Új helyszínen került sor a 2026-os tavasz legkávésabb eseményére, a KávéBár Bazárra: a rendezvénynek idén a Groupama Aréna adott otthont, a hangulat pedig ismét nem csak a koffein miatt volt pörgős. Ittunk feketelevest, de nem a törököt, ízleltünk koktélokat, de nem csak alkoholosokat, és lebegtünk a föld felett, amikor mesés bonbonokat, csokoládékat és szörpöket kóstoltunk.

Megszokott és új kiállítók várták a látogatókat az idei KávéBár Bazáron a Groupama Arénában, és szokás szerint helyet kapott édesség, gyümölcs és alkohol is a rendezvényen. Idén a szokatlant kerestük, ezért csapatunk egy kritikus kóstolóra; egy jó szemű fotósra és egy figyelmes fülre oszlott. A fotókat megnézhetik képgalériánkban, a szöveges összefoglalóval pedig kiegészítjük a vizuális élménybeszámolót.

Olasz kávé: múlt vagy jövő?

A CAFE&BAR PRO szekcióban „Reneszánsz vagy menekülőút – a régi-új olasz kávékultúra nyomában” címmel került sor a rendezvény szervezője, Szuna Noémi és Temesvári Szabolcs beszélgetésére. Utóbbi a Casino Mocca pörkölő alapítójaként lehet ismerős, Horváth Lajossal azonban most új vállalkozásba kezdtek, amelynek az Ottanta Venti nevet adták. Temesvári Szabolcs elárulta: az Ottanta Venti név a hagyományos kávék 80–20-as arabica-robusta arányát idézi, de ezúttal mást jelent, a termőhelyek arányát (80% brazil és 20% etióp). 

Temesvári Szabolcs, Szuna Noémi

Az újhullámos kávé 2010 körüli hazai térhódítása kezdetén Szabolcs és Lajos hosszú évekre eltávolodott a hagyományos, sötét pörkölésektől, részben a speciality kávék okozta varázs, részben a „sok rosszul elkészített eszpresszó és cappuccino” miatt. Ez idő alatt a kávépörkölés otthoni hobbiból munkává vált, a hobbi-térben keletkező űrt pedig a házi pizzasütés töltötte ki – ez vezette Szabolcsot és Lajost Nápolyba, ahol meglepő módon nem is a pizza, hanem a kávé adott új élményt.„2018-ban ezen a nápolyi úton az egyik kávézóba benézve karos gépet láttunk, kértünk is egy kávét, és… – finom volt!” – összegezte a meglepetést. Utóbb kiderült, hogy a városban szinte mindenütt csak karos gépeken főznek, az élményt pedig 2022-től itthon is megpróbálták megidézni. Fél év kísérletezés után jött össze az az íz, amely Temesvári Szabolcs szerint össze tudja kötni az olasz kávé ízélményét az újhullámos trendekkel. Mindez azért lehet jó irány – vélekedett –, mert az olasz kávé célközönsége alapvetően eltér a speciality fogyasztóitól. „Mára felnőtt egy generáció, amelynek az újhullámos kávézók természetesek, számukra a sötét pörkölés jelenti a lázadást, miközben él egy generáció, amely sosem szerette meg a világos pörkölést. Az Ottanta Venti blendjében ez a két nézőpont találkozhat” – fejtegette.Maga a kávé egy brazil-etióp házasítás, amely szándékosan a füstös ízjegyek nélkül, enyhe savakkal bomlik ki. Mogyorós-grillázsos-mandulás-csokis ízek dominálnak benne, amihez egy további, Nápolyból ellesett fogás társul: a cukor. Míg Temesvári Szabolcs szerint világos pörkölésű kávéba cukrot tenni „olyan, mint egy édes-savanyú mártás”, addig az Ottanta Venti kávéjában a cukor megnyitja az ízeket, kikerekíti a grillázsos aromát. A már említett nápolyi kávézó, a Bar Mexico szintén cukorszirupra húzza rá a kávékart, a pult mögött ki is van írva: „akkor szólj, ha nem kérsz bele cukrot!”. A csokis-grillázsos ízjegyek ellenére az Ottanta Venti a fesztiválon nem készült tejes verziókkal, viszont így is meglepően sokféle lehetőséget kínált: sima is cukros eszpresszót, caffe correttót háromféle ízzel, valamint egy Lecce városa után „caffe leccese”-nek keresztelt hideg italt, amelyben 50 g zúzott jégre érkezik 8 g mandula szirup, és erre kerül 1 shot eszpresszó.

Kóstoló és koffeinsokk

Az előadás kedvet csinált az Ottanta Venti új, olaszos stílusú kávéjához, így ezt kóstoltuk meg először, egy natúr és egy cukros verziót kértünk. Az öndefiníciója alapján „olaszkávénáci” kolléga saját bevallása szerint bajban szokott lenni az utóbbi évek kávéfesztiváljain, mert az újhullámos ízeket sosem szerette meg igazán, hagyományos pörkölésű, olaszos kávéból viszont egyre kevesebb van. Nagy reményekkel kortyolt hát a cukrozatlan eszpresszóba, amelyet jobbnak talált ugyan az átlagos világos pörköléseknél, de véleménye szerint még így is túl sok savanykás ízt hagy maga után. A szerkesztőség másik tagja – a tejeskávé-rajongó – viszont a cukorszirupost találta nagyon édesnek, a cukrozatlant sokkal jobbnak, ahhoz viszont szívesen tett volna egy kis forró tejhabot, hogy igazán ínyére való legyen.Tejes vonalon egyébként a fesztivál legjobb élményei közé a Dilmah Teával közös standon található Café Diemme lattéja, a De’Longhi gyönyörűen díszített cappuccinója, és – szerkesztőségi kedvencként – a Bányai Geishából készült cortadója tartozott. Tejmentes kávét is kóstoltunk: a Sage pultjánál a cold brew nyűgözött le, a Röastnál a világos kenyai eszpresszó, a One Eleven-nél a közepes pörkölt eszpresszó, a Bányainál pedig a Geisha shot. A legnagyobb élményt mégsem ez jelentette, hanem a Twenty Eight standjáról előkerülő, elsőre definiálhatatlan „soup”. A szerkesztőség legmeghökkentőbb, és egyben legjobb kóstolója egy barista ajánlásaként érkezett: Frankó Petra, a Zazie baristája javasolta, hogy kérjünk a „levesből” a 28 (Twenty Eight) standjánál.

28

S hogy mit takar a rejtélyes elnevezés? Az ital 20 gramm durvára őrölt kávén átfőzött 80 ml víz volt, szigorúan szabályozott nyomással. Színben és állagban egy hosszú kávéra hasonlított, kóstoláskor filteres, szinte cascarás ízjegyeket hordozva. Melegen sem volt rossz, de a legjobb ízeit langyosan bontotta ki. A híg kinézet ellenére elképesztően ízgazdag kávé lett: gyümölcsös, de nem savas, telt, de nem tolakodó, és bizarr, mert hagyni kell kihűlni. Mint kiderült, Nyugat-Európában már egyre népszerűbb, az itthoni közönség egyelőre csak ismerkedik vele. Igaz, ennek az is az oka, hogy kevés kávégépen lehet minden paramétert külön állítani, márpedig ehhez arra van szükség.

Körkép a kávén innen és túl

Alkoholos és koffeinmentes kínálatból sem volt hiány, továbbra is öröm, hogy a fesztiválon van tea, és ez nem csak a matchát jelenti. Hiánypótló a sziruposok, szörpösök és préselt leves kiállítók jelenléte. Utóbbiakat más fesztiválon legfeljebb csak koktél alapanyagként, vagyis mellékszereplőként láthatnánk, itt viszont a kávéval – ami ugye szintén gyümölcs – egyenértékűként jelenhetnek meg. Sokat időztünk a Mayer szörpnél, akiknek mangós, málnás és dupla ribizlis szörpje egyaránt elvarázsolt bennünket, ahogy a Final Cocktail standján kóstolt 1883 szörpökből készült limonádék is. A Superjuice-nál háromféle zöldség- és gyümölcsmixet is megkóstoltunk, egyik jobb volt, mint a másik. Alkoholos kínálatból a Bányai cascara likőrje továbbra is nagyszerű, és nem okoztak csalódást a spirites kávékoktélok sem. Közülük kiemelkedik a Tullamore whiskys kávés jégkása a pikáns fagyidesszertszerű ízvilágával. Talán azzal vált igazán harmonikussá, hogy tettek bele vaníliát, ami összekötötte a kávé ízét a whiskyével. „Tényleg fagyiélményt adott” – állapítottuk meg. Maradva még a márkánál, a „Tullamore DEW – az igazi ír whiskey. Bevezetés az ír whiskey világába és Ír Kávé kóstolás” című program során már az fergeteges látványt nyújtott, ahogy a sorban álló poharak folyamatosan megteltek tejszínes-kávés-whiskys koktél hpzzávalóival. Az íze pedig? Kár lett volna kihagyni!

És ha már az előbb a desszertet említettük: nem mehettünk el kóstolás nélkül a ChocoCard mellett: bonbonjai, táblás csokoládéi és drazséi egyaránt fantasztikusak, bármennyit meg tudnánk enni belőlük, de különösen a kávésból, a málnásból és sós karamellásból! 

Foki Izabella, ChocoCard

Természetesen ugyanez igaz a chocoMe-re is, akik a tőlük megszokott innovációkkal lepték meg az érdeklődőket. Az Atelier brand alatt futó bean to bar csokoládéik közül a kedvencünk a Canoabóból származó kakaóbabból készült Gianduja étcsokoládé.

Ha kritikát kellene megfogalmaznunk a rendezvényről, az elsősorban a helyszín adottságaira vonatkozik (amiről a szervezők nem tehettek): zavaró volt, hogy a beszélgetéseknek helyet adó terembe nagyon behallatszott a fesztivál zaja, és az sem volt kényelmes, hogy a ChocoCard kávé-csoki kóstolójára érezhetően sokkal többen lettek volna kíváncsiak, a helyszín viszont csak kevés ültetett vendéget bírt el. Talán praktikusabb lett volna előregisztrációhoz kötni az előadásokon való részvételt.Pozitívum viszont, hogy a hatalmas forgalom ellenére a mosdók minden alkalommal hotelszínvonalú rendet mutattak, köszönet érte a tisztaságért felelős munkatársaknak! Összességében a 16. KávéBár Bazár ismét nagyszerű élmény volt, az új helyszínen is megállta a helyét, de őszintén szólva, kicsit bízunk benne, hogy legközelebb visszatér(het) a Millenárisra.