Különleges eseményen, a Nébih Szupermenta terméktesztprogramján vehettünk részt a napokban, ahol olvasóinkat is képviseltük. A Nébih választása – az ünnepek közeledtével – a száraz kékfrankos vörösborra esett, harmincnál is több bort vizsgáltak meg. Az elemzés keretében került sor az úgynevezett kedveltségi tesztre is, amelyre magazinunkat is meghívták. A kékfrankosok kóstolójának végén megnyugodtunk: ugyanazt a bort találtuk a legfinomabbnak, mint a profik.

A Szupermenta a Nébih hatósági terméktesztprogramja, amely túl van a századik terméktesztjén – közölte az eseményen Dr. Barna Sarolta, Nébih Minőségfejlesztésért és Kockázatkezelésért felelős elnökhelyettese. Elárulta azt is, hogy a program során eddig 2178 terméket teszteltek, amelyeken 215 863 laboratóriumi paramétervizsgálatot végeztek el. Mindezek mellett az olyan kedveltségi kóstolókon, amelyre mi is érkeztünk, 2011 fő vett már részt. Tekintélyes számok, amelyek mind minket, vásárlókat szolgálnak.

Dr. Barna Sarolta

Természetesen a terméktesztprogram legalább annyira szól az előállítókhoz és a forgalmazókhoz, mint a vásárlókhoz. A Szupermenta terméktesztjén elért helyezés ugyanis egyfajta bizonyság a vásárlóknak, egyben presztízst jelent a gyártónak, forgalmazónak.

Éppen ezért fontos mérföldkőnek számított a Szupermenta embléma bevezetése, amely 2015 novembere óta érhető el az adott termékcsoport tesztjének első három helyezettje számára. Az elismerést egy évig használhatják a termékek csomagolásán vagy reklámfelületeiken.

Amint arról korábban beszámoltunk, a program egyik legújabb választott tesztterméke, a kékfrankos száraz vörösbor lett. A döntést követően igyekeztek olyan termékskálát létrehozni, ami a legtöbb vásárló számára elérhető. Ezt követte a hatósági mintavétel, majd a Nébih laboratóriumaiban számos vizsgálatot végeznek el a termékeken.

A Szupermenta egyik – számunkra mindenképpen – legérdekesebb része, az úgynevezett kedveltségi vizsgálat, amelyen – miután magazinunk is meghívást kapott – mi is részt vettünk. Az esemény érdekessége, hogy profik és laikusok egyaránt véleményt alkothatnak a kóstolón. Barna Sarolta szerint ennek az az oka, hogy egy termék értékét nagyban befolyásolhatja, ha nemcsak a szakértők mondják el, mit gondolnak róla, hanem a vásárlókat megszemélyesítő laikusok véleménye is szerepel a végső összegzésben.

Barátossy Gábor

Barátossy Gábor, a Nébih Borászati és Alkoholos Italok Ellenőrzési Osztályának vezetője előzetes ismertetővel segítette abban a – laikus – résztvevőket, miként értékeljék a kékfrankosokat. Mint elmondta, a kékfrankost – ha nem is Magyarország a szőlőfajta származási helye – az egyik legmagyarabb kék szőlőnek tartjuk. A termesztett terület szempontjából is e fajta a legnépszerűbb, amit alátámaszt, hogy napjainkban 7312 hektáron termelik a pincészetek. A kékfrankos több borvidéken is előfordul, a kunsági, az egri, a soproni, a villányi és a szekszárdi borvidéken is igen kedvelt.

Eredetmondája mutatja, mennyire kötődünk hozzá, mi magyarok. A legenda szerint ugyanis 1809-ben, amikor Napóleon seregei Sopron környékét is megszállták, a soproni poncichter bortermelők féltették a borukat a – bort már akkor is igen kedvelő – francia katonáktól. A kötelező sarcon felüli részt a gazdák ezért a hadi pénzért nem akarták kimérni, csak az értékesebb bankóért, a kék frankért.

A történet izgalmas, csak kevés a valóságalapja, lévén akkoriban ércből vert frankot használtak a franciák, de ami ennél is fontosabb, hogy Sopron a filoxéravész előtt fehérbortermő vidéknek számított. Mindez azonban nem kisebbíti a kékfrankos erényeit, mert a szőlőfajta igenis megérdemli, hogy becsüljük. Alapfajta, és a nemesítések során is előszeretettel nyúlnak hozzá a nemesítők.

A fajta nagyon hálás, a termelők nagyon kedvelik, mert még a gyengébb évjáratok alkalmával is készíthetők belőle jó borok. A kékfrankosnak sok arca van, lehet könnyed, gyümölcsös, ugyanakkor tartalmas, a terroir értékeit megmutató, prémium tétel egyaránt. Különlegessé teszi a magasabb tannintartalom, ami nem kedveli igazán a kishordós érlelést, mert a nagyobb oxigénbevitel során a bor elveszítheti az egyébként nagyon jellemző gyümölcsös jegyeket. Ezért inkább javasolt a nagyobb hordós érlelése, esetleg a különböző érlelési módok, tartályos és hordós érlelésű borok házasítása.

A rendezvényen vaktesztelés zajlott, vagyis nem lehetett tudni, hogy a sorszámok milyen bort rejtenek, arra csak az értékelés befejeztével derülhetett fény (némi visszakóstolási lehetőséggel egybekötve). A teszt alkalmával 35 kékfrankost értékelt négy csoport, 8-10 tétellel asztalonként. Az ízek semlegesítésében víz, sajt, alma, kifli segített.

Hogy miként lehet összevetni az ennyire különböző ízeket, illetve borrégiók kékfrankosait? Ebben ugyancsak az osztályvezető adott támpontokat egy úgynevezett belövő bor segítségével (később megtudtuk, hogy ez a Mészáros Borház egyik tétele). Mint minden bor esetében, a kékfrankosnál is lényeges, hogy a borász megfelelően válassza meg a szüret időpontját. Már ekkor tudnia kell ugyanis, milyen bort szeretne készíteni a fajtából, a gyümölcsösebb vagy a testesebb, hordós érlelésűt.

A belövő borban érezhetők a fűszeres jegyek, ahogy az érleltebb vonal is, mondta a szakértő. A kékfrankos színe a lilás tónustól a téglavörösig terjedhet – ebben itt nincs hiba, az előbbi jellemző a borra; a külső megjelenésében érdemes figyelni a csillogásra: ha opálos, fátyolos, zavaros, akkor gyengébb lehet a minőség (a belövő bornál nincs ilyen hiba).

Az illattal sincs könnyű dolgunk, hiszen mindkét fentebb említett típus adhat szép bort. Fűszeres, akár füstölt kolbászt is idéző illatok keveredhetnek a lekvárossággal, jellemző a meggyes illat is. A belövő bor illata tetszetős. Komplex, szép, egyszerre gyümölcsös és érlelési jegyeket mutató bor. Jó kezdés.
A négy asztalnál helyet foglaló kóstolók előtt egy pontozólap feküdt, amin a bor külső megjelenése, tisztasága; színe; illatintenzitása, karaktere; íze, zamatintenzitása; összbenyomása kaphatott pontot 1-től 5-ig, 0,5 pontos ugrási lehetőséggel.

Egymás után érkeztek a borok, találtunk gyengébbet, közepest, jót, és kiválókat is. Nagy megnyugvást jelentett számunkra, hogy az asztaltársaságunkban helyet foglaló két borász, a soproni Taschner Kurt István és Birkás Zoltán egyaránt azt a tételt találta a legkomplexebbnek, amelyet mi is. Ez egyben bizonyítja a laikus kóstolók meghívásának létjogosultságát is, hiszen a legfontosabb azért csak az, mi ízlik a vásárlónak. Még akkor is, ha alapvetően nem borszakértő.