Képzeljen el egy világot, ahol a tea sosem fogy el, a sütemények azt súgják: „egyél meg!”, az italok azt suttogják: „igyál meg!”, mindezt egy olyan helyen, ahol senki nem kérdez rá, miért két óra a délután tizenkettő, vagy miért szaladgál egy zakós nyúl órával a kezében. A legfontosabb: ne legyen normális, inkább csodaországi. Aki a Nomád Glamping jubileumi, Alice Csodaországban tematikájú piknikjére érkezett, nem csak enni jött, hanem egy kicsit átváltozni, bolondozni is.

A noszvaji Nomád Hotel & Glamping kertje nem egyszerűen virágzott, inkább úgy tűnt, mintha valaki megálmodta volna, de mégis meghagyta nekünk, glampingezőknek, hogy egy vasárnapra még úgy érezzük, pontosan oda érkeztünk, ahol lenni akartunk. A fák ágai között fújt a szél, a fodros lombok rezzenése mintha egy régi, elfelejtett történet foszlányait suttogta volna, olyasmit, amit csak az ért meg, aki már hallotta egyszer valahol, a gyerekkor küszöbén.

A fű nem zöld, hanem épp az a szín, amit nem tudunk megnevezni, de mindig keressük, ha tavasz van. És a levegő? Ebben a világban az időjárás sem úgy viselkedik, ahogy kellene. A szürke égbolt inkább háttér: mintha csak egy óriási abrosz borulna a kert fölé, hogy jobban látszanak a színek. A levegő hűvössége közben finoman körbevonta az ételcsodákat, mintha meg akarná őket őrizni. Nem a meleggel, hanem ráérősen, szelíden visszatartotta a pillanatot, arra kérve, hogy álljunk meg egy szemvillanásnyira, és vegyük észre azt is, amin máskor átsiklik a tekintet. Semmi sem olyan, mint amilyenre számítottunk, mégis minden tökéletesen ott volt, ahol lennie kellett: a poharak mélyén egy kis meglepetés, a villák hegyén egy-egy titok.

Ahogy lecsúsztunk a regisztrációs pulthoz – igen, tényleg egy csúszdán! –, a levegő vibrált az illatoktól, mintha minden aromának saját árnyalata lenne. A távolban mély, női hang szólt, a zene foszlányai úsztak körülöttünk, nem siettek sehová.A Nomád kertje mindig lenyűgöző, de most a jubileumi Glamping Piknik10.0 átlépett egy másik dimenzióba. Álombéli kellékekként ott sorakoztak a Stílusos Vidéki Éttermek kemencéi, Csodaország ételei gőzölögtek bennük, jelmezes alakok teljesen magától értetődően kanalazták a Trakta étterem sárkánygyíkvérlevesét, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.Náluk lehetett megízlelni a selymesen krémes, mégis tartását megőrző kacsamájpástétomot, amely sosem gondolta volna, hogy egy aranyló sós éclair fánkban tálalja magát – mégis ott feküdt, savanyított hagymával és lilahagymalekvárral, tökmagropogóssal, mintha a klasszikus francia cukrászat és a bisztrókonyha titokban szövetkezett volna. A desszert ugyanezt a kettősséget hozta: édes hamburgerbuciban vajkaramella és pisztáciazselé mascarponekrémmel és friss eperrel, mindez a sós péktermékek és az édességek határán mozgott, mégis harmonikus egésszé állt össze.A Horgonyzó séfje, Angyal Janó az étterem mozgó konyhájával, Acélcicával érkezett, és hozta el vele a Tisza nyugalmát. Acélcica házi habzóborukról, a Vasmacskáról kapta a nevét. Így kezdődik a vízparti mese és egy kérdéssel folytatódik: „Ki a tököm Alíz?” Egy hideg tökleves, mely szelíden provokatív, mint amikor a sima víztükröt megzavarja egy nagyobb fuvallat.

A füstölt harcsának a marinált cukkini ad savanyússágot, amit jól kiegészítenek a kapros tejfölcsíkok.A főétel, A nyakon túl… is viszi tovább a rejtélyességet: az 1x1 centisre vágott haltepertők roppanós paprikabundában érkeztek, mellé marinált lilahagyma, amit a halványan sós nyúlhalkaviáros aioli fogott össze. Egyszerre játékos és precíz, minden a helyén.A Fázisnál is a menüsoron kezdődik a játék: A nyak, aki király akart lenni… De ami ezután jön, az már nem tréfa. A marhanyak 85 Celsius fokon 14 órán át zöldfűszerekkel szuvidálódott, míg annyira omlós nem lett, hogy szinte hozzá sem kell érni, megadja magát azonnal a villának. Mellette sós túrógombóc szalonnás-pankómorzsában meghempergetve; sült gombák kakukkfűvel; frissítő csemege- és kígyóuborka rizsecettel, mirinnel bekeverve, savanyítva; 48 órán át marha csontjaiból főzött, jó erős jus; füstölt paprikakrém eperrel, sós tejföllel.

Ezek nem látványelemek, hanem biztos kézzel komponált társak. Minden falatot egy kicsit gazdagabbá tesznek, anélkül, hogy uralnák a tányért.Nincs kérdés: ez az állag az, amit nem lehet elmagyarázni, csak enni és enni, aztán csendben bólogatni. Király akart lenni, és korona sem kellett hozzá, hanem Sánta Attila és Maksi Ádám, a Fázis szemtelenül fiatal szakácsai.

Szabi, a péknél a leves nem tányéron érkezett, hanem kis üvegcsében, mintha palackposta érkezett volna Csodaország konyhájából. A lilaspárga-krémleves alapját vajon karamellizált salotta- és vöröshagyma adja, lila és fehér spárgával, tárkonnyal, pici vajas mártással és lepürésített főtt céklával sűrítve. Az, hogy mindezt a tányér méretéhez milliméterre passzoló, kilyuggatott sörös-sajtos kekszre kell önteni? Meg sem lepődtünk.Megnéztük, mi készül a Josperben a Macok standjánál. Hááát… a szentesi csirkével türelmesen bánnak Egerben. Kicsontozzák, 67-68-as maghőmérsékleten konfitálják, a leeső részekből prád (húspép) készül. Hideg helyen tartják, szeletelik, rétegezik, lepréselik, végül megsütik faszén felett, így lesz belőle levesbetét. A szárnyakból thai citrusos leves fő: citromnád, kapribogyó, lime-lé, gyömbér, galanga gyökér társaságában, a végén a nemes levet kókusztejjel sűrítik. Frissítésnek zöldhagyma és petrezselyemsaláta megy bele. Mintha délkelet-ázsiai ízek találkoznának egy magyar tavaszon, és észrevétlenül letelepednének az asztalunkhoz.Vannak ételek, amelyekről elsőre látszik, hogy egy kertész és egy séf, pontosabban A Séf és a Kertész együtt álmodta meg. A fűszerezett bárányfasírtban alig van kenyér, csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges, hogy a rozmaring és a koriander érvényesülhessen. A spárgából és zöldborsóból készült velouté sűrű és sima, a tetején turbolya és retek, ráadásként zöldfűszeres salsa, az elmaradhatatlan beszélő virágokkal meghintve.A desszertjük is megszólalt: a feketeribizli réteg fölött fehér csokimousse, annak a tetején sóska sorbet fenyőmagrüggyel – egy falatban savanyú, zöld, édes, hideg és erdő. Mennyei! És ott van még Patrícia, aki nemcsak szervíroz, hanem száz százalékosan jelen van: elbűvölően, kedvesen, és mintha gyönyörű vörös haja is a díszítés része lenne – Csodaországban.

A Séf és a Kertész élettel teli miliője és mesélő ételei után a szomszédos Iszkor standja hirtelen nagy kontrasztot jelentett. Sápadt sárga abroszon 3–4 baszk sajttorta árválkodott szégyenlősen, várta az epervelőt maga mellé, hátha valaki akkor észreveszi őket. A japán ramen volt az egyetlen étel a pikniken, amit nem ettem meg. A vaddisznókrokett biztos fogás, de most nem volt mit elmesélnie. A sajttorta rendben volt. De néha ez nem elég.A Rosinante kínálata übercukiság, játékosság a köbön, mintha kiszakítottak volna egy lapot Csodaország szakácskönyvéből. A Bolond Kalapos naan csodája gyömbéres kacsával, káposztával, céklával, aiolival, gombával töltve érkezett, kívül aranyra sült, belül a sok-sok finomság. A Szívkirálynő hideg málnalevese elegáns és szeszélyes, épp olyan, amilyennek képzelnénk azt, aki bármelyik percben azt mondhatja: le a fejével!A Lokalista gőzölt tésztabatyukkal érkezett, amelyek magukba zárták az erdő és a tenger ízeit is. A séf elmondása szerint: vargányagombából és rókagombából főztek egy teát algával és halszósszal; a gombateát leszűrték, a gombákból gombapörköltet készítettek; azt töltötték a baoba, mellé gombalevest öntöttek, sült hagyma és mizola (ami a mustármagfélék közé tartozik) járt hozzá, végül meglocsolták medvehagymapestóval. Különleges választás egy magyar Alíz-tematikájú piknikre, de ettől illett ide igazán.Az Anyukám mondta teljes csapatával és a Pléhtigrissel, kemencéstől felvonult. Jelenlétük mindig megnyugtató, hozzák a megszokott biztonságot. Alízt csak nézőként engedték az asztal közelébe, nem játszottak a témával, de volt azért újdonság: spárga carbonara, könnyű kézzel, szuper finoman. A pizzák és a Pavlova a maximumon, újra és újra. De fiúk… ha már Alíz – egy kis bolondság igazán belefért volna.Nomád! Ezt a hangulatot csak ti tudjátok hozni! Hogy mit várok talán legjobban jövőre? A 11. Glamping Pikniket..