Ne azért igyunk, hogy felejtsünk, hanem azért, hogy emlékezzünk!
Nem véletlenül mondják, hogy a whisky a legaromagazdagabb párlat, ha odafigyelünk rá, olyan illatokat és ízeket detektálhatuk benne, amelyek csodás emlékeket idéznek fel – mondta magazinunknak Szatmári Katalin, a WhiskyNet tulajdonosa és a Whisky Show szervezője. Úgy véli, whiskyt nem a tudatmódosító hatásáért, hanem az ízéért érdemes fogyasztani, legfőbb céljuk éppen ezért a folyamatos edukáció. Azt is elárulta, hogy a Whisky Show jövőre új helyszínre költözik.
– A mostani volt a tizenharmadik Whisky Show. Összevetve az első rendezvénnyel, mi a döntő különbség a két esemény között?
– Az első show-t 2010-ben rendeztük meg az Aquincum Hotelben, attól kezdve csak 2011-ben és 2020-ban nem tudtuk megtartani a kiállítást. Az első három Whisky Show-n szinte mindenkit ismertem, leginkább cégünk, a WhiskyNet törzsvásárlói és partnerei jelentek meg. A debütáláskor emlékeim szerint nem volt húsznál több kiállító. Ettől függetlenül a kezdetektől arra törekedtünk, hogy ne csak a partner lepárlókat hívjuk meg, hanem a magyar prémium whiskyszcéna minden fontos szereplőjét. Kezdetben pár százan látogattak el a rendezvényre, ma már kétezren. A legutóbbi esemény első napján telt ház volt, a második nap is 90 és 100 százalék közötti volt a jegyeladás.
– Így változott folyamatosan a helyszín is?
– Az első pár alkalom után előbb a Sofitelbe, majd a Corinthia Royal szállóba költöztünk át. Utóbbi helyszínen bővítettük kétnapossá a show-t, hogy minden érdeklődő tudjon belépőt vásárolni. Tavaly már a Millenárisra tettük a székhelyünket, de jövőre ismét új helyszínt kell keresnünk, mert egy kiállítás lesz a csarnokban.– Minek köszönhető, hogy évről évre többen érdekelődnek a whiskyk iránt?
– Amikor 2007-ben megalapítottuk a WhiskyNetet, kevésbé volt népszerű az ital, mint manapság. Rengeteg munkát fektettünk az edukációba, számos helyen tartottunk kóstolót, márkanagyköveteket, lepárlómestereket hoztunk el Magyarországra. Két show között számos masterclass-t, whisky, gin és rum akadémiát rendezünk az online térben és személyes részvétellel egyaránt. Mindezek mellett oktatjuk a szakmát, versenyeket szervezünk, a HORECA partnereket megismertetjük a márkanagykövetekkel, rendszeresen hírlevelet küldünk ki. Szerencsére a piaci versenytársak is ugyanezt teszik.– Ez mind elismerésre méltó, de az érdekel: miért kezdte el érdekelni az embereket mélyebben?
– Valljuk meg, 15 éve nem igazán volt akkora a választék, mint napjainkban. Jelen volt a hazai piacon néhány nagy világmárka, amelyeknek beszerezhetők voltak az italai, de ez volt minden választék. Mi kezdtünk el behozni olyan lepárlókat, amelyekről korábban nem hallottak a fogyasztók, hogy mást nem mondjak, a mára közismert Diplomatico lepárlóval szintén mi kezdtünk el kapcsolatot kiépíteni. De ide sorolhatom a Teelinget, az Arrant, a Nikkát, meg úgy egyáltalán a japán lepárlókat, amelyekről korábban még csak nem is hallottak az emberek. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sok munkát tettünk a forgalmazásba, a kapcsolatépítésbe és az edukációba.– Honnan jött a WhiskyNet és a Whisky Show ötlete annak idején?
– Egy nagy cégnél dolgoztam, és azt láttam, hogy létezik egy piaci rés, amivel nem igazán foglalkozik senki, ahogy a közösségteremtéssel és az oktatással sem, mert nagyon sok munkával jár. Nem véletlen, hogy egy kis családi vállalkozás rendezte meg a Whisky Show-t is.
– Mi hajtotta még önöket?
– Egyrészt éltem Skóciában, ezért a whiskyre nemcsak alkoholként tekintettem, hanem mint közösségteremtő erőre. Láttam, hogy Islay szigetén, ahol 3 ezren laknak, a postáskisasszonyon és a rendőrön kívül mindenki a whiskyből él. Egy-egy család ugyanazt a lepárlót üzemelteti, vagy ugyanott dolgozik generációk óta; vagy bed and breakfast helyet üzemeltet, esetleg whisky-túrákat vezet. Van olyan lepárló, amelyik közösségi finanszírozásban működik, ahol még a takarítónő is tulajdonos. Évente többször is elmegyünk Skóciába, eddig 78 skót lepárlóban jártunk. Ezt az érzést szerettük volna átültetni, meghonosítani, a whisky révén közösséget építeni.– Magyarország élen jár az alkoholfogyasztásban, adódik a kérdés: hogyan lehet, illetve kell-e egyáltalán az alkoholfogyasztást népszerűsíteni?
– A kulturált alkoholfogyasztásra kell fókuszálni! Például olyan rendezvényekkel, mint a Whisky Show, ahol csak 1 centiliteres kóstolókat lehet fogyasztani, ugyanakkor folyamatosan edukáljuk az embereket. Nem az alkohol szeretetét hirdetjük, hanem azt, hogy ismerjenek meg egy italt, a történetét, a közösséget, ahonnan a whisky származik. Legyenek kíváncsiak rá, miért olyan az íze, a színe, az illata, amilyen. Az oktatás, az ismeretterjesztés a legfontosabb. El kell érni: ne azért igyon valaki, hogy felejtsen, hanem, hogy emlékezzen! Mert az ízek előhívhatnak emlékeket, például a nagymama madártejének, vagy az ázott vasúti talpfának az illatát. Nem véletlenül mondják azt, hogy a whisky a legaromagazdagabb párlat. Ha odafigyelünk egy párlatra, olyan illatokat és ízeket tudunk benne detektálni, amik csodás emlékeket idézhetnek fel.