
Olasz kávéház, ami egy magyar kávéházban nyílt
Amikor a milánói Cova vezetői először beléptek a hajdani Belvárosi Kávéházba, a lélegzetük is elakadt a látványtól. A csodálatos belső tér láttán a cég üzleti terveit megváltoztatva azonnal döntöttek egy budapesti Cova nyitásáról. A Matild Palace-ban található kávéház gyönyörű, ráadásul egész nap látogatható, reggelire, ebédre, uzsonnára, vacsorára egyaránt beülhetünk. Az elképesztő tiramisu eredeti titkos recept alapján készül, a kávé a Cova saját pörkölése, a finom falatokról pedig szicíliai séf gondoskodik.
Olaszországban kizárólag Milánóban található folyamatosan nyitva tartó Cova, ugyanakkor szerte a világon 35 is működik. Leginkább Ázsiában nyílt sok kávéház/cukrászda az elmúlt években (nemrégen például Bangokban), ahol nem csupán az olasz konyha és cukrászkultúra, de a retail-termékek is rendkívül népszerűek, például a csokoládék, bonbonok, panettonék.
Molnár Benedek, étteremvezető és a régi kávéház fotója
Mindez azért fordulhat elő, mert mint megtudtuk, többféle Cova is létezik. Vannak a tradicionális kávéházak, működnek bárral kiegészült egységek, és olyan komplexumok – ilyen a budapesti – ahol étkezni is lehet. Egyes alapanyagokat tekintve a Cova igazodik az adott helyszínekhez, helyi igényekhez, például egyes keleti országokban bizonyos desszerteket az arrafelé népszerű mangóval készítenek. Magyar desszert nincs a kínálatban, egyedül a Sachert ismerhetjük, de az is a Cova értelemzésében készül.
Bár a budapesti Cova helyén korábban is kávéház működött (a Belvárosi Kávéház, majd később a Matild Café & Cabaret), az olasz tulajdonosok nem ezért döntöttek a város szívében található helyszín mellett. Mi több, egyáltalán nem terveztek kávézót nyitni a magyar fővárosban. A Matild Palace proaktívan megkereste Paola Faccioli vezetőt tavaly év végén, felajánlva, hogy ismerje meg a helyszínt.
A történelmi épület és annak különleges atmoszférája azonnal meggyőzte a milánói márka képviselőit. A döntés jól jelzi, milyen kivételes lehetőséget láttak abban, hogy a Cova több mint két évszázados milánói öröksége a Matild Palota falai között találjon új otthonra. „Amikor beléptek, szinte elájultak a hely szépségétől. Annyira, hogy az üzleti tervüket is megváltoztatva a bangkoki egységük előtt nyitották meg a budapesti kávéházat” – idézi fel Molnár Benedek, étteremvezető a közelmúlt eseményeit. Rapid gyorsasággal nyílt meg a csodálatos kávéház; a többi történelem.
Annyiban is, hogy mint fentebb írtuk, a Cova helyén egykor kávéház működött, amely az előző századforduló után nem sokkal nyitotta meg kapuit. Az 1902-től kávét mérő vendéglátóhely arról is nevezetes volt, hogy a második világháborút követően elsőként várta feketével a vendégeket – igaz, nem originális presszóval, csupán pótkávéval, mert csupán az élte túl a raktárban a főváros ostromát.
A budapesti helyszín mély történeti háttere egyébként is több ponton kapcsolódik a Cova históriájához: egyrészt sokáig mindkettő irodalmi kávéházként működött (a magyar kávéház előtt nem véletlenül található Krúdy Gyula szobra), másrészt a kávémérések egyaránt megéltek hullámvölgyeket. A Pasticceria Cova eredeti, 1817-ben, Milánó centrumában, a Teatro alla Scala közelében nyitott épülete ugyanis elpusztult a második világháború során, ahogy a Belvárosi Kávéház is kapott találatot.
De térjünk vissza a jelenbe! Érdekes, de az olasz tulajdonos korábban még Budapesten sem járt, nemhogy a Matild Palotában. Lenyűgözte a város szépsége, vibrálása, építészete, történelmi gazdagsága. Külön örömét fejezte ki amiatt, hogy Magyarországon is komoly hagyománya van a kávéfogyasztásnak. Hamar beleszeretett a magyar fővárosba, a Matild Palota tereibe, a kávéháznak otthont adó helyiségekbe. Nem meglepő, ha Paola Faccioli úgy fogalmazott: ez egy szép találkozás.
Mivel a helyszínen korábban is kávéház működött – a Belvárosi Kávéház bezárását követően 2022-ben itt nyílt meg a Matild Café & Cabaret –, az adottságok kiváló alapot teremtettek a Cova érkezéséhez. Az első találkozástól a nyitásig mindössze néhány hónap telt el, ez az időszak azonban jelentős átalakításokat foglalt magában. A műemléki védettség alatt álló tér építészeti értékeinek megőrzése mellett komoly konyhatechnológiai beruházás valósult meg, a belsőépítészetet pedig úgy alakították át, hogy az illeszkedjen a Cova nemzetközi arculatához és elegáns milánói világához. A megújult enteriőrben a márkára jellemző kék, szürke és bézs árnyalatok is megjelentek, miközben a történelmi tér karaktere változatlanul meghatározó maradt.
Kicserélték a bútorokat is, valamint létesítettek egy konyhaszigetet, ahol végigkövethetjük az ételek elkészültét. Itt állnak a borhűtők és a sonkaérlelő, utóbbit Tonio Greco séf szerényen csak a Ferrarihoz hasonlít. Kialakítottak egy bárt, süteményes pultokat, valamint vitrinek kerültek a vendégtérbe, amelyekbe a Cova megvásárolható retail-termékeit helyezték ki.
A tér érdekessége, hogy szinte észrevétlenül, de kettéosztott: az egyik oldalon fehérabroszos, terített asztalok sorakoznak, itt foglalhatnak helyet, akik étkezni is szeretnének. A másik oldalon nincsenek terítékek az asztalokon, itt kávézhatunk, sütizhetünk, fagylaltozhatunk.
Azt a szokást azonban kizárólag Milánóban tartották meg, hogy a pultnál is lehet kávét rendelni (amit egyébként öltönyös urak is állva fogyasztanak el két perc alatt). E tradíció az olasz, a milánói kultúra része mind a mai napig. A törzsvendégek egyszerűen igénylik a családias hangulatot: az előkelő dámák barátnőik társaságában panettone fogyasztását szombat délutánonként vagy az üzletemberek a napi ebédet. A rítus örök, nem vész, nem veszhet el.
A kávé a Cova saját pörkölése, brazil ültetvényről származik, amit a milánói kávéház maga állít elő saját pörkölőjében – féltve őrzött metódus alapján. A kávét olyan csészékben kínálják, amin az eredeti milánói Cova látható. Egyébként a kávéházban a kávé (és a csészék) meg is vásárolhatók (ahogy szálas teák és a panettonék is).
A kávéház megnyitásával a reggeli és az ebéd „átköltözött” a szintén a szállodában található Spagoból a Covába, előbbi már csak estére és a hétvégi brunchra nyit ki. Akad olyan Spago-törzsvendég, aki a nyitás óta eltelt rövid idő alatt már a Covában is szinte mindennapos vendéggé vált, és az is előfordult, hogy egy házaspár nem tudott dönteni a két vendégtér között – természetesen a ház megoldotta a kellemes dilemmát.
A konyha a szicíliai Tonio séf felségterülete. Magyar munkatársakra támaszkodik, akik mindannyian részt vettek Milánóban továbbképzésen. A reggeli nemcsak a szállóvendégek számára érhető el, hanem a városlakóknak is, és találhatunk a kínálatban olasz ételeket is. Az étlap a különböző városokban működő Covákban eltér egymástól: a milánói természetesen igen gazdag, és főleg tradicionális helyi ételeket foglal magába, míg a budapesti kávéházban a séf szeretett volna magyar alapanyagokat is beépíteni a kínálatba.
A konyhában nagyon odafigyelnek a minőségre, előfordult, hogy a séf a bécsi piacig ment olyan padlizsánért, amire szüksége volt egy ételhez. Molnár Benedek, étteremvezető ugyanakkor meglepetésünkre arról tájékoztat, hogy az ételekhez magyar paradicsomot használnak; paradicsompürét például háromórás procedúrával készítenek. Ugyancsak magyar paprikából kreálják a gazpachót, de a zöldségek nagy része, sőt még a borjúhús és némely sajt is hazai – a minél kisebb ökológiai lábnyom érdekében (is). Az olívaolaj, a burrata, a pármai sonka azonban természetesen Olaszországból érkezik.
Az étlap a szezonalitásnak megfelelően változik, de a Cova signature kínálata mindig elérhető, így a Risotto Milanese, vagyis a sáfrányos rizottó, a Parmigiana, ami a sajtos tészta mellett tartalmaz sült padlizsánt és paradicsomot, és az A Vera Cotoletta Alla Milanese, a milánói rántott szelet.
Az előételek között találhatjuk többek között a pármai sonkát sárgadinnyével, a Caprese salátát (szentesi paradicsommal), az arancinit és a gazpachót. Nagyon kelendők a tészták, például a carbonara, a cacio e pepe vagy épp a ricottás-szarvasgombás ravioli, amelyekhez a tésztákat egytől egyig házon belül gyúrják (mit több, egy kémlelő ablakon keresztül be is pillanthatunk a konyhába, miként készülnek). A főtelek sorában fajsúlyos és könnyed fogások egyaránt elérhetők: osso bucco, black angus, branzino és kakukkfüves garnéla is kérhető.
Az egyik signature desszert, a tiramisu 19. századi, eredeti recept alapján készül: alkoholmentes, a piskóta nem teljesen átitatott kávéval, ezért enyhén roppan. Kapható kávé nélküli változatban is, vaníliásabb krémmel, gyümölcsökkel, Copa Cova néven. E két desszert talán a legnépszerűbb.
A panettone kisebb változatban is elérhető, tehát akár egy szeletet is rendelhetünk a kávé mellé – vagy helyette, vaníliás vagy csokoládés krémmel, esetleg fagylalttal. Bár a világhírű édességet Olaszországban hagyományosan karácsonykor sütik, itt egész éveben elérhető. A panettone régi recept alapján, Milánóban készül, ez az egyetlen desszert, ami nem helyi, hanem olasz import. A sütemények mellett fagylaltok is kaphatók.
A magyar hatás az itallapon ugyancsak érezhető, találunk egri bikavért, szekszárdi, tokaji borokat, ahogy az olasz klasszikusokat is a chiantitól a primitivóig. A Cova saját habzóbort kínál Covino név alatt, fehér és rozé egyaránt megkóstolható. Felhasználásukkal aperitifeket is készítenek: a Covino koktél keserédes, spritz típusú ital; míg az 1817 a Negronihoz hasonlít, titkos fűszerkeverékkel. Külön érdekesség, hogy a bárban nincs import cordial, egyes limonádékat leszámítva az összes házi készítésű.





















