig egyenesen véteknek számított.

 

Magyarország fesztivál-nagyhatalom, igaz, a rendezvények igen nagy százaléka szerény színvonalú. Nem így a Kenyérlelke Fesztivál, amelyet négy éve álmodtak meg szervezői, s amelyre nagyobb szükség van, mint valaha (LÁSD ITT). Már a rendezvény jelmondata is iránymutató: „Törekszünk arra, hogy visszaemeljük a köztudatba az igazi kenyér fogalmát, készítésének változatait és eredeti ízeit”.

kenyerlelke cikk 06

Persze ettől még lehetne a rendezvény nívótlan, hiszen jártunk mi már olyan eperfesztiválon, ahol nagyítóval kellett keresnünk a pirosló gyümölcsöt, ám szerencsére itt erről szó sem volt. az ok egyszerű: a kézműves pékek – akárcsak az újhullámos kávézók – önmaguknak állítanak fel minőségi szűrőket, aki azon nem megy át, hamar kikopik. Az egyik ilyen szűrő, hogy – ami egyébként valaha alapvetés volt – a kenyérhez nem kell más csak víz, liszt és só. Hogy milyen és mennyi, az lényegében már részletkérdés.

kenyerlelke cikk 07

A probléma az, hogy Magyarországon még mindig kevesen gondolkodnak így, főleg nem azok, akik nagyüzemben gyártják a pékárut. De most ünnep volt, ne velük foglalkozzunk, hanem azokkal, akik valódi ünneppé avatták augusztus 20-át a fővárosi MOM Kulturális Központ udvarán. Ahol szerencsére rengetegen gyűltek össze, talán már többen is, mint amennyit a hely elbír, de az legyen a szervezők kellemes gondja, hogy keresnek-e új helyet a rendezvények.

kenyerlelke cikk 05

Az igazi kenyérre, pékárura, finomságokra vágyók türelmesen várakoztak a standok előtt, ahol hihetetlen mennyiségű kenyér, kifli, bagett, édes és sós töltelékkel ízesített croissant, bukta, csiga, levél kelt el. Természetesen kóstolni is lehetett, például a Kovászlabor háziasszonyainál, akiket erősen ajánlok követésre a Facebookon mindenkinek. Olyan köményes és parmezános grissiniket sütöttek, hogy még otthon is azon morfondíroztunk, miért nem csemegéztünk belőle többet. De fehér és barna kenyereik vagy egyéb finomságaik is gyorsan gazdára leltek. Ahogy kirakták a pultra, már vághatták is fel a következő adagot.

kenyerlelke cikk 01

A Pékműhely előtt is egyfolytában kígyózott a sor, ahol olyan diós és kakaós csigák, hájas, házi szilvalekvárral készült papucsok sültek, amit biztos nem felejt el, aki megkóstolta. A Panificio il Basilicónál pompás fonott kalácsok, az Artizánnál töltött édességek várták a jóra kiéhezett tömeget. Minden standon, minden terméket természetesen képtelenség végigkóstolni (még úgy sem, hogy otthonra is betáraztunk némi muníciót), továbbá nem is akarunk senkit megbántani azzal, hogy kihagyjuk a felsorolásból. Mert aki ide eljött, hozzájárult ahhoz, hogy az érdeklődőknek felvillantson egy másik, egy jobb világot.

kenyerlelke cikk 02

Hiszen akik látták a lyukacsos vekniket, sült végű bagetteket, mélyarany barnára pirult cipókat, s meg is kóstolták – már pedig erre bőven akadt lehetőség – azokat, bizonyára elgondolkodtak: vajon a multiknál, a pékláncoknál mit kapnak a pénzükért cserébe (tisztelet a kivételnek)? S ha elgondolkodtak, jól tették, mert vélhetően ma már úgy gondolják: kicsit több pénzért mást, valódit kaphatnak. Ha pedig jót vásárolnak, nemcsak magukkal tesznek jót, de gyermekeikkel, s talán unokáikkal is, kicsit pátoszosan: az egész nemzettel. Sajnos egyelőre még a többség a multiknál szerzi be a mindennapit, de a bor-, a sör- vagy a kávészektor sem egy nap alatt alakult át, ma pedig hol tartanak már a borászok, a főzőmesterek, a pörkölők!

kenyerlelke cikk 03

Az eseményen versenyt is rendeznek, amelyen mindenki saját maga készítette el kenyerét otthoni sütőjében vagy kemencéjében. Külön kategóriában mérték össze erejüket a pékségek és az otthonukban sütők, aminek az volt az oka, hogy nem egyenlő feltételekkel indul el egy profi pékség és egy háztartás. A pékségeknek kategóriánként három terméket kellett leadniuk (kivéve a croissant, abból tízet), míg az otthon sütőknek kettőt (croissant-ból hatot). A zsűri pontozta a kinézetet, az illatot, a tapintást, a szerkezetet, a héjat és az ízt.

kenyerlelke cikk 04

Jellemző a rendezők szellemiségére, hogy a versenyt nem egymás elleni küzdelemként hirdették meg, hanem a kölcsönös elfogadás és szeretet jegyében. Tiszteletet adnak egymásnak, az általuk készített kenyérnek és annak, aki mindezt lehetővé tette. A zsűri tagja volt Cristian Maurice (a Ferrandi Paris világhírű pékiskola oktatója), Mike Zakowsky amerikai kézműves pék, Claudio Perrando kézműves pék Panamából, Beesham Soogrim kézműves pék Svédországból, Pesti István séf, aki a Tanti konyhafőnökeként Michelin-csillagot szerzett, jelenleg a tatai Platán étterem séfje, Molnár B. Tamás a Magyar Gasztronómiai Egyesület tagja, valamint Thurányi Kata, a 2017-es Kenyérlelke fesztivál félbarna kategória győztese.

AZ ESEMÉNYRŐL KÉSZÜLT GALÉRIÁNKAT ERRE A LINKRE KATTINTVA NÉZHETI MEG

Kenyérlelke Fesztivál versenyének győztesei

a nem profi kategóriában:

- Croissant: Zapletál-Dikó Mariann és Sarusi-Kis János
- Bagett: Hegyesi Gabriella
- Teljes kiőrlésű kenyér: Frits Ádám
- Félbarna kenyér: Mester Miklós

kenyerlelke 21

A profik kategóriájában:

- Croissant: Alma Nomad Bakery
- Bagett: Nor/ma Bakery
- Teljes kiőrlésű kenyér: Artizán Budapest
- Félbarna kenyér: Artizán Budapest

 

 

Címkefelhő