
Moulin Rouge paprikába mártva
Amikor legutóbb azt írtuk, Semsei Rudolfnak mindig támad valami formabontó ötlete, nem sejtettük, hogy hamarosan talán minden eddiginél grandiózusabb tervet valósít meg. Márpedig a nyáron nyitott Puli és Juhász tőszomszédságában olyan típusú vendéglátóegységet hozott létre partnereivel, amire nem akadt példa mostanában az országban. A Paprika Revue House soft megnyitóján jártunk – paprikadzsungelban, végtelenített folyóbort kortyolva szórakoztunk.
Ahogy várakozunk a szűk Síp utcában kanyargó sorban, az jut eszünkbe: hasonló élményben volt részünk Párizsban, amikor késő este a Moulin Rouge előtt ácsorogtunk, várva, hogy az előző adásnak vége legyen, és végre bejussunk a legendás revübe. Még a szín is stimmel: a Paprika Revue House bejárati folyosója merő vörös, valóságos paprikaalagút.A nézőtérre érve vár a következő meglepetés: három fa magasodik a 220 fős rendezvénytér centrumában, lombjuk az üvegtető fölé terebélyesedik. Amint azt Semsei Rudolftól, a VakVarjú étteremcsaládot is magában foglaló Semsei Gastronomy tulajdonosától megtudjuk, a tetőzet találkozásánál speciális fóliát erősítettek a fák törzseire, védve a növényeket, egyben szigetelve a létesítményt.
Ha vannak fák, kell madár is: egy fából készült óriásgólya jelképezi a magyar vidék leggyakoribb vad szárnyas élőlényét. A fák mögött található a színpad, vele szemben az U-alakú nézőtér, két megemelt szinten is sorakoznak asztalok – akárcsak a Moulin Rouge-ban. A színpad mögött az előadás során folyamatosan igénybe vett ledfal villódzik, körben modern hang- és fénytechnika.
A rövid megnyitó során Semsei Rudolf elmondja: külföldi mintákat vettek alapul, amikor az általa kulturális központként aposztrofált létesítmény koncepcióját megálmodták. Amikor később rákérdezünk, mire gondolt, mosolyogva azt mondja: a Moulin Rouge-ra. Gyakran jut eszünkbe, mit gondolhatnak rólunk a külföldiek? Gyanítjuk, nagyjából azt (is), amit sugallunk magunkról. Semsei mintha a fejünkbe látna, mert azt mondja: sajnos sokszor tapasztalható, hogy az ország egy része még ma is az Ötvös Csöpi-filmekből ismert nyolcvanas évekbeli miliőben ragadt. Arra buzdít, mutassuk meg a magyarság valódi értékeit. Megsüvegelendő idea, ám körbenézve ő és munkatársai is jórészt a régi eszközkészlethez nyúltak (bár tény: vékony a jég, amin járhat, másrészt egy ilyen, vélhetően jobbára turistáknak szánt létesítmény furán nézne ki falra szerelt golyóstollakkal és bűvös kockákkal).
Nézzük akkor, milyen Budapest és Magyarország egyetlen folklór revüszínháza, ahol a magyar hagyományokat igyekeznek bemutatni modern elemekkel kombinálva, magyar ételekkel megtámogatva. A falakon a magyar népművészet elmaradhatatlan elemei veszik körbe a nézőket: csuprok, kancsók, favillák, péklapátok, lopótökök, falvédők házi áldással. Az egyik sarokban kocsi áll, rajta hordók, muskátlik, a lámpabúrákat fonott kosarak aljából készítették. És természetesen a létesítmény „névadója”, a paprika csüng fürtökben, amerre csak nézünk.
Aki jegyet vált az előadásra, izgalmas világba lép be, szól a hivatalos invitáló, ahol megelevenedik a magyar kultúra az alföldi falvak hangulatától a revük csillogó világáig. A műsorért Papp Tímea felel, aki korábban a Britain’s Got Talent műsorban ért el sikereket. Nem szeretnénk az előadás minden részletét elspoilerezni, ezért csupán egyes elemeit villantjuk fel. A kerettörténet szerint a juhász elveszíti a nyáját, és keresésükre indul pulijával, útja során megannyi kalandban van része. Amennyiben szereti, szórakozhat néptáncon és népzenén, előbbit az említett ledfallal, utóbbit modern hangtechnikával és zenei alapokkal támogatják meg.
A táncosok profik, és a produkció alatt legalább hatszor öltöznek át. A fiúk kezébe kerül kasza (mi ezt kihagynánk, talán a fokos használhatóbb eszköz lehetne), a lányok fejére borosüveg; a számunkra talán legizgalmasabb rész, amikor Zsolnay-porcelánként táncolnak kortárs zenére. Megtanítják a (külföldi) közönségnek az egyik legnehezebb, ám annál hasznosabb magyar szót (egészségedre!); hallhatunk gyönyörűen előadott népdalt modern változatban, csodálhatunk kötéltáncost.
A show alatt ötfogásos vacsora egészíti ki az élményt, magyar folyóborokkal, házi szörpökkel, magyar sörrel és szódával. A szervezés profi: asztalunkhoz vezetnek, ahogy a Moulin Rouge-ban. A felszolgálók folyamatosan monitorozzák az asztalokat, és amint azt tapasztalják, hogy valahol fogy az ital vagy a kenyér, kérés nélkül azonnal teli üveg bort, vizet vagy kenyeres kosarat hoznak.
A hatalmas térben egy kvázi porondmester irányítja a felszolgálókat szinte észrevétlenül, mikrofon és „füles” segítségével, hová szervírozzák az ételeket. Háromféle menüt lehet választani, hagyományost, halast és vegetáriánust, mi a halast választottuk, és nem kell csalódnunk. A zelleres pisztráng, a fogas lecsóval, puliszkával, valamint a málnás-csokoládés desszert is előremutató alkotás.
A műsor és a vacsora végén nem a paprikaalagút-bejáraton át lehet távozni, hanem egy hatalmas ajándékbolton keresztül, mint a menőbb múzeumokban – ügyes húzás. Itt megjelennek a show-ban látott alapanyagok és hungarikumok, például a Zsolnay porcelánjai, vagy több Great Taste Awards-díjas termék, mint a Fajszi paprika vagy a Gabko chili. Vannak még levendulás termékek, ajándéktárgyak is – gyors mustra alapján.
Aki kíváncsi a show-ra, egyelőre csütörtökön, pénteken vagy szombaton tekintheti meg az előadást.