Ha egyszer egy sikkes, francia hangulatú bisztrót nyitnánk, az biztos olyan lenne, mint a Déryné. Akár egy vamp, akinek láttán remegés fut át az ember hátgerincén egészen a talpáig – első látásra szerelem. Csalogató fények, érdekesen tagolt térszerkezet, elegáns bútorok, hangulatos terasz, kedves személyzet, jó konyha, igényes muzsika, kívánhatna-e a vendég ennél többet?

A királyi Magyarországon nyitott egykori kávéházat korábban többször is Bib Gourmand minősítéssel jutalmazta a Michelin, a tapasztaltak alapján nem véletlenül. De haladjunk sorban! Még az is rögtön ráakadna a helyre, aki nem tudja, pontosan hova esik a cím, hiszen a Déryné fényben fürdő terasza vonzza a tekintetet.

A bejárattal szemközti pult mögött dekoratív hölgy áll, aki a foglalásokat intézi, ő vezet a helyünkre. A vendéglátóhely centrumában egy óriási, U-alakú bárpult húzódik, amely uralja a teret, olyan, mint egy vintage anyahajó. A pult mögötti két oszlop a parancsnoki híd, fölöttük áttört mennyezet. Rendkívül látványos.

Csütörtök este van, szinte teljes telt házzal üzemel a hely. A téli szezonhoz forralt bor dukál, igen rendben van. Kosárban kenyér érkezik, kis vajjal, a ház honlapján külön hangsúlyozzák, hogy a pékáru saját készítésű, sőt, hozzáteszik, hogy sokan kifejezetten a vadkovászos kenyerek miatt térnek vissza hozzájuk.

Bouillabaisse, vagyis a provence-i halleves mellett döntünk, és ez – egyáltalán nem a saját vállunkat verve – parádés döntés. A tengeri hallal, kagylókkal, burgonyával, paradicsommal teli tányérra a pincér egy vasfazékból meri rá a pirosló lét, majd az edényt ott is hagyja.

Ketten még kétszer tudunk teli tányért szedni, ami a gazdaságosság mellett kifejezetten balzsamozza a lelket. Persze mindez mit sem érne, ha szétmálló halhússal érkezne a leves, ám erről szó sincs, a halszeleteket szépen lehet szelni és kanalazni. A tányéron kapunk egy fűszervajjal gazdagon megkent pirítóst is, de a pincérek kedvesen még egy kosárnyi bagettet is felszelnek számunkra. Kellemesen telik az idő, mire elfogyasztjuk a hallét.

Második fogásnak – bár erősen elgondolkozunk rajta, érdemes-e a kiadós és kitűnő leves után még rendelni – lassan sült szegyet kérünk, ami ugyancsak jó választásnak bizonyul. A hús puha, szaftos, ízes, mellé krumplipüré érkezik a tányéron némi homoktövissel és szósszal. Igen hamar üres lesz mindkettőnk tányérja.

Mielőtt a Dérynébe jöttünk volna, átnéztük az értékelős portálokat, mások milyen tapasztalatokat gyűjtöttek, Akadt magasztaló, ahogy lehúzó is vélemény is. Az estét követően számunkra nehéz bármi negatívumot megfogalmazni (nem szoktunk erre külön kitérni, de mindenhol csekkoljuk a mosdók tisztaságát is, nos, a Déryné e tekintetben is egészen kiemelkedő), ha mégis, akkor a zene hangerejének finomítását javasolnánk.

Bár a Déryné nem csupán egy szimpla bisztró, hanem egy vagány, találkozós-ismerkedős hely is egyben, a zenét ezzel együtt kicsit hangosnak találjuk, olykor többször is el kell ismételnünk egymásnak mondandónkat, mert nem halljuk egymás szavát. Pedig a zene igényes, dj szolgáltatja, mégis: egy bisztróba talán nem mindenki ismerkedni megy. De szóljon bármilyen hangerővel a zene, egy biztos: hamarosan vissza fogunk térni.