Aki a közeljövőben nyugat felé tervez utazást, érdemes megfontolnia egy túrát Alsó-Ausztriába. A határhoz közeli tartományban nemcsak remek sípályák, kiépített túraútvonalak találhatók, hanem olyan finomságok is várják a turistát, mint a kecskesajtos somtekercs, a tormával és sommal ízesített sajtkrém, ízletes gyümölcslevek és persze étkezés után egy jó fajta zöld veltelini. Aki pedig egy helyi vendéglőbe tévedne, mindenképpen rendeljen körteborlevest!

Alsó-Ausztria nyugati szomszédunk legnagyobb tartománya, egyben itt találhatók az ország legnagyobb bortermő területei is. Ebben az írásban azonban nem a borokról lesz szó. A Duna régióját ugyanis a nagy változatosság jellemzi: a lágy lankák, magas szirtek vidékén a sütőtöktől, a zamatos gyümölcsökön át a sajtokig, sonkáig számos finomság vár az ínyenc utazókra. Mi, magyarok egyébként is szeretünk Ausztria e régiójába látogatni, hiszen nincs messze a határtól. Ezt mutatják az eltöltött vendégéjszakákat összesítő adatok is: a magyar vendégek a németek mögött az előkelő második helyet foglalják el.

A különleges programok közül talán a Lackenhof környékén élők által csak guga hönek nevezett síelési forma a legizgalmasabb. Amint azt Andreas Buder, egykori profi síelő elmondta, a guga hö azt jelenti, „teljesen éber”, vagyis a fanatikus síelők akkor mennek ki a pályára, amikor társaik még a másik oldalukra fordulnak. A korán kelők jutalma, hogy az üres pályákon, a ropogós havon kedvükre száguldozhatnak, és a napfelkeltében is a hegyen gyönyörködhetnek. A kellemes reggeli sportolás után a guga hözőket helyi specialitásokból összeállított kóstolótálakkal vendégelik meg reggelire.

S hogy mi található a tányéron? Például Emmerberger sonka, amely nevét egy ősi várról kapta. A sonka titka a hagyományőrző eljárás és a naprakész szakértelem ötvözete. A helyiek apáról fiúra adják át a fűszerezés, a füstölés és az érlelés titkát. Annyit sikerült megtudnunk Bertram Roysky sonkamestertől, hogy a finom sonkákat egy hétig füstölik, ami után még legalább négy hónapon át érlelik.

Aki a Bécsújhely alatt fekvő Brunn an der Pitten felé jár, ne hagyja ki az ötödik generációs pékdinasztiát képviselő Denise pékségét felkeresni, s vásároljon a fiatal hölgynél igazi ínyencségeket. A ropogtatni való pékáru nemcsak ideális a sonka mellé, de Denise egyedi alkotásai biodinamikus módszerrel, a hagyományos kézimunka és a kínai gyógyászat öt elemének ötvözete alapján készülnek. A borkorcsolyának is kitűnő ropogóst szőlőmaglisztből, kézzel gyúrja, a legjobb biodinamikus hozzávalókkal ízesíti és kíméletesen süti – egészséges snack. Denise-nél kapható chili-szezám, rozmaring, fokhagyma-majoránna és hagyma-kakukkfű ízesítésű ropogós is.

Egy kiadós guga hö után kóstoljunk sajtokat! A Wilhelmsberger Hoflieferanten egy családi parasztgazdaságokat tömörítő szervezet, amelynek tagjai a tejet legtöbbször még hagyományos módon, kézzel dolgozzák fel. Mennyei a tehéntejből készült, félkemény traisentali fűszernövényes Hofkas, amelynek a kakukkfű, a kapor, a bazsalikom, a zeller, a rozmaring és a lestyán kölcsönöz semmivel össze nem téveszthető ízt.

Az igazi specialitás a kecskesajtos somtekercs, a bükkfán és levendulán füstölt kecskesajt, valamint a pikáns, erős ízű, négy hónapon át érlelt Hofkas, amelyet sárgás-pirosas kérgéről lehet felismerni – tudtuk meg Johannes Bertl gazdától. Bertlék egyébként finom sajtkrémeket is készítenek, az egyik legkülönlegesebb a sommal és tormával ízesített, de érdemes megkóstolni a fűszerest és a liptauert, vagyis a körözöttet.

Alsó-Ausztria nemcsak a sajtokról és a sonkákról nevezetes, hanem az itt termő ízletes gyümölcsökről is. A Preiß gyümölcsleveket válogatott, érett, kézzel szedett gyümölcsökből állítják elő, a levek szűretlenek és adalékanyagoktól mentesek. A sárgabarack oly édes, mintha egy lekvárt elegyítettünk volna kis vízzel. Egyediek a Zweiget és zöld veltelini szőlőfajtákból készült levek, de amely bennünket a leginkább elvarázsolt, az a vilmoskörte.

Ha betérünk egy helyi fogadóba vagy hüttébe, érdemes a régióra jellemző specialitásokat keresni. Ilyen például a körteborleves. Ami véletlenül sem édes, és ez benne a zseniális. Először szalonnát pirítanak, majd a kisült zsírra hagymát dobnak. Amikor a hagyma kissé megpirult, körtekockák kerülnek a fazékba. Kicsit megpárolják a gyümölcsöt, és helyi körteborral öntik fel a levest, amely a sós-édes-fanyar szentháromság feledhetetlen remeke. Ugyanez a vonal a körteborral sült mangalica sült almával, amely ugyancsak sós és fanyar, kiváló fogás. 

Különleges a sütőtökös rizottó is, amely ugyanolyan krémes, mint olasz társai, azzal a kivétellel, hogy nem sós, hanem édeskés. A lassan sült marhapofa, ha jól készítik, úgy omlik a belé hatoló kés és villa mentén, mint a vaj. A fűszeres vörösboros szószban úszó hús, valamint a hozzá kínált sajtos polenta szintén remek választás a megéhezett sízőknek, és a különlegességeket kereső gourmand-oknak.

Desszert nélkül mit sem ér egy kiadós ebéd, és ha már (Alsó-)Ausztriában járunk, elmaradhatatlan zárás a túrógombóc, amelyet errefelé sárgabarack raguval szolgálnak fel. Az igazi különlegesség azonban a mákos gubával beoltott tiramisu, amelyhez fogható kellemes desszertet rég kóstoltunk.

Fotó: Gourmet Riporter, Alsó-Ausztria Werbung, Backerin.at, Hoflieferanten.at