Akinek csak annyi ideje van Egerben, hogy gyorsan bekapjon pár falatot, semmiképpen ne egy gyrosost vagy hamburgerest keressen fel. A vár tövében található Macokban ugyanis nagyszerű ebédmenü kapható, igen jutányos áron. Az egriek már felfedezték, látogatásunk alkalmával folyamatosan cserélődtek a vendégek. A placc pörög, a pincérek szívélyesek, az étel kiváló.

Nemrég egy hideg napon Egerben járva nem hagyhattuk ki mi sem a Macok bisztrót, amelyről sokan, sokat írtak már. De más olvasni, s más megtapasztalni, ezért úgy döntöttünk, egy gyors ebédmenüt mi elfogyasztunk a törökverő hősök városában. Az étterem szívet melengető: a kellemes popzene halk, a hely meleg színei rögtön jobb kedvre derítik a betérőt. Itt-ott meghitt zugok, komoly borválaszték, s a csókos ajkakra emlékeztető papírlámpatestek szinte lebegnek a térben.

Miután leülünk, a pincér szó nélkül tölt egy pohár hideg szódát, ami jóleső a figyelmesség. Az étlapon ebédmenü esetében öt féle étel közül választhat hármat a vendég: egy-egy előétel és leves, két főétel és egy desszert a kínálat. A lazactatárt kihagytuk, s inkább az adventi hangulattól elalélva sütőtök krémlevest választottunk. Csak ezért megérte volna beülni: a lé közepén magasodó savanykás tökmagolajhab jól pontozza ellen a sütőtök édes krémességét. A levesben ropogós pirított tökmagdarabkák roppantak, a lé szélét tökmagolajjal díszítette a séf.

Kicsit későn érkeztünk, így a fűszeres csirkecsíkokat macokkal (vagyis tócsni tejföllel, sajttal) sajnos nem próbálhattuk ki, így másodiknak mangalica debrecenit rendeltünk a Kövér tanyáról, amit paprikás krumplival és karikára szeletelt csemege uborkával szervíroztak. Klasszik, mi ebben a nagy cucc, kérdezhetnék most sokan, és úgy általában jogos is lenne a felvetés. De ha azt írjuk, e fogásért kis felárat számol fel az étterem, sejthető, nem egy átlagos, rágós sült szafaládét kaptunk.

A kolbász épp csak pikánsan csípős, roppanós, nincs benne mócsing, amiért külön hálásak vagyunk a tanya gazdájának. A krumpli se nem kemény, se nem löttyedt, pont olyan, mint amit úgy általában elvárna az ember, ha már ilyet rendel. Nincs szétfőve, s a szósz már-már krémes matéria. A gesztenyés tortácska meggyzseléje fanyar, a gesztenyekrém szerencsére nem émelyítően gejl, annyira édes csak, hogy desszertnek nevezhessük. A csokis piskóta puha, a ropogós morzsa nyalánkság.

Külön kitérnénk a pincérekre, akik szerények, szorgosak, nem tegeznek (köszönet érte!), és ha kérdez tőlük a vendég, szívesen adnak információt az ételekkel kapcsolatban. Mindezért 1800 forint kér a bisztró. Tapasztalatunk arra sarkallt minket, hogy a közeljövőben újra ellátogassunk a Macokba, egy degusztációs ételsort is végigkóstolni.