Közel tíz éve ismerkedett meg egy vásárlás kapcsán Bányai László, Costa Ricában élő kávétermelő, és Tóth Sándor barista, kávépörkölő. Az üzletből életre szóló barátság született, a neves barista egyre több időt töltött a távoli országban, igyekezett minden kávétermeléssel összefüggő ismeretet elsajátítani. Ha szeretné tudni, hogyan működik Costa Ricában egy magyar kávéültetvény, mennyi munkával jár a kávétermesztés, és miként vált a hazai kávékultúrában fogalommá a Bányai brand, Tóth Sándorral készült interjúnkból megtudhatja.

– Manapság szinte minden kávészerető ismeri a Bányai márkát, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy önök tizenkét és fél hektáron dolgoznak Costa Ricában, évente 4–5 hónapot töltenek Közép-Amerikában. Tulajdonképpen miként született meg a Bányai brand?

– Az Úristen valamiért úgy akarta, hogy Bányai László és én találkozzunk és formáljuk egymást. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, és bár voltak meccseink az ültetvény működtetésével kapcsolatban, de senki sem sérült benne. Ennek következtében olyan bizalom alakult ki közöttünk, hogy szinte mindent tudtunk egymás érzéseiről, gondolatairól, örömeiről, nehézségeiről. Mondhatom, hogy Laci utolsó éveiben én álltam hozzá a legközelebb. Megváltoztattuk egymás életét: vissza tudtam adni valamit neki a magyar gyökereiből, hiszen a nyolcvanas években vándorolt ki Amerikába, és bő 30 év után miattunk látogatott először haza. – Mit szólt hozzá, hogy mennyire megváltozott az ország, ahonnan kivándorolt?

– Láttam a könnyeket, amelyek legördültek az arcán. Sikerült visszaadnunk neki valamit a múltjából, közben együtt egy más jövőt kezdtünk építeni. Megsüvegelte a változást és bízott benne, hogy a gulyásleves a régi. Meglepődött a kávékultúra magas színvonalán. Innen kezdtünk új álmokat építeni, hisz azzal, hogy ő Costa Ricában saját kávéültetvénnyel rendelkezett, olyan lehetőséget biztosított számunkra, amiről nem is álmodhattunk korábban. Addig egy voltunk azon pörkölők közül, amelyek mind ugyanabban a rendszerben működtek, sőt működnek ma is, kávékereskedőkön keresztül vásároltuk a zöld kávét.

– Mi volt a következő lépcsőfok a történetben?

– Folyamatosan monitoroztuk a termést, a kutatásaink 2020 táján előrehaladott állapotba kerültek, közben szoros együttműködést kezdtünk kialakítani a környékbeli termelőkkel és a helyi szövetkezettel.– Utóbbi lépés miért számított jelentősnek?

– Az infrastruktúra miatt, ami így nekünk is rendelkezésünkre állt, nem kellett megteremtenünk. Együtt építettünk egy fermentáló állommást, mi vittük az eszközöket, a műszereket, a tartályokat, a tudást, a szövetkezet pedig biztosította a helyet. A minőségellenőrzési labort használhatjuk, a Q Grader-kollégákkal (Quality Grader, nemzetközi szinten elismert kávéminősítő szakember) közösen értékeljük a kutatási mintákat.

– Ha már itt tartunk, miként képzeljük el egy kávétermelő-szövetkezet működését?

– A tagság önszántából csatlakozik a szövetkezethez, nem kényszerből, így azok a kistermelők, akiknek nincs saját feldolgozóállomása, mert nem érné meg kialakítani, azok közösen dolgozzák fel a terményt. A közös rendszer lehetővé teszi, hogy saját víztisztító állomásuk legyen, így óvva az élővizeket, vagy napenergiával működő szárító rendszert építsenek, mert ami egynek lehetetlen, az sokaknak megoldható feladat.

Nem várt örökség

– Térjünk vissza a közös projektjükhöz. Hogyan alakult ki a Bányai brand?

– A koronavírusjárvány alatt, 2021 tavaszán itthon voltam, amikor hívott Laci, hogy szeretné fölszámolni a Costa Rica-i életét, és visszaköltözne az Egyesült Államokba, ahol korábban élt. Hozzátette, hogy a barátságra és a közös munkára való tekintettel elővásárlási jogot biztosít számunkra, amit fenntart két hónapig. Majd mondott egy számot, ami alapján akkor úgy gondoltam, azt mi nem fogjuk tudni kifizetni. – A jelek szerint mégis sikerült.

– Aki ismer bennünket, tudja: kellő szerénységgel éljük az életünket, egóból nem fogunk semmihez, vagyis nem volt olyan késztetésünk, hogy nekünk mindenáron földbirtokosnak kell lennünk Costa Ricán. Laci döntésével azért kerültünk nehéz helyzetbe, mert minden erőnkkel ezen a projekten dolgoztunk, és közben a régi márkánk, a Lucky Cap háttérbe szorult. A Bányai brandet nem tervezetten építettük, szimplán azt tettük, mint minden más kávépörkölő: ráírtuk a tasakra a termelő nevét, azaz a BÁNYAI-t, ami egy idő után a minőség fundamentumán önmagát építette márkává. – Ez már a végeredmény, de hogyan jutottak el eddig?

– Amikor átgondoltuk Laci ajánlatát, megijedtünk: mi lesz így velünk? A Costa Rica-i projektben benne volt négyévnyi munkánk, a régi márkát nem tűnt egyszerűnek újjáéleszteni. Azt kértem Lacitól: nézzük meg, mit tartalmaz az eladásra kínált csomag, s ő mit szeretne végcélként elérni. Arra kértem, adjon egy kis időt, hogy az általa elmondottak alapján készítsek egy komplett gazdasági stratégiát. Rábólintott, annyit kért, az év végéig bonyolítsunk le mindent. Hetekig dolgoztam egy olyan gazdasági modellen, amiben Laci mindent elér, amit szeretne, nekünk pedig nem kell olyan elemeket finanszíroznunk, amire nincs szükségünk. Néhány héttel később elfogadta a gazdasági stratégiát és megkezdődött az átvételi folyamat. Ennek része volt az is, hogy a mikrobiológiai hátteret nyújtó Fermentia Kft. számára a birtokok nagyon jó kutatási lehetőséget kínáltak, így befektetési lehetőség is láttak benne, így beszálltak ők is a Ba.Co.Re-birtokba egy informatikus barátunkkal együtt. Sikerült úgy összeállítani a pakettet, hogy még Lacinak is meg tudtunk tartani egy kis részt a cégben, hogy ne azt érezze, elszakad mindentől. A másik két birtokot pedig saját erőből kigazdálkodtuk és át is vettük.

Bányai László (1955-2022)

– Új korszak kezdődött?

– Mindenképpen… Emlékszem, mikor 2022 júniusában egy este ültem kint Costa Ricán egy bádogtető alatt, az ölemben laptop, szakad az eső, kopog a lemezen, nézem a számokat, és teljes kétségbeesés lett rajtam úrrá. Csak zokogtam hosszú percekig. Nem láttam át, hogy fogom menedzselni a feladatokat. Akkorra nagyon elfáradtam. – Hogyan lett úrrá a helyzeten?

– Nem sokkal később Laci hívott, hogy nagyon beteg – októberben elment. Nagyon megviselt a barátom elvesztése, és nem tagadom, dühöt is éreztem. A mai napig szoktam vele „beszélgetni”. Miután itt hagyott bennünket, kiderült, hogy a visszaköltözési szándék megszületése után már nem azzal a figyelemmel gondozta a birtoktesteket, mint korábban. Akadtak olyan dűlők, ahol emiatt újra kellett telepítenünk a cserjéket. Costa Ricában megtanultuk, hogy a nehéz helyzetben is a lehetőséget érdemes inkább keresni. Idővel egyre szorosabb lett a kapcsolatunk a szövetkezettel, napi szinten konzultálunk, náluk dolgozzuk fel a kávéinkat, ami nekünk is ad egyfajta biztonságot.

Magas minőségű hegyi vegyes és az első nagy siker

– Milyen irányelvek alapján dolgozzák fel a gyümölcsöt?

– Érdemes tudni, hogy a világ termelőinek 99,9 százaléka nem ért olyan mélységben a kávéhoz, mint a baristák, vagyis hogy miből mit lehet vagy lehetne előállítani, számukra a kávé egy mezőgazdasági termék, amit leadnak, pénzt kapnak érte, és abból próbálják meg eltartani a családjukat. Kevesen értenek a részfolyamatokhoz, meglepő, de nem fogyasztanak a mi fogalmaink szerinti jó minőségű kávét, nincs meg hozzá a tudásuk, a technikájuk. Úgy képzeljük ezt el, mint azokat az európai szőlőtermelőket, akik nem készítenek bort a gyümölcsből. A szövetkezetnél azonban dolgoznak komoly szakemberek, akik egyes tételekről eldöntik, mi legyen a sorsuk: érdemes-e szelekcióként feldolgozni vagy úgynevezett tömegkávé készüljön belőle. Utóbbit akár hívhatjuk „hegyi vegyesnek”, ám azzal érdemes tisztában lenni, hogy az alapkávék is speciality pluszos minőségűek, 83–84 pontnál kezdődnek. Nagyon stabil, komplex kávékról beszélünk, az egyik tételnek a virágosabb jegyei a dominánsabbak, a másnak a gyümölcsösebbek, megint egy másiknak a kakaósabbak. – Tegyük akkor tisztába, mi dönt a kávécseresznye sorsáról?

– A különböző tengerszint feletti magasságokban termelt gyümölcsöket külön kezeljük. A fermentációs kutatások alapján mi vittük be azt az irányt, tudást, szemléletet, hogy próbáljunk minél természetesebb kávékat előállítani, hiszen a gyümölcs akkor a legtökéletesebb, amikor megérik. Minden egyes fázisban, amikor az ember hozzáér, egy kicsit elvesz belőle. Vagyis a mi fókuszunk nem arra terjed ki, hogy miként tudunk a gyümölcshöz hozzáadni olyasmit, ami egyáltalán nem jellemző a kávéra, hanem arra: hogyan tudunk a tökéletesből minél kevesebbet elvenni. – Miként fogadták ezt a szemléletet az állomáson?

– Pozitívan álltak hozzá, az eredmények pedig magukért beszélnek. Ma már végzünk bérmunkát is, sok tagnak segítünk az általunk alkalmazott technológiákkal egy-egy mikrotételüknél. Megteremtettük azt a feltételrendszert, aminek segítségével hatékonyan és kontrollált körülmények között tudjuk a kávét feldolgozni. Amikor tavaly a Bendicion Geihsa kávénk a Cup of Excellence Costa Rica aukciós döntőbe jutott, magunkkal vittük a szövetkezet szakembereit is, hiszen részesei az alkotásnak. Az ő életükben ehhez fogható eredmény még soha nem született, a mi sikerünk őket is büszkeséggel töltötte el. Rádöbbentek, hogy egy jó kollaborációval, milyen szintet lehet elérni, és hogy ha ők megosztják velünk a növény termesztésének, hagyományos feldolgozásának ismereteit, mi pedig hozzátesszük a kutatási eredményeinket, a stílust, a kávékészítési tudást, ilyen sikert is elérhetünk. – Az európai, észak-amerikai kávéfogyasztási szokásokkal, trendekkel kapcsolatban szintén képbe kerültek a Costa Ricai szakemberek?

– Persze, de semmiképpen nem szeretném kisajátítani magunknak a folyamatot, amin átmentek. A fiatalok sokkal tájékozottabbak, mint az idősebb generációk. Mára az újhullámos kávéknak is nagy az ázsiója az országban, többek között a turistáknak köszönhetően, vagy olyan nemzetközi együttműködéseknek, mint a miénk. Az ültetvényen is szoktunk pörkölni, hogy a minőséget vissza tudjuk ellenőrizni, sokat cuppingolunk a helyi szakemberekkel. Időnként előfordulnak nagy rácsodálkozások a részükről, mit lehet kihozni az országukban termelt kávéból.

Costa Ricában presszókávét alig fogyasztanak

– Ha már ezt említette: hogyan képzeljük el a kávéfogyasztást egy kávétermelő országban?

– Ahogy mondtam, Costa Ricában nagyjából minden kávé speciality, a helyiek az úgynevezett nacionalt fogyasztják, a kiválogatott másod- vagy harmadosztályú kávét – ami még mindig igen jó minőség. Ezt általában filteres változatban isszák, nagyon kevés helyen lehet igazi presszót kapni. Viszonylag sok kávét isznak, egy cafecito bármikor jöhet. – Összehasonlítva a térség többi országával, milyen eltérés fedezhető fel a Costa Rica-i és a többi nemzet termőterületi adottságában?

– Costa Rica földrajzilag keskeny földnyelv, kettős hatás éri az Karib-tenger és a Csendes-óceán felől. A csapadék kiegyensúlyozott, az ültetvények magas vulkanikus hegyvidéken fekszenek, vagyis a talaj vulkanikus – sok vulkán ma is aktív. Mindennek köszönhetően a termőterületek kiegyensúlyozottabbak, komplexebbek. A környező országok termőterületeire a közvetlen óceáni hatások kevésbé hatnak. Panama fekvése hasonló még a Costa Rica-ihoz.– Korábban mennyire ismerte a Costa Rica-i kávékat?

– Nem nagyon, egyszer-egyszer vásároltunk kereskedőkön keresztül, mindig jó volt, de a saját evolúciónk akkori stádiumában még nem értettük kellően ezt a magas minőséget.

– Hogyan fest ma a Bányai-birtok?

– Az új ültetések már termőre fordultak, 2027–28-ra a területek elérhetik a teljes termőkapacitásukat. A regeneratív kísérleteink folyamatosak. A biodiverzitás fokozásában nem lassítunk. A talajtakarással kapcsolatos kísérleteink is folyamatosak. Idén újabb komposztáló állomást alakítottunk ki. Látható, ahogy meghálálják a földek a gondoskodó szeretetet. – A transzcendenciának mekkora jelentőséget tulajdonít eredményeikben?

– Az isteni gondviselésnek nagy szerepe van az eredményeinkben. Alapvetően nem hiszek a szerencsében. Vallom, hogy az életben, a nehézségek idején vagy a sikerek alkalmával inkább a szorgalom, az igazságosság, a felelős működés igazolódik vissza, amit a Jóisten jutalmaz. Ha ezekben deficit volt, akkor úgy, ha pozitív a mérleg, akkor úgy. Nekem ez a „szerencseértelmezésem”.

– Adekvát, hogy a patakot, ami ellátja a farmjukat vízzel, Isten áldásának hívják.

– Tényleg történnek olyan események, amire nincs más magyarázat, mint az, hogy Isten áldása. Évente sok magyar turista keres fel minket, ők ugyancsak átélnek „csodákat”. Egy barátunkat nagyon megviselte az előző év, azt kérte, hadd vonuljon el nálunk pár hétre. Amikor leszállt a repülőről, nagyon rossz bőrben volt, három hét múlva úgy jött haza Magyarországra, mint egy tudatában, erejében, szellemében, egészségében teljes érett férfi. Ő is megkapta azt a szeretet, amit mi kapunk a helyiektől. – Nyomott hagyott benne a szerető gondoskodás?

– Ma már furcsa, ha az ember ilyen értékeket helyez előtérbe, majdnem kényelmetlenül érzi magát, mi mégis igyekszünk a természethez, az emberekhez, a hatóságokhoz egyaránt etikusok lenni. Jó megélni, hogy rendben vagyunk a környezetünkkel, hogy igaznak tartanak bennünket. A kávéval is így vagyunk: nem rabolhatjuk ki a fogyasztót, sem a pénzét, sem az érzéseit nem vehetjük el jogtalanul.

Nem rabolhatják el a vevő álmait

– Mit ért ez alatt pontosan?

– A fiammal arra jöttünk rá, hogy a vevőinkkel nem a kasszánál találkozunk először, hanem már napokkal korábban „együtt vagyunk”. Szerda este a vásárló megfogalmazza, kellene venni egy jó kávét. Elhatározza, vesz egy Bányait, mert látta, hogy kijött az új havi szelekció. Másnap már úgy megy dolgozni, hogy munka után beugrik a Fény utcai üzletünkbe, és megveszi a kávét. Napközben e vágya többször is eszébe jut. Munkaidő vége felé szól a főnöke, van egy határidős munka, amit sürgősen be kell fejezni. Fuccs a kávévásárlásnak! Másnap, mikor munkába indul, már tudja: a tegnapi túlórát lecsúsztatja, és elmegy a kávéjáért, amire 2 napja vágyik. Kiszáll a metróból, szakad az eső, de ez már nem tántorítja el, átvágtat a téren, megveszi a zacskó kávét, amit aznap este már nem bont fel, inkább szombat reggelre tartogatja. Felkelve kinyitja a zacskót, hogy elkészítse a kávét a kedvesének és magának. Képzeljük el, mit érezne, ha a tasakban nem azt találja, amit mi ígértünk! Akkor nem csak azt a pénzt vettük el tőle, hanem elraboltuk a készülődés háromnapnyi örömét is. – Nem hibázhatnak?

– Mindenki tévedhet, de törekednünk kell a maximumra. Egy alkalommal visszajelzést kaptunk az egyik kávénkkal kapcsolatban, hogy fáradt, lapos, nem a megszokott. Azt gondoltuk, ez lehetetlen, hiszen a kávé minőségellenőrzésen esik át, profi csomagolásban hozzuk forgalomba. Mégsem kezdtünk vitatkozni, helyette arra kértük a vásárlót, találkozzunk az üzletben, hozza el magával a kávét, nézzük meg együtt, mi okozhatja a gondot. Elkészítettünk közösen egy kávét, a vásárló beleszagolt a csészébe, és azt mondta: „Atyaisten, ez milyen csoda!” Arra jutottunk, hogy az otthoni vízzel lehetett valami probléma, talán túl klóros volt. A megoldás fölött érzett örömünkben adtunk ajándékba egy zacskó kávét a vásárlónak, amit nem akart elfogadni, mert úgy vélte: a panaszkezelésünk hatására sokat tanult – és nem mellesleg tanultunk mi is. – Tény, az ilyen problémakezelés növelheti egy cég iránt a bizalmat.

– A mai digitális zajban, az AI térnyerésével, az emberekben egy-egy információ kapcsán számos kétely fogalmazódik meg. Nálunk a birtokon, vagy a kávézóban százával bizonyosodnak meg arról, hogy amit mondunk, az valóságos, hogy nincs titkunk és ez mindennél többet ér. Az emberek azt is értékelik, hogy nem „toljuk túl”, úgy érzik, hogy közülük valók vagyunk. – Meglátása szerint mennyit nyom a latban, hogy a termelésük organikus?

– Biztos hozzátesz, hogy nálunk tiltott a gyomirtás, vagyis alapvetően nem használunk kemikáliákat, ugyanakkor hozzá kell tennem, nem vagyunk biominősítésűek. Bódai Viktória mikrobiológusunk azt mondja: önmagában az ortodox biománia veszélyes, hiszen milliónyi mikroorganizmus vesz körbe minket, amelyek adott esetben, megtelepedve a növényen sokszor károsabb toxinokat képesek termelni, szemben mondjuk egy bölcsen, korszerűen felépített növényvédelemmel. Törekszünk a növény vitalitásának fokozására, vagyis mindent elkövetünk, hogy a talaj, a növény egészséges legyen. De ha egy területen olyan betegség jelenne meg, ami ellen védekezni kell, nem sokat gondolkodnánk. Szerencsére az elmúlt 5 évben ez egyszer fordult elő.– Az említett védelem része, hogy különböző növénytársulásokat telepítettek a kávéültetvények pufferzónájába?

– Nagy hangsúlyt fektetünk a biodiverzitásra, mert a monokulturális gazdálkodás kizsigereli a természetet. A fiam, Márk ebben különösen rendíthetetlen. Ha például úgy látjuk, hogy egy területen szükség van árnyékoló fákra, átgondoljuk mit ültessünk. Cédrust? Alatta nem érzik magukat jól a növények. Eukaliptuszt? Sok vizet vesz fel a talajból, ráadásul egy idő után nehéz kivágni. Banánt? Jó árnyékot biztosít, gyorsan nő, értelme is van, mert szüretelhető, de szintén sok nedvességet vesz fel. Mindezeket figyelembe véve döntünk. – Említene példákat?

– Ültettünk orvosi eukaliptuszt, mert jól lombosodik, fertőtleníti a levegőt; szerecsendiófát, aminek a termését pár év múlva már pénzzé tudjuk tenni; borsot; hetven tő vaníliát. Ezek a növények alakítják a mikroklímát, befolyásolják, milyen madarak gyűlnek a környékre (például több kolibrifészek is van a területünkön), illetve, hogy milyen beporzók keresik fel a terültet. – A növények illat- és ízjegyei megjelenhetnek a kávéban?

– Egy része valamiképpen, indirekt módon befolyással lehet az ültetvényre. Telepítettünk például illatos jázmint, amikor virágzik, szinte megszédül az ember, az egész völgyet ellepi a jázminillat.

– Mennyire érdekli a szakmát az a minőség, amivel bejutottak a Cup of Excellence Costa Rica döntőjébe?

– Kényes téma, ha nem haragszik meg, nem ások mélyre. A nemzetközi visszhang és elismerés sokkal nagyobb volt. Nekünk hosszútávon kell jónak, hitelesnek és szakértőnek lennünk, ezért mi erre fókuszálunk. A Cup of Excellence döntő 30 tételnyi kóstolósorát megvásároltuk több százezer forintért. A világ top kávéiról beszélünk, amikhez ebben a terítékben nem, pontosabban őrült nehéz hozzáférni, amit a világ legjobb Q Grader szakemberei válogattak ki több százezer kávéból. Azt gondoltuk, hogy helyes megosztani ezt a tudást a többi szakemberrel is, ezért a Kávé napjára meghirdettünk egy szakmai cuppingot. Két szakember vett rajta részt, egyik már nem aktív napi szinten, a másik nem a trendi pörkölők sorába tartozik annak ellenére, hogy szuper kávékat készít. A több száz szakemberből rajtunk kívül ketten akartak jobbá válni. Az országban több tucat mikropörkölő működik, és olykor többet költ egy Meta-hirdetésre, mint a szakmai ismeret gyarapítására. Szóval nem tudom, mennyire érdekli a szakmát a szakma, azt látom inkább, mennyire érdekli a közösségimédia-aktivitás. – Mi lehet ennek az oka?

– Fogalmam sincs, de szerintem kár is ezen rugózni. Costa Ricában a díjátadón azt tapasztaltuk, hogy bár idegenek voltunk, mindenki örült a másik eredményének, örvendezett a győztes sikerének. Úgy tűnik, mintha itthon a szereplők félnének egymástól, a másik eredményeitől, a tudás megosztásától. Bízzunk benne, hogy ez idővel organikusan változni fog!

Drága-e a kávé?

– Megéri magyarként kávét termelni?

– Ha pusztán zöld kávét termelnénk, az nem lenne rentábilis, de azzal, hogy a teljes értéklánc egy kézben van, úgy igen.

– Szinte naponta jelenik meg hír a kávé árának emelkedésével kapcsolatban. Drágának számít ma a kávé?

– Most, amikor ez az interjú készül, a New York-i árutőzsdén 306 dollárba kerül 46 kilogramm brazil, alap arabica kávé, vagyis a kilónkénti alapár 6 dollár körül mozog. Erre rá jön az országkompenzációs felár, ami Costa Rica esetében 50 dollárt jelent, majd a minőségi kompenzációs felár. Előbbire azért van szükség, mert míg Brazíliában nagy síkságokon traktorral, kombájnnal művelik a földet, addig a hegyvidékeken csak kézműves termelés jöhet szóba, vagyis magasabb a költségszint. Erre jön a minőségkompenzáció, mondjuk, legyen esetünkben 20 dollár, vagyis a végső ár 376 dollár, kilónként cirka 8 dollár. Egy kávétermelő tíz évből hétszer tud szüretelni, mert a növényt újra kell metszeni, telepíteni. Ezt is figyelembe véve a valós ár már csak körülbelül 6 dollár. Egy hektáron, jó hozammal két tonnát lehet termelni, ugyanakkor egy hektár művelésére napi 33 dollár jut. Ekkor a termelő és családja még nem fizetett rezsit, nem evett, miközben tápanyagot kell pótolni, trágyázni, növényvédelemre költeni, telepítést és szüretet fizetni, utóbbi 2 dollár kilónként. Végül a gazdának 4,16 dollárja marad kilogrammonként. Ha nagyon jó kávét tud termelni, kicsivel több. – Nem valami sok.

– Mi 12 dollár alatt nem tudunk még alap specialityt sem termelni. Azért sem mert tisztességesen fizetjük a helyi adókat, minden munkatársunkat bejelentve foglalkoztatunk, nyugdíj-, egészség- és balesetbiztosítást fizetünk utánuk, biztosítjuk a 13. havi fizetést, a munkaruhát, rendben kiadjuk a szabadságokat. A gheisa fajtából fele annyit lehet egy hektárra ültetni, és fele akkora a hozama, mint egy gazdaságos hozamú fajtának, így szerintem normális, hogy négyszeres az ára a többi kávéhoz képest.

– Egy átlag tömegkávét fogyasztó minderre azt mondaná: hókuszpókusz.

– Ennyi erővel Victor Vasarely képeire is mondhatjuk ugyanezt. Kinek mi, mit ér. Amíg nem találkozik az ember a növénnyel, nem kóstol bele abba a kemény munkába, ami a speciality kávétermesztéssel jár, addig bármit mondhat, akik viszont megismerték ezt a világot mind azt mondták, hogy nagy elismeréssel és tisztelettel adóznak ennek a munkának.

– Hogy látja a Bányait tíz év múlva?

– Őszinte, tiszta, szakmailag magas színvonalú, de hasonló volument előállító céget vizionálok. Értékeihez, minőségéhez ragaszkodó márkát. Tehetséges, alkotó embereket.

Tóth Márk

– Mit jelent önnek apaként azt tapasztalni, hogy a fiát ugyanannyira érdekli a kávé világa, mint önt?

– Márk 7 éves lehetett, amikor elkezdtem versenyezni, belenőtt a szakmába, mert nagyon érdekelte a közeg, a kávé. Tíz évesen indult az első amatőr versenyén, amit egyből meg is nyert. A Budapesti Gazdasági Egyetem után elvégezte Zürichben az Alkalmazott Tudományok Egyeteme és a Specialty Coffee Association kávészakértői mesterképzését. Kaphatok-e annál nagyobb ajándékot, hogy minden évben több hónapot együtt tölthetünk a természetben? Hogy azonosak a céljaink, az álmaink? Ez hatalmas kegyelem.

Fotó: Bányai; GR