Ha valami reciproka a szocializmusnak, az a Csemege bolthálózat. Még ma is elismerést kiváltó ügyfélközpontúság, előremutató áruterítés jellemezte a vállalatot, folyamatosan fejlődő és gyarapodó szolgáltatások, hidegtálak, sütemények és erős fekete várta az üzletekbe érkezőket. Minderről a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Kereskedelemi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Csemege Baráti Kör a „VOLT EGYSZER EGY CSEMEGE” nemrég nyílt kiállításán kaphatunk képet.

Szárnyas májkrém 4,50, mustár 8, keksz 24, párizsi kilója 36 forint. Ilyen és ehhez hasonló csodákkal találkozhatnak, akik megtekintik a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Kereskedelemi és Vendéglátóipari Múzeum, valamint a Csemege Baráti Kör „VOLT EGYSZER EGY CSEMEGE” című közös kiállítását, amely decemberben nyílt.

„Régen minden jobb volt”, hangzik el gyakran, ami nem mindig és minden körülmények között igaz, talán helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy régen minden más volt, bár még ez sem teljesen fedné a valóságot. Mindezt csak azért írjuk: érdemes a számok mögé (is) nézni, ha nosztalgiával tekintünk vissza egy korra. Ahogy azt is fontos leszögezni: a mai kapitalista piacgazdaság helyett akkor államszocializmus volt, megállapított fogyasztói árakkal. A Csemege üzleteknek mégis semmivel össze nem hasonlítható hangulata, kisugárzása volt, amit jórészt a képzett eladóknak köszönhettek a vásárlók. Semmit nem von le az 1952-ben alapított Csemege Kereskedelmi Vállalat dolgozóinak érdemeiből az sem, hogy a vállalatot többek között a Julis Meinl üzleteinek államosításával hozták létre, mert a Csemege valóban nagyon sokáig kitűnt a szocializmus szürkeségéből. Mivel és hogyan? Mindjárt kitérünk rá, de előtte tisztázzuk a Csemege nevének eredtét!

Jardinette-ből szocialista embléma

Dr. Török Róbert, a múzeum főigazgatója a megnyitón rávilágított: a kosárajándékozás régóta ismert szokás, hiszen népi gyökerekkel is rendelkezik. A jardinette-et, vagyis kerti kosarat a főúri osztály hozta divatba, virág- és gyümölcskompozíciókat állítottak össze művészi igényességgel és ajándékozták egymásnak. Később a gyümölcsök mellett megjelentek a kosárkákban édességek, vagyis csemegeáruk is.A jardinette több hagyományt ötvözött, az 1900-as évek elején a bécsi Julius Meinl, vagy ahogy itthon emlegették, Meinl Gyula részvénytársasága révén vált ismertté. A főigazgató megosztott egy céges legendát is, mely szerint egy alkalommal az egyik fióküzlet elfelejtette kiszállítani az ügyfél által megrendelt csemegekosarat. A reklamáció már zárás után érkezett, ám amikor a kellemetlen hír a cégtulajdonos fülébe jutott, azonnal összeállíttatott egy kosarat, amit személyesen vitt el a megrendelőnek – persze a címre hívott néhány újságírót is. Másnap egész Bécs az esetről beszélt. Nem meglepő ezek után, hogy a kosarak készítésének divatja a két világháború között alaposan elterjedt. „A második világháború után a csemegekosár a minőségi szimbólummá vált, nem véletlenül lett a Csemege Kereskedelmi Vállalat logóója is” – idézte fel Török Róbert. Hozzátette: az államosítást követő években a csemege- és fűszerüzletekből kialakított, zöld kosaras emblémájáról ismertté lett Csemege Kereskedelmi Vállalat is – a kor viszonyai között – a minőséget képviselte.

Szakértelem és összetartó csapat

A vállalat igyekezett minden tudását és erejét a vásárlók szolgálatába állítani. A döntéshozók „felismerték, hogy szükség van egy olyan élelmiszer-kereskedelmi vállalatra, amely reprezentatív üzlethálózattal, áruválasztékkal, magasan kvalifikált dolgozókkal rendelkezik, ezáltal országosan ösztönző hatást fejt ki” – idézett Koltai György vezérigazgató 1977-es beszédből a főigazgató. A Csemege alkalmazottai hűségükkel, precíz szakértelmükkel, összetartó csapatként szolgálták a vállalatot és a vásárlókat. Az akkori szemnek szokatlan árubőség elütött a kor kisboltjainak kínálatától, ahogy az áru terítésének, kínálatának addig jobbára ismeretlen gyakorlata is. Emellett termelés is folyt a hidegkonyhán, a cukrászaton, lehetett presszót kérni, kávét darálni, ajándékkosarat készíttetni. Egy idő után még házhoz rendelést is kérhettek a vásárlók – ami döbbenetes újításként hat a mából szemlélve. A felsorolt szolgáltatásokról átfogó képet kaphat a kiállításra érkező. A főigazgató kitért rá: a tárlat létrejötte hosszú szakmai együttműködés eredménye. A múzeum az egykori csemegés dolgozókkal közösen 2011-ben jelentetett meg történeti kötetet Volt egyszer egy Csemege címmel. Az eredményes munka folytatásaként nyílt meg az 1970-es, ’80-as éveket bemutató, Csemege bolttörténeti tárlat. A kiállítás sem jöhetett volna létre a régi Csemege-dolgozók nélkül, akik fényképekkel, tárgyi emlékekkel segítették a tárlat megvalósulását.

Neon, kávéőrlő, plasztik saláta

A főigazgató külön köszönetet mondott Baldauf Lászlónak és Házi Zoltánnak (utóbbi a Csemege-Julius Meinl vezérigazgatója volt), akik szakmai és anyagi eszközökkel egyaránt támogatták az időszaki kiállítás megvalósulását. Házi Zoltán külső kurátorként, szakértőként részt vett a kiállítás berendezésében is, a kiállítást is ő nyitotta meg.„Ugye jó ide bejönni?” – idézte fel megnyitó beszédében a Csemege-Julius Meinl reklámszövegével Török Róbert, és közel jár az igazsághoz, hiszen már a terem bejáratánál kellemes meglepetéssel találkozunk: egy valódi Csemege-neon köszönti az érkezőket, amelyet a CSŐ! projekt mentett meg.A kiállítás (melynek kurátora Jenei Gabriella főmuzeológus), ahogy fentebb ígértük, talán mindent megmutat a Csemege világából. A bejárat mellett rögtön közösségi kávéőrlő fogad. A darálók jellegzetes tartozékai voltak az üzleteknek, és használatuknak köszönhetően volt fenséges kávéillat a boltokban. A következő stációk presszógép, a cukrászat és a hidegkonyha világába kalauzolnak, a műanyagból készített hidegtálak, sütemények, mignonok, habrolók, torták felidézik azt a világot, hogy érezhette magát a kor embere, amikor a Csemegébe lépett: mindent megkaphat, amit szeme-szája (és államilag kordában tartott) képzelte megkíván. A standok mögött korabeli képekről a Csemege dolgozói tekintenek ránk.

Az ajándékkosár készítésének művészete

A terem végében még az 1960-as években a Csemege által létrehozott Intertourist bolthálózat (elsősorban külföldi turisták számára alapított üzletek, ahol konvertibilis valutával lehetett fizetni) kínálatába is betekinthetünk. A stílszerűen paravánnal takart helyiségben olyan nyugati termékeket, kuriózumokat kínáltak, amelyek a szocialista belső piacon nem, vagy csupán korlátozottan voltak elérhetők. Mire gondoljon az olvasó? Cigaretta, szivar, dohány, pipereszappan, dezodor és hasonlók alkották a kínálatot.A kiállítótér másik oldalán az ismert, pékárukat, tejtermékeket, húsárut kínáló pultok láthatók a zacskós tejjel, mackósajttal, konzervekkel, felvágottarzenállal, valamint a korabeli reklámplakátokkal. És persze néhány Csemege-ajándékkosár, ami akár a vállalat szolgáltatásainak jelképe is lehetne. Külön szabály vonatkozott arra, milyen értékben, mit és hogyan helyezhettek a kosárba a dolgozók, hogyan csomagolják és díszítsék azokat. Már-már önálló művészeti ágként is aposztrofálhatnánk összeállításukat – nem is készült két egyforma. A terem centrumába egy kassza került, a szocialista kasszírnő bábujával, „aki” Csemege-feliratos köpenyben méri, összesíti a vásárolt termékeket mérlegén és hatalmas, gombos pénztárgépén, miközben a megrakott kosár tartalmát vizsgálja.

Hogy a vállalat jól végezte dolgát, arra bizonyság a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának díszzászlaja, amit a Csemege 1959-ben a kongresszusi munkaversenyben elért kiváló eredményével érdemelt ki. A lobogó meg is tekinthető, egy korabeli vezetői irodában. A MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítása 2026. szeptember 13-ig látogatható.

A kiállításon készült fotóriportunkat a linkre kattintva tekintheti meg.