Nagyot húzott idén a Gourmet Fesztivál, amelynek szervezői ezúttal sem egy alapanyagot, hanem a női energiákat állították a középpontba. A hazai vendéglátás legismertebb képviselőit, változatos étel-, desszert- és italkínálatát felsorakoztató gasztronómiai rendezvényét, a Gourmet Fesztivált május 24–26. között rendezik meg a megszokott helyszínen, a Millenárison. Több mint száz kiállító, a gyereknapon családi programok és kedvezmények várják a látogatókat.

A hosszú téli estéken megvontuk a mérlegét tavalyi teszteléseinknek, eredményét most ön elé tárjuk. Kalandos utazásban lesz része az olvasónak: a legek legjei között írunk finom falatokról és kortyokról, eljutunk ismert és kevésbé közismert helyekre. Talán még néhány tippel is szolgálunk. Öveket becsatolni, nyakunkba vesszük az országot!

Először szerzett öt csillagot a magyar bortermelők közül, földtanból legalább annyit tud, mint egy képezett geográfus. Szepsy István szavára nemcsak Magyarországon, de a világ minden fejlett borkultúrájú országában odafigyelnek. Úgy véli, körömszakadtig ki kell tartani a szakmának a nehezebb időkben, mint amilyen a mostani is. Azt is vallja, minél márkásabb bort kell készíteni, hogy az a borvidék egészére hatással legyen. A borvidék egyedüli szempontja a kiválóság lehet. Karácsonyi interjú a magyar borászat pápájával.

Különleges eseményen, a Nébih Szupermenta terméktesztprogramján vehettünk részt a napokban, ahol olvasóinkat is képviseltük. A Nébih választása – az ünnepek közeledtével – a száraz kékfrankos vörösborra esett, harmincnál is több bort vizsgáltak meg. Az elemzés keretében került sor az úgynevezett kedveltségi tesztre is, amelyre magazinunkat is meghívták. A kékfrankosok kóstolójának végén megnyugodtunk: ugyanazt a bort találtuk a legfinomabbnak, mint a profik.

Az Ybl6 Művészeti Térben megrendezett novemberi OpeRandi főszereplője a csokoládé volt, a keserédes finomságot muzsika „fűszerezte”. Az est során szó esett az ünnepre hangolódásról, számos érdekességet tudtunk meg az adventi és karácsonyi hagyományokról, és persze az étkezési szokásokról. Az OpeRandiról sem jöttünk el süteményrecept nélkül. 

Téli álomra vonul vissza a Skanzen, de mielőtt márciusig bezárná a kapuit, megnéztük a hagyományos, Márton-napi programot – és természetesen a libalakomát sem hagytuk ki. A Malom éve sem zárul le, 2024-ben továbbra is tematikus programokkal várják a látogatókat! 

Készüljön fel arra, hogy ismereteit egy teljesen új szintre emeli, mert a Dilmah School of Tea Budapestre érkezik, hogy felkeltse a tea iránti szenvedélyét! – ezzel a hangzatos felhívással invitált a Sri Lanka-i cég gasztronómiai szakértőket a New York Palace Budapest Hotelbe. Mi is részt vehettünk az egyik programon, melynek során teákat kóstoltunk ételek mellé. Soha nem gondoltuk volna, hogy a kamillatea kiválóan illik a az almás sütihez. Pedig nagyon is. 

Vegyes érzésekkel jöttünk el a 81. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításról: a pompás, innovatív megoldásokon kívül jó pár „tájidegen” élménnyel is találkoztunk. A magyar agrárium világszínvonalú, sok ember dolgozik azért, hogy minőségi terméket állítson elő, ezért szerintünk nem szabad hagyni, hogy erről elkerüljön a fókusz.

Mozgássérült fiataloknak szervezhet tábort a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jövőre annak a borárverésnek a bevételéből, amelyet a közelmúltban rendeztek meg a Festetics Palotában. A nagylelkű felajánlásoknak köszönhetően a civil szervezet több évnyi kényszerszünet után biztosíthat pihenést több mint száz fogyatékossággal élő fiatalnak.

Nem a titokban rejlik a művészet, hanem a művészetben a titok – e gondolat fogalmazódott meg bennünk Tóth Pál rendhagyó vacsoraestje után, hiszen amit ő a főzésről gondol, az maga a művészet. A séf váltott: elhagyta a szegedi Alabárdost, és a fővárosba költözött, de nem éttermet vezet, hanem egy hajó konyháját. Ami még tulajdonképpen építés alatt áll. De Tóth Pál meglátta benne a fantáziát, és egyfajta industrial kitchent álmodott meg a lelógó vezetékek, cementeszsákok és fanglik közé. Hogy milyet? Erről lesz most szó. 

Miért tör ránk időnként a sóvárgás a nagymama húslevese, a karácsonyi töltött káposzta vagy a tejbegríz után? Pszichológusok évtizedek óta „comfort foodnak” nevezik azokat a hagyományos, házias ételeket, amelyek az otthon melegét, a biztonság és az összetartozás érzését idézik fel bennünk. És ehhez még csak bele sem kell kóstolnunk azokba a fogásokba, amelyek gyermekkorunkban gyakran kerültek az asztalra – elég megérezni az illatukat.