Pénzügyet tanult, mégis borász lett, ám nem vált azonnal befutott vállalkozóvá. Mi több, Maul Zsolt villányi borász évekig vendéglősként dolgozott Németországban, és csak egy véletlennek köszönhetően talált vissza a borászathoz. Az újrakezdést követően arculatot és stratégiát váltott, azonban nem mindenkinek tetszett öndefiníciója, ezért attól kezdve bár Villányban találhatók a szőlői, nem nem villányi borászként határozta meg magát. Miben bízott, mikor minden remény veszni látszott? Milyen stratégia mellett tette le a voksát Maul Zsolt? Hogyan lettek borai népszerűek? Ha kíváncsi rá, olvassa el riportunkat!

Maul Zsolt 18 évesen pénzügyi tanulmányokba kezdett, de pár év múltán rádöbbent, hogy az az irány nem neki való, ezért visszatért Villányba, és szülei elé állva közölte: inkább borászattal szeretne foglalkozni. Bár volt egy kis szőlőjük, a sváb gyökerű családban korábban senki nem foglalkozott komolyabban a borászattal. Édesapjának akkoriban volt egy kis megtakarított pénze, látta, hogy Villányban sokan sikeresek lettek borászként, ezért úgy döntöttek, belevágnak a vállalkozásba.Zsolt elismeri, nem mérték fel kellőképpen, mekkora invesztíciót igényel egy ekkora volumenű vállalkozás beindítása, az újabb és újabb beruházások, földvásárlások, valamint a folyamatos üzletmenethez szükséges kiadások egy idő után felemésztették a családi vagyont. Maul Zsolt takarékos édesapjánál „elszakadt a cérna”, 2006-ban kiszállt a cégből.

Ugyanakkor a borász is látta, hogy tőkeinjekció nélkül a továbbiakban nehézségekbe ütközne a vállalkozás fenntartása. Banki hiteleket vett fel, amelyek segítségével három év alatt jól menő céggé tudta változtatni a borászatot. A Maul-borok bekerültek a legjobb budapesti éttermek kínálatába, a borszaküzletek polcaira – erősödött a márka. A 2008/2009-es világgazdasági válság hatására azonban – ahogy a borász fogalmaz – letérdeltek, hiszen a cég minden hitele svájci frank alapú volt, és nem tudták fizetni a megnövekedett törlesztőrészleteket. 2011-re gyakorlatilag becsődölt a vállalkozás, azonban az a telek, amelyen ma a borászat található, már a cég birtokában volt, igaz, ugyancsak hitellel terhelve. Abban az évben a Maul Pincészet elnyert egy uniós forrást, amelyből a borászat felépítését tervezték.

Maul Zsolt egy ismerőse látott fantáziát az üzletben, felajánlotta a borásznak, hogy beszáll a vállalkozásába ötven százalékos tulajdonrészért cserébe, és együtt felépíthetik a borászatot. Már majdnem elkészült az épület, amikor az üzlettársa lényegében kigolyózta a saját vállalkozásából.

Újrakezdés vendéglősként

Jogosan teheti fel a kérdést az olvasó, miként tudtuk Villányban felkeresni a borászt, ha elveszített mindent? Maul Zsolt élete a fájdalmas veszteséget követően számos érdekes fordulatot vett. Például az egyik pénzintézet átvette az összes addig felvett hitelét, és egy tartozásként kezelte, amire a félkész borászat alatti telek jelentette a fedezetet. Ennek később még jelentősége lesz. Természetesen a csupaszív borász csalódott volt, hogy szinte mindent elveszített, amiért addig keményen dolgozott. „Úgy éreztem, Magyarország kivetett magából, és 2012-ben Németországban folytattuk az életünket” – idézi fel a több mint tíz évvel ezelőtt történteket. Egy olasz vendéglátós családnál helyezkedtek el, kis idő elteltével pedig Maul Zsolt felvetette a tulajdonosnak: mi lenne, ha a jövőben nem alkalmazottként, hanem bérlőként vinnék tovább az egyik éttermet. A tulajdonosnak megtetszett az ötlet, így nyitottak Maulék egy magyar vendéglátóhelyet a pizzéria helyén. A maradék pár ezer palack borát is elkezdte értékesíteni Németországban, idővel még növekedni is tudtak, sikerült újabb éttermeket nyitniuk.

Majd egy fatális véletlennek köszönhetően ismét új fordulatot vett életük. Amikor hazalátogattak a villányi borfesztiválra, Maul Zsolt az emelkedett hangulatban szőlőt vett egy barátjától. Az üzlet hatására úgy döntött a család, hogy a németországi üzletek mellett vágjanak bele újra a borászatba. Hamar kiderült azonban, hogy a két vállalkozást nem lehet szimultán működtetni a nagy távolság miatt. A német törzsvendégek is hiányolni kezdték az üzletvezetőt, és amikor azt tapasztalták, hogy Maul Zsolttal egyre kevesebbszer találkozhatnak, kezdtek elmaradozni. Eladták a kinti vállalkozásaikat, ami anyagi biztonságot nyújtott a család számára, továbbá elhatározták, hogy ha visszatérnek Magyarországra, kizárólag prémium vörösborokat fognak előállítani. Ekkor került az új logóba a prémium elnevezés, ami néhány helyi borásznál kiverte a biztosítékot. Hogy a kialakult feszültséget oldják, úgy döntöttek: a jövőben nem villányi borászatként definiálják magukat.

Újabb német szál

Az újjászültetett borászatot Maul Zsolt úgy tette ismertebbé, hogy leszerződött a Borhálóval, és nyakába vette az országot. Ahová csak tudott, elment borkóstolót tartani a cég szaküzleteibe. Három éven át járta az országot Győrtől Szegedig, Debrecentől Nagykanizsáig. Sulykolta a prémium minőséget, megmutatta a közönségnek az első nagy borait, a Latort (cabernet franc) és a Hedonistát (merlot), majd a később megszülető első prémium cuvée-t, a Dávidot (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot). Ma is rendkívül büszke a 2018-as Hedonistára, azt mondja, a legjobb merlot-ja, amit valaha készített. „Hittem benne, hogy a beltartalommal tudjuk meggyőzni a borfogyasztókat, ezért szerettem volna eljutni mindenhova, kinyitni a palackokat, megmutatni a boraimat, és megkóstoltatni az emberekkel, mert azt gondoltam, csak így tudom bebizonyítani, hogy valóban prémium borokat készítünk” – hangsúlyozza Maul Zsolt.

Később, amikor a fogyasztók egyre inkább megismerték a márkanevet, Maul Zsolt az ügyvezetője javaslatára megkezdte a borkóstolók tartását a pincészetnél is, mert munkatársa úgy vélte, a Maul-borokat Villányban lehet eladni a leginkább. A termék minőségi, amit a pince hangulatával, a személyes előadással tovább lehet fokozni, vélekedett. A webshopban is csak úgy lehet értékesíteni, ha már ismerik a borokat a vevők. Egy német üzletember 2017 húsvétján barátaival Villányba látogatott, aki elbeszélgetve a borásszal tett számára egy ajánlatot, mert érzett potenciált a borokban. A koncepció szerint az üzletember előre megfinanszíroz termékeket, amelyeket maga értékesít céghálóján keresztül Németországban és Svájcban működő minőségi éttermeknek. Hogy szavának nyomatékot adjon, a pincészet borkészletének hetven százalékát fel is vásárolta. Így tudott a Maul Pincészet tovább fejlődni, hordókat, szőlőt vásárolni. A konstrukció jól működött – a koronavírus-járvány elterjedéséig.

A régi-új borászat újjászületése

Mindeközben az évekkel azelőtt elveszített javak esetében is változások következtek be: mivel a megépült borászat telke hitellel volt terhelve, az új tulajdonosok nem tudták értékesíteni a létesítményt, s mivel nem jutottak bevételhez, 2018-ban felszámolták a céget. Ezt követően éveken át üresen ásítozott az épület. Egy váratlan és kedvező lehetőségnek köszönhetően Maul Zsoltnak sikerült kiváltania hiteleit és beköltöznie bérlőként a felépült, de üresen álló borászatba, a lépésre egyébként is égetően szüksége volt az egyre népszerűbb és növekvő vállalkozásnak. „Úgy éreztem: a fejlődés érdekében nem öt kisebb helyiségben kell készíteni a borokat, szükségünk volt egy ekkora létesítményre, modern gépparkkal, fűthető-hűthető tartályokkal, pincével. Egy év alatt berendeztük a teljes, többszintes épületet” – meséli, miközben leérünk a pincébe. A borkóstoló helyiségéből rálátni a hordókra, a bortrezorokra – pompás látvány. A cég még inkább fejlődésnek indult azzal, hogy rendezett körülmények közé került a borkészítés és -tárolás, és így növekedett az árbevétel is. Megkeresték a céget a multik, megjelentek a pincészet borai a kereskedelmi láncok polcain. Egy újabb üzleti konstrukciónak és egy csendestárs bevonásának köszönhetően Maul Zsoltnak 2023-ban sikerült a borászatot is visszavásárolnia. Megkezdték a felújítását, beszereztek bogyózó-zúzó gépet, bortrezorokat alakítottak ki. Utóbbiak olyan népszerűvé váltak, hogy napjainkban zajlik újabbak kialakítása.

A pincészet titkainak nyomában

Nem a véletlen műve, hogy a Maul-trezorok és -borok ennyire népszerűek. „Évek óta azt a metódust követjük, hogy próbáljuk minél tovább a tőkén tartani a szőlőt, hogy megérjen, magas must- és alkoholtartalma legyen, amihez a töppedés is hozzájárul. Ezeket a szemeket sok borászatnál kidobják a válogatóasztalról, mi azonban úgy gondoljuk, ezektől a szemektől lesz egy kicsit különlegesebb a Maul-vörösbor, mint a többi” – oszt meg velünk kuriózumokat a pincészet életéből a borász.A feldolgozást követően is alkalmaznak szakmai titoknak számító eljárásokat, amelyekkel még tovább tudnak javítani a minőségen. Ezek közül a borász stábunkkal is megoszt néhányat. Például, amikor beérkezik a prémiumnak szánt borhoz használt kék szőlő, mustjának a 25–30 százalékát leengedik, amit külön erjesztenek rozénak. Az eljárással nagyjából a harmadnyi mennyiséggel sűrítik a cefrét.

Hogy miért van erre szükség? A kevesebb lé töményebbé, koncentráltabbá válik, ez érintkezik majd a bogyóval a tartályban, ezáltal 30 százalékkal sűrűbb vörösbort kapnak, mint a többi borászat. (Ezt a szabályt csupán tavaly nem alkalmazták, mert az extrém szárazság miatt olyan töppedtek voltak a szőlőszemek, és annyira kevés levet tartalmaztak, hogy csupán 5–10 százalékot redukáltak az egyes fajták esetében. Vagyis a redukciót megoldotta a természet.) Persze, Maul Zsolt kalkulál a veszteséggel, hiszen nem használják fel az összes mustot rozénak, de nem akar gyenge minőséget előállítani, amellett ma már a tárolása is gondot okozna a pincészet számára, ezért eddig inkább vállalta a 20–25 százaléknyi többletköltséget. Idén azonban talált rá felvevőpiacot: megjelentek olyan hazai és külföldi cégek, amelyek felvásárolják a mustot/folyóbort – felbukkanásuk lényegében megmentette a borvidéket, mutat rá a borász a megváltozott piaci körülményekre.

Amikor a fehér a vörös nyomába ered

Márpedig e negatív hatások alól egy borvidék sem vonhatja ki magát. A borász leszögezi: a 800–3 000 forint közötti palackáras vörösborok piaca az utóbbi években nagyon visszaesett, szinte eladhatatlan ez a kategória, mivel akik ezeket a borokat fogyasztották, a gazdasági környezet megváltozása miatt már nem engedhetik meg maguknak, hogy vásároljanak… Egy másik jelenség, hogy manapság egyre többen fogyasztanak fehérbort. A trend hatása alól az alapjában véve vörösbor készítésére berendezkedett Maul Pincészet sem vonhatja ki magát: ma már sauvignon blanc-ból és Irsai Olivérből is megközelítőleg annyit adnak el, mint a prémium vörösborokból.

Amióta jelen van a magyar borpiacon, Maul Zsolt azt látja, hogy már legalább négy nagy trenden van túl az ágazat, így továbbra is hisz a vörösborokban, azt mondja, a merlot-t, a cabernet franc-t, a cabernet sauvignont manapság is keresik, ezért akkor is kitart a prémium vörösborok készítése mellett, ha érezhetően csökkent a vörösborok fogyasztása. „Mi hosszú időtartamban gondolkodunk, itt élünk, itt van a vállalkozásunk, lassan a gyermekeim is beszállnak az üzletbe. Ettől függetlenül nem engedhetjük el magunk mellett a piacot, mert akkor veszítünk” – hangsúlyozza a borász. Hozzáteszi: azért sem hagyhatja figyelmen kívül a piaci változásokat, és foglalkozik fehérborokkal is, mert húsz embernek ad munkát, akiknek egy idő után nem tudna állást biztosítani. Ezzel nehéz lenne vitatkozni.

„Nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér, azt látom a piacon, hogy minden pillanatban a termék mögé kell állni marketinggel, még akkor is, ha kiváló a bor” – mondja. Például: a pincészetet a legtöbb borkedvelő már messziről képes azonosítani elegáns címkéiről. Sokakban pedig az is maradandó emléket hagyott, hogy a palackok hátoldali címkéjén Maul Zsolt első felesége, Berkovics Lilla lírai gondolati jelentek meg. A pincészet így kapcsolta össze a kulturált borfogyasztást a költészettel. Ugyancsak Lillához köthetők a boros szcénában (is) különlegesnek mondható elnevezések. A Lator nem a Krisztus mellett megfeszített bűnözőre utal, hanem egy angyalra, aki rosszalkodik, kicsit pajzán. Ugyancsak e gondolatkörhöz vezethető vissza a Hedonista és a Démon elnevezések megszületése. Dávid és Dániel Maul Zsolt két gyermekének a neve, a Creator pedig úgy kapta e nevet, hogy a pincészetnek sikerült megalkotnia addigi legjobb kékfrankosát (Creator 1998), amely később a Decanter World Wine Awardson 95 pontot kapott.