Mi köti össze a gorgonzolát, a sóskát és a bacont? Mindhárom lehet desszert! Az idei Gourmet Fesztiválra születtek olyan édességek, amelyeknek az alapanyagait csak azután lenne szabad elolvasni, hogy megkóstoltuk őket. Noha kiváló hagyományos és újragondolt tételeket kóstoltunk, a „para szekcióból” is bármire rá tudnánk szokni. És ez nem tréfa!

Előzetes készülésünk során spontán született egy „para desszertek” lista, amely a Gourmet Fesztivál kiállítóinak azon édességeit foglalta magába, amelyek szokatlan, meghökkentő alapanyagból születtek meg. Bevalljuk: nem feltétlenül azért írtuk össze, hogy mindenáron megkóstoljuk, inkább csak az érdekesség kedvéért…

A Pomo d’Oro gorgonzolafagyijának végül azután adtuk be a derekunkat, hogy a sorban előttünk álló kóstolók elismerőn falatozták saját adagjukat. A kognitív disszonancia tankönyvi példája lehetne az élmény: a gorgonzola jellegzetes átható illata az orrunkban, ami alapján egyértelműen sós-csípősen pikáns ízekre számítanánk, ezzel szemben egy sokkal lágyabb, a belekevert körtedzsem miatt édeskésebb, de felismerhetően gorgonzolaízű krémes, hűvös aroma került a nyelvünkre. Egyikünk csak ennyit tudott mondani: „Nem értem… Ennek nem szabadna finomnak lennie, de mégis zseniális…”.

Az élmény annyira lehengerlő volt, hogy másnap is meglátogattuk a Pomo d’Oro fagyis standját, akkor mangót és pisztáciát kértünk. Amellett, hogy ezek az ízek mindhármunk kedvencei, egyúttal úgy véljük, hogy ezeken az ízeken lehet a legjobban lemérni egy fagylaltozó színvonalát, és a Pomo d’Oro ebben is kiválóra „vizsgázott”.

A mangóban a gyümölcs természetes íze domborodott ki, mintha friss mangót ennénk, szerencsére sorbet jellegű fagyi került a tölcsérünkbe, állaga nem „túlkrémesített”, és a cukorral is kellőképpen óvatosan bántak. Az egyik legjobb mangófagyi, amihez eddig szerencsénk volt. A pisztácia jóval tömörebb állagú, de tökéletesen krémes – örömünkre ez is megúszta az indokolatlan cukrozást. A chocoMe standját megpillantva végképp félredobtuk az addigra már amúgy is megszegett, mértékletességre intő diétás szándékainkat. Természetesen azok a tételek keltették fel az érdeklődésünket a kínálatból, amelyek az üzletekben és a webshopban nem elérhetők, így esett a választásunk a kakaógyümölcs italra, a brownie-ra és a fagylaltra.

A kakaó gyümölcséből készült üdítő az egyik legjobb alkoholmentes ital, amit valaha kóstoltunk, igazán kár lett volna kihagyni. Ha lesz hozzá szerencsénk a jövőben is, biztosan vásárolunk belőle. Frissítő és gazdag aromájú, nem túl édes, mégis felismerhetők benne a kakaó íz- és illatjegyei.

A kívül enyhén kérges, belül ragacsosan puha (vagyis tökéletes) pekándiós brownie-t kakaógyümölcshús-lekvárral kínálta Mészáros Gábor tulajdonos, így érkezett egy kis ravaszság (savasság) is a masszív édes süteményhez.

A fesztiválra hozott három fagylalt közül a tulajdonos ajánlására hallgatva a madagaszkári kakaóbab-fagylalt Voatsiperifery vadborssal került elénk. Rendkívül tömör fagylalt, a keserűbb, markánsan kakaós ízhez a bors olyan extrát adott, ami miatt minden falat újra és újra felpiszkálta csapatunkat. Nagy teljesítmény, ha úgy sikerül megalkotni egy ennyire intenzív ízt, hogy nem fárasztja le az érzékelést, és tényleg minden falatot ugyanolyan rácsodálkozással lehet élvezni. Elismerésünk!A Cake & More by Garannikova süteményei idén is csodálatosak voltak, nekünk, akik rajongunk a nehezebb süteményekért, ez a pult kifejezetten csábítást jelentett. A pisztáciás Napóleonban a leveles tésztalapok között sűrű, tömény pisztáciakrémet találtunk, ami a tömörsége ellenére szerencsére nem volt émelyítően édes.
Az újragondolt Pavlova desszertben nemcsak gyönyörködhettünk: a különböző textúrák találkozása, a friss gyümölcs vibráló íze, és nem utolsó sorban a hozzá adott pezsgőinjekció miatt kifejezetten izgalmassá avatta. Kóstoltunk tiramisut is, a legjobb kifejezés rá a korrekt.
A mogyorókrémes brownie viszont felért egy komplett étkezéssel, a brownie-lapok között sűrű, édes földimogyorókrém és karamell kapott helyet, ezt lazította a krémben megbúvó aszaltsárgabarack-darabok savassága. A „nyári” Sacher ugyancsak nagy élményt jelentett: a kakaós piskótán vastag barackréteg és csokoládémousse tornyosult. A barackos rétegben megbújt egy kis trópusi gyümölcsös aromája is, a pult előtt felgyülemlett hosszú sor miatt erre nem kérdeztünk már rá külön, de tény, hogy tökéletes nyári desszerthez volt szerencsénk. Málnafanatikusokként pedig természetesen nem hagyhattuk ki a vaníliás-málnás tarte-ot sem, ami lenyűgöző frissességével vett le minket a lábunkról.
A Petrol bacon key lime pite névre keresztelt citrusos-édes sajttortája sem átlagos desszert: a hagyományosnak tűnő tortába néhány szelet pirított bacon tűztek. Bár a Petrol ételei lenyűgöztek bennünket, nem gondoltuk, hogy ez jó kombináció lesz (általában nem bízunk az ennyire markáns édes és sós ízek párosításában), de a gorgonzolafagyihoz hasonló meglepetést jelentett. A Petrol csapatának sikerült felülírnia az addigi ízlésünket, mert ez a desszert bizony tökéletesre sikerült!

A Padron, a Pitpit és a Monokini Kantin közös standján próbáltuk ki a torma-tonka szendvicsfagyit. Spoiler: lehengerlő ízekkel találkoztunk, soha nem feltételeztükvolna, hogy a torma képes működni desszertként. Zseni, ez jutott eszünkbe, miközben a ropogós lapok közé töltött, csípős-hűs tormafagylaltot fogyasztottuk. Igazán sajnáltuk, amikor elfogyott.
Hogy a torma a gorgonzolával nem kettős holtversenyben végzett rangsorunkban az első helyen, arról a Salt Bakery sóskafagyija „tehet”. Mert bizony a három, külön-külön is markáns, egyedi, bizarr, de mégis jól működő fagylalt között lehetetlen volna igazságos döntést hozni.
A sóskát kóstoltuk utoljára, és azt mondtuk: bármikor megvennénk, ha látnánk egy fagylaltoskínálatban. A fagyiba tűzött csokis brownie-ra – bár önmagában finom – talán nem is lett volna szükség, annyira egyedi, magával ragadó a sóska, amit egyébként fenyőrüggyel szórtak meg. Utóbbi olyan feelinget kölcsönzött az édeségnek, mintha „gyepet nyalogattunk volna”, ráadásul a fagylalt gazdagodott egy roppanós textúrával is. Érdeklődésünkre Lefkovits Lea társtulajdonos azt is elárulta, hogy a sóska mennyisége brutális: 600 gramm zabtejes alaphoz 1200 gramm sóskapürét használtak, amit nem mellesleg maguk dolgoznak fel.

Erős kínálat volt idén a desszertekből, de talán ami konklúzióként ide kívánkozik: pazarul sikerült illeszkedni a tematikához. Nekünk biztosan új kedvenceink lettek!

Fotó: chocoMe; GR