Nem is tölthettük volna jobban el ezt a novemberi estét, mint a WhiskyNet szervezésében megrendezett whiskykóstolón. A program előzetes leírása szerint a whiskykedvelő „érdeklődők kötetlen formában együtt kóstolhatnak kiváló tételeket szakértő kollégák segítségével, és megoszthatják élményeiket, tapasztalataikat egymással.” A kiírás minden szava igaznak bizonyult, és életem legelső whiskykóstolójára, melyet biztosan több ilyen fog még követni, minden bizonnyal az egyik legjobban sikerültként fogok visszaemlékezni.

Abszolút kezdő whiskyfogyasztóként kissé bátortalanul érkeztünk a GoodSpirit Barban megrendezett eseményre, félénkségünk azonban hamar elmúlt, ami csak kisebb részben köszönhető az első elfogyasztott kortynak. A kóstoló – a program leírásához híven – valóban mindvégig kötetlen és oldott formában zajlott, szinte azonnal beszélgetések alakultak ki nemcsak a kóstolást vezető kolléga és az érdeklődők, hanem a közönség tagjai között is.

Az esemény semmiképpen sem mondható hagyományos értelemben vett kóstolónak: párhuzamosan, egyszerre két teremben ízlelhettek az érdeklődők különféle tételeket szakértők segítségével, akik nem készültek egy előre meghatározott, szigorú tételsorrenddel, így a tapasztaltabbak akár maguk is választhattak italokat kóstolásra.

A két terem között szabad volt az átjárás: míg lent nagyobb és szélesebb italválaszték fogadott minket, addig a fenti teremben három lepárló nyolc tételét kóstolhattuk meg egy skót márkanagykövet részvételével. A legtöbben, így mi magunk is, a lenti teremben kezdtük a kóstolást: a terem közepén álló nagy asztalon mintegy 15 különféle ital fogadott minket, a falakat borító, megvásárolható italok palackjai pedig tökéletes díszletül szolgáltak.

A szakértő közvetlen hangnemben, nagy szeretettel fogadott minden érkezőt, kellemes hangulatot keltve és feloldva a kezdeti megilletődöttséget. Az asztal körül tapasztalt whiskykedvelők és újonc érdeklődők (így jelen sorok írója is) jól megfértek egymás mellett, az eltérő háttáértudás és az ebből fakadó különféle kérdések pedig csak színesítették az eseményt. A kóstoló egyetlen általános vezérfonal köré épült fel: alapvetően a könnyedebb italoktól haladtunk a testesebb, nehezebb tételek felé. Az itt kóstolható tételek között a whiskyk domináltak, de volt konyak- és rumválaszték is, a tételsor pedig csak egy-két esetben tért el a tervezettől.

Első felvonás: rum és konyak

Kezdetnek a legtöbben négy tételből választottunk, melyek között háromféle rum és egy amerikai konyak szerepelt. A Martinique-szigeti JM agricole típusú – vagyis nem melasz, hanem cukornád alapú rum – száraz, földesebb karakterű, amely a térség rumgyártásának klasszikus, eredeti készítési módját képviseli, nagyon hosszú erjesztési ciklussal, amely során a rum elveszíti az eredeti alapanyag, jelen esetben a cukornád frissen facsart levének édeskés ízét, és így az italban inkább a terra jegyek dominálnak.A szintén Martinique szigetéről származó rum már melasz alapú, amely aránylag hosszabb erjesztési ciklussal készül, jóval édesebb és könnyedebb, mint az előbb említett JM. Műgyűjtőknek szánt tétellel is készültek a szakértők: a Kraken kávés tételében a karibi kevert rumhoz arabica kávét adnak a gyártási technológia közben, így egy egészen extra és különleges, gazdag kávéjegyekkel rendelkező, sűrű, intenzív ízű italt kapunk végeredményként. Nekünk személy szerint a 2015-ben az év rumjának is választott, cukornád alapú JM rum, illetve az amerikai tölgyfahordóban érlelt konyak nyerte el leginkább a tetszésünket.Utóbbi egy klasszikus szőlőpárlat a Bache-Gabrielsen konyakházból, ahol a fiatalos, innovatív hozzáállásnak köszönhetően több különlegesség is készül, így például az említett olajos textúrájú, kicsit édeskés konyak is. Ennek érdekessége abban rejlik, hogy a hagyományos francia vagy spanyol hordók helyett amerikai tölgyfahordókban érlelik, és a fa eltérő pórusszerkezetének köszönhetően jóval vaskosabb, keményebb, mégis édeskésebb, fásabb jegyeket hordoz magában az ital, míg a hagyományos vonalat képviselő francia hordós társaik inkább fűszeresnek mondhatók.

Második felvonás: főszerepben a whiskyk

A rumokat és a konyakot követően a whiskykre került a hangsúly: számos tételből választhattunk, melynek mi csak a töredékét tudtuk ketten megkóstolni. Egyik nagy kedvencünk lett (és a társaságból nemcsak a miénk!) a Longrow vaskos, tőzeges jegyekkel teli, 14 évig érlelt skót párosítása, amely egy kicsi régió, Campbeltown szülötte. A márka a 2000-es évek derekán már-már elfeledetté vált, azonban napjainkra sikeresen visszatért a köztudatba és ismét nagy kedveltségnek örvend.Egy klasszikus, kétszeres lepárlással készült skót malátawhiskyről van szó, amely a tőzeges íz mellett a tenger közelsége miatt egy sós-gabonás beütéssel is rendelkezik, és nagyon jól áll neki. Egyik érdeklődő kérdésére válaszul azt is megtudtuk, hogy az említett tétel füstössége 40 PPM (parts per million) körüli, ez a szám tulajdonképpen a malátaszemekre tapadt fenol mennyiségét határozza meg, minél magasabb a ppm-szám, annál füstösebb a termék. Körülbelül 70 ppm-nél van az a határ, amikor már nem érezhető számunkra a füstösség különbsége, a valaha készített legfüstösebb ital pedig 300 feletti ppm-számmal rendelkezett, de ez már inkább csak technikai sportnak tekinthető, zárja a választ a szakértő.

A japán Nikka whisky kapcsán megoszlott kettőnk véleménye: egyikünknek annyira ízlett, hogy rögtön vásárolt is egy üveggel – mert hogy a kóstoló során kedvezményes vásárlásra is adódott lehetőség –, másikunk pedig inkább gyorsan a következő tételre tért. A Nikka két lepárlójának kevert whiskyje lágyabb, puhább karakterű, enyhe tőzeges füstössége szinte elveszik, főleg diós-mogyorós jegyek köszönnek vissza ízében. A többi üveghez és címkéhez képest erre a palackra inkább a letisztultság volt jellemző, amely, mint egy későbbi beszélgetésből kiderült, általánosságban elmondható a japán címkékről és italokról.Azzal a feltett szándékkal érkeztem az eseményre, hogy, amennyiben adódik rá lehetőség, tokaji aszúhordókban érlelt whiskyt mindenképpen szeretnék kóstolni, és nem kellett csalódottan távoznom. Az észak-magyarországi régió és a tokjai borvidék rajongójaként nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lehet két ennyire karakteres ital efféle „párosítása”. A végeredmény teljesen meggyőzött: már a whisky illatától egy tokaji borospincében találtam magam, ugyanakkor számomra sokkal jobban érződött az aszúhordó a whisky illatában, mint az ízében.

Bár a kóstolóestére való előzetes felkészülésem során is feltűnt, hogy mennyire meghatározó a hordó típusa a whiskykészítés folyamatában, a kóstolót vezető szakértő erre többször is kitért az esemény során: itt nemcsak a tokaji aszúhordós érlelésű whiskyt lehet említeni, hanem például a szintén a kóstolható tételek között szereplő Manzanilla hordóban érlelt, gyümölcsösebb ízekkel rendelkező Tomatint is.

A manzanilla egy bortípus, amelyet sherry hordókban érlelnek, majd ezekben a hordókban érlelik tovább a whiskyt az utolsó pár hónapban, fél évben. Ez a fajta Tomatin nagyon jó illatú, édeskés ízű, de számunkra már kissé túl édesnek bizonyult. Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megjegyezzem, mennyire találók és ízfestők voltak a szakértő italleírásai, és a manzanilla Tomatin kapcsán szó szerint idézném a szavait, mert ennél jobban én sem tudom kifejezni magam: „olyan, mintha egy barackos-almás pitét mézbe mártottak és lepároltak volna”.A Templeton amerikai, hatéves rozswhiskyjében a földesebb, zöldebb ízek domináltak, ennek receptúrája állítólag az 1920-as évek óta nem változott. Az említett tétel Al Capone kedvenc whiskyje volt, és hát minket is egyöntetűleg meggyőzött. A japán tölgyfahordóban érlelt Big Peat whisky jóval fűszeresebb, inkább zöldebb, frissebb ízeket ad át az európai és az amerikai tölgyfahordókban érlelt társainál. Erősen füstös, tőzegelt, 10 éves whisky.

A Smokehead tétel egy erősen tőzegelt, igazi klasszikus, sós, gabonás Islay-szigeti whisky, amelyet tequila hordóban érleltek. A tequilától egy érdekes agavés visszhangot kap, amely állítólag elég megosztó szokott lenni: mi sajnos nem kóstoltuk, de a mellettem állónak igencsak ízlett. Mindenesetre legközelebb biztosan mi is kipróbáljuk. A Glen Scotia 15 éves whiskyje, amely bourbon hordós érlelést kapott kevésbé fogott meg minket, kicsit túl száraznak éreztük.

Harmadik felvonás: Benriach, Glenglassaugh, Glendronach

Miután jól magunkba szívtuk a lent elhangzott tudnivalókat és kellően felvérteztük magunkat némi elfogyasztott kóstolóval, tovább haladtunk az emeleten található terembe, ahol a Brown-Forman maltok márkanagykövete és két további szakértő fogadta az érkezőket. A hangulat a lenti teremhez hasonlóan itt is oldott és kellemes volt, az érdeklődők több kisebb csoportban beszélgettek egymással, a márkanagykövet Stewart Buchanan mindenkivel szívesen elegyedett szóba.Itt nyolc különböző tételt kóstolhattunk, három Glenglassaugh-t, két Glendronach-ot és három Benriachot. Mivel már a fenti terembe való indulásunk előtt egy fentről lentre érkező társunk azzal bocsátott minket utunkra, hogy a 16-os Benriachot mindenképpen meg kell kóstolnunk, ezzel kezdtünk. A párlatot három különböző hordóban (sherry, bourbon és tölgyfa) érlelik 16 évig, melyet ezután mixelnek össze. Ízében és illatában krémes, gyümölcsös, fűszeres jegyeket éreztünk. Bár rögtön megnyert minket, ennél egy kicsit jobban ízlett nekünk a 12 éves Benriach Smokey Twelve változata, amely egyszerre hordozza magában a krémességet és a füstösséget.A további kóstolható tételek között szerepelt még a 2023-ban az év whiskyjének választott Glenglassaugh Sandend, a 12 éves Benriach, a 12 éves Glendronach és a Glendronach Port Wood whiskyje, utóbbi portói hordókban kapott egy második, hároméves érlelést. Mindezek kóstolására már nem futotta az erőnkből, bármennyire is igyekeztünk, viszont hosszasan beszélgettünk a márkanagykövet Stewarttal, aki 15 éves kora óta dolgozik ugyanannál a lepárlónál. Mérnökként kezdte, de ma már ő a lepárló képviselője. Többek között arról is szó esett, hogy milyen változások tapasztalhatók a whiskyszakmán belül, Stewart szerint az elmúlt 10–15 évben látványosan egyre több fiatalt kezdett el érdekelni a whisky. Ezzel egyet tudunk érteni, jelen eseményen is minden korosztály képviselte magát a fiatal egyetemistáktól kezdve az nyugdíjasokig.

Stewart Buchanan

Összeségében mindketten úgy éreztük, hogy egy számunkra teljesen új, a prémium minőségi whiskyk rendkívül érdekes, sokszínű világába csöppentünk. Rengeteget tanultunk, sok információ hangzott el nemcsak a whiskykészítés és a különböző tételek kapcsán, hanem az italtörténet, italkultúra területéről is. A hordótípusok fontosságát rögtön érezhettük egy-egy italnak az illatában és ízében, így sokkal érthetőbbé és kézzelfoghatóbbá váltak a különbségek.

A kötetlen forma nagyon jót tett az eseménynek, teret adott a társaság tagjai között kialakuló rövidebb-hosszabb beszélgetéseknek, a személyes élmények és gondolatok, tapasztalatok megosztásának. Az esemény végére pedig olyan jó beszélgetés alakult ki három másik résztvevővel, hogy még egy további italra is maradtunk a bárban. Az pedig, hogy teljesen kezdő whiskyfogyasztóként ennyi mindent tudtam írni a kóstolt italokról, a szakértőknek köszönhető, akik mindvégig fáradhatatlanul, lelkesen és érthetően tudtak mesélni az italokról.Számunkra egyértelműen a füstös whiskyik vitték a prímet az este folyamán, engem pedig teljesen lenyűgöztek az italok különféle, emlékeket felidéző illatai, amelyekben akár a tenger sós levegőjét is érezni lehet (ha nem magam kóstolom, nem hittem volna). A cikk végén még egy általános információt osztanék meg az olvasóval, amely bármikor jól jöhet még az életben: a füstös whiskyhez halat érdemes fogyasztani.

A cikkben említett tételek:

JM XO rum (0,7L / 45%)
Panama 2015, 6 éves Transcontinental Line rum (0,7L / 43%)
Kraken Roast Coffee Black Spiced rum (0,7L / 40%)
Bache-Gabrielsen American Oak cognac (0,7L / 40%)
Longrow 14 éves Sherrywood (0,7L / 57,8%)
Nikka Super whisky (0,7L / 43%)
Linkwood 2011–2022 Tokaji Cask Finish WhiskyNet Edition Wilson&Morgan whisky (0,7L / 48%)
Tomatin Sherry Collection 10 éves Manzanilla Edition whisky (0,7L / 46%)
Templeton Rye 6 éves (0,7L / 45,75%)
Smokehead Terminado Tequila Cask Finish whisky (0,7L / 43%)
Big Peat Mizunara finish whisky (0,7L / 48%)
Glen Scotia 15 éves whisky (0,7L / 46%)
Benriach 16 éves whisky (0,7L / 43%)
Benriach 12 éves Smoky Twelve whisky (0,7L / 46%)
Glenglassaugh Sandend whisky (0,7L / 50,5%)
Benriach 12 éves whisky (0,7L / 46%)
Glendronach Port Wood 0,7 l. 46%

Fotó: Squarespace; Bohacsek Dóra