Akár 120 évig is élhetnénk, ha az életmódunk támogatná – hangzott el a közelmúltban az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban tartott pódiumbeszélgetésen. Tányér és lélek című programon Tóth Boglárka biológus, táplálkozástudományi szakember és táplálkozási tanácsadó rámutatott: életmódváltás esetén az elhatározás a legfontosabb, valamint a kitartás, és a kis lépésekben haladás. Kiderült az is, mekkora átverés a cukormentes termékek sulykolása, és az is, milyen fontos a kapcsolat a táplálék, a bélrendszer és a kedvünk között. Hosszú, de tanulságos interjú következik. 

– Hogyan lett biológusból táplálkozástudományi szakember, és tulajdonképpen mi volt előbb, a biológia iránti érdeklődés, vagy inkább a biológia jelentette az előszobáját egy későbbi fejezetnek?

– Nem tudatosan készültem táplálkozási tanácsadónak, bár hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Minden okkal jött el az én életemben. Már elvégeztem a biológus szakot, kórházban dolgoztam, mint laboráns biológus, amikor váltottam. Egyébként nagyon szerettem a kórházi létet, rengeteget tanultam ez idő alatt, ugyanakkor azzal is szembesültem, mennyi a betegséggel, különböző problémával küzdő ember. Bennem ott realizálódott, hogy az emberek nagy százaléka sajnos nem igazán foglalkozik a betegségek megelőzésével . Akkor gondolkodtam el azon: sokkal inkább szeretnék a megelőzéssel foglalkozni, mert arra legalább akkora szüksége van, illetve inkább szüksége lenne az embereknek. Amikor ez megfogalmazódott bennem, szembe jött velem a táplálkozástudományi mesterképzés.– Tényleg nincsenek véletlenek?

– Nem az volt a célom elsősorban, hogy táplálkozási tanácsokat adjak, de úgy voltam vele: azért szeretném elvégezni a képzést, hogy magamat és a saját családomat úgy tudjam táplálni, ahogyan ideális. Elkezdtem tanulni, egyre jobban beleástam magam, közben mind inkább megtetszett. Miután elvégeztem az orvosin a táplálkozástudományi mesterképzést, különböző egyéb funkcionális táplálkozási képzéseket is elvégeztem. Összefoglalva: nem volt benne semmi tudatosság, egyszerűen csak jött a hívás, a vágy, és az út során magamat is megtaláltam. Úgy érzem, rengeteget tudok segíteni az embereknek az egészséges táplálkozás és életmód kialakításával.

– A laborból miként festett az, hogy az emberek nem törődnek eleget az egészségükkel?

– Egy megyeszékhely kórházi laborjában dolgoztam, vért is vettünk, naponta nagyjából 150 embertől. Akadt nem egy ember, akitől azért nem tudtunk vért venni, mert olyan vastag volt a karja, hogy a karszorító gumi nem érte át, vagy annyira zsíros volt a karja, hogy nehéz volt kitapintani a vénát. Láttuk, milyen betegségekkel jöttek vérvételre; sajnos nagyon kevesen érkeztek megelőzés céljából. Az emberek általában akkor mennek orvoshoz, táplálkozási szakértőhöz vagy tanácsadóhoz, amikor már ég a ház. Kórházi dolgozóként bejárásom volt az osztályokra, szembesültem azzal, mennyi a beteg. Megdöbbentett.– Említette, hogy fizikailag is nehéz volt bizonyos betegektől vért venni, és hogy ők későn fordultak orvoshoz. Akkor most fordítsuk meg egy kicsit a kérdést: mi az ideális időpont, amikor el kell menni orvoshoz, vagy egy táplálkozástudományi szakemberhez?

– Tudatosságból is meg lehet tenni, amikor még semmilyen panaszunk nincs. Egész kis korban, már a gyerekeket is lehet egészségtudatos táplálkozásra nevelni. Egyébként pedig sohasem késő életmódot váltani. Nagyon sok betegségből, nagyon rossz egészségügyi állapotokból is vissza lehet jönni, ha az ember változtat a táplálkozásán, az életmódján, csökkenti a stresszt, foglalkozik a lelki és mentális problémáival. De minél korábban változtatunk az életmódunkon, annál jobb.

– Hány éves volt a legidősebb ügyfele és mennyi a legfiatalabb?

– A legidősebb 70 és 80 év közötti, de több hetven feletti ügyféllel is dolgozom, akikkel nagyon jó eredményeket értünk el. Vagyis nem csak a fiatal szervezet regenerálódóképes! Ha el tudnak hagyni minél több gyógyszert és megszűnnek a panaszaink, az mindent megér! Úgy vélem, az egészség a legfontosabb az életben. Hoznak hozzám kisgyermekeket is, akár már 6 éves kortól.– Mit kell a tányérra tennünk ahhoz, hogy a test és a lélek egészséges lehessen?

– Ez nagyon fontos kérdés, mert sokan nem tudják, hogy amit elfogyasztunk, hatással van az érzelmeinkre és a gondolatainkra. Biztos többen találkoztak már azzal a kifejezéssel, hogy bél-agy gát. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az emésztőrendszerünk, főleg a bélrendszer folyamatos kommunikációban áll az agyunkkal. Információt küldenek és abszolút hatnak egymásra pozitívan is és negatívan egyaránt. Van egy külön tudományág, ami ezzel foglalkozik, a neurogasztroenterológia.

– Miről van szó pontosan?

– A következőképpen kell elképzelni: a bélrendszerünkben sokkal több idegsejt található, mint a gerincvelőben, tehát a bélrendszerünket nem véletlenül hívják a második agyunknak. És bizony az, hogy mit fogyasztunk, hogyan táplálkozunk, nagymértékben befolyásolja a kedélyállapotunkat. Depresszió, pánikbetegség, szorongás esetén is sok esetben nem (csak) pszichés problémáról van szó, hanem egészen egyszerűen emésztőrendszeri diszharmóniáról.

– Hogyan képzeljük el a működését?

– A bélflóránk, a bélbaktériumaink minősége és összetétele is képes meghatározni, hogy milyen a kedélyállapotunk. Ha nem megfelelően táplálkozunk, ha stressz ér bennünket, ha helytelen életmódot folytatunk, felborul a jótékony és a kártékony bélbaktérium aránya, ebben az esetben olyan kémiai anyagok keletkeznek, illetve szabadulnak fel, amelyek egész egyszerűen kiváltják a szorongást, a pánikot vagy a depressziót. Azt gondolom, erre nem fektetnek kellő hangsúlyt a mai világban. Rengetegen járnak terápiára szorongással, pánikbetegséggel vagy depresszióval.– Pszichológushoz?

– Akár, vagy bármilyen más terapeutához, ugyanakkor nagyon fontos lenne hangsúlyozni a táplálkozás fontosságát és feltérképezni az adott páciensnél a táplálkozási szokásokat is. Nagyon sok stressz ér bennünket manapság, sokan küzdenek pánikbetegséggel és ha e betegségeken táplálkozással is tudunk segíteni, javítani, miért ne tennénk meg? Azt sem tudják az emberek, hogy a stressz mennyi biokémiai folyamatot blokkol a szervezetünkben, hogy mennyire felborítja a hormonháztartásunkat. A társadalom nagy részének fogalma sincs a következményekről, azt gondolják, „ugyan, mindenki stresszel”.

– Ha szorongásos vagy pánikbeteg tüneteket észlelek magamon, el tudom dönteni, hogy a táplálkozásomon kell módosítanom, vagy pszichiáterhez kell fordulnom, esetleg valami más bajom van? Tehát létezhet-e nulladik lépésként öndiagnózis ebben az esetben?

– Hogy valakinek mennyire mentális vagy egészségügyi eredetű a problémája, látatlanban nehéz meghatározni, kiderítéséhez mindenképpen szakemberhez érdemes fordulni. Ha a páciensnek refluxa, puffadása, hasmenése, székrekedése van, nyilván árulkodó jel.– Megfordítva a kérdést: ha azt látom, hogy a kamrám csipsszel, csokival, a hűtőm feldolgozott élelmiszerek tömegével van tele, és egyébként depressziós vagyok, akkor első körben a táplálkozáson kell módosítani?

– Így van, biztos, mert ezek az élelmiszerek negatívan hatnak. Az emberi szervezet működése sokkal összetettebb, mert a lelki, az energetikai tényezők egyaránt befolyásolják. Tehát ezt is érdemes holisztikusan nézni és kezelni. Az ügyfeleimben mindig azt tudatosítom: nagyon jó, hogy eljött, ami az első lépés a gyógyulás felé. Remek, hogy fizikai síkon elkezd életmódot váltani, de általában, főleg azoknál, akiknél már több betegség, tünetegyüttes fennáll, biztos, hogy kell lennie valamilyen lelki panasznak, traumának, ami szintén negatívan hat az egészségi állapotára.

– Akkor térjünk vissza a táplálkozáshoz! Hogy néz ki az ideális tányér?

– Mindenki tudja, hogy az alkohol, a cukor, a finomított szénhidrátok nem a legmegfelelőbb élelmiszerek, és azt is mindenki tudja, hogy ideális lenne sok zöldséget, gyümölcsöt, mindenféle színes ételt fogyasztani. Amiről viszont kevésbé hallanak az emberek, az az, hogy kinek mi a jó, mi az egészséges, és mitől fog a szervezete jól működni, bizony genetika függvénye is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek különböző anyagcsere- és táplálkozási típussal rendelkeznek. Vannak emberek, akik naponta ötször ehetnek, és szinte bármit, mégsem híznak, miközben mások naponta kétszer esznek, csak ránéznek az ételre és már híznak is. A vércsoportunk is különbözik, ahogy az epigenetikai sajátosságunk is, ezért nem szabad általánosítani, mert lehet, hogy valakinek nagyon jó és előnyös a növényi alapú táplálkozás, és jó, ha naponta ötször eszik keveset. Másnál ez nem fog működni, viszont a fehérjében, zsírban dús, akár paleo táplálkozás lesz az ideális irányvonala, mert egészen egyszerűen a genetikai beállítottsága ahhoz felel meg.– Akkor ez nyilván összefüggésben van az örökletes betegségekkel, vagy legalábbis az arra vonatkozó hajlamokkal?

– Nem. Akkor tegyük tisztába! A DNS-ben minden kódolva és zárolva van. A felmenőinktől hordozunk betegségekre való hajlamot is. De azért, mert nekem a felmenőim meghaltak valamilyen betegségben, abból nem következik egyenesen, hogy én is abban fogok meghalni. Mert a hajlamot genetikailag hordozhatom magamban, de az, hogy nálam milyen betegség fog kialakulni, az az életmódomon múlik. Tehát a jó hír, hogy akár a DNS-einkre is van ráhatásunk. Ez mind a környezeti és az epigenetikai tényezőkön múlik. Nem a betegségeket örököljük, hanem a rossz szokásokat. Tehát amikor úgy növünk fel, hogy anyukánk süteményt készít minden hétvégén, disznóvágással egybekötött pálinkázásokat tartunk, reggelire péksütit eszünk, vagy azt látjuk, hogy stresszelnek és dohányoznak a szüleink, az lesz az útravalónk. Nyilván ugyanazok a betegségek fognak nálam is manifesztálódni, mint a szüleimnél, hiszen azt az életmódot hozom magammal, ugyanazt (t)eszem. Ahhoz, hogy ne legyek beteg, ne „örököljem” ugyanazokat a betegségeket, nekem valamit máshogy érdemes csinálnom. A kapott örökséget mindig le lehet tenni, soha nem késő, hogy meghozzunk egy döntést, és azt mondjuk: nem szeretnék magas vérnyomást 40 éves koromra.

– Hogyan lehet megtudni, hogy mi az az érték, ameddig mondjuk a saját életemben, a hozott szokásaimon változtatnom kell? Ehhez gyökeresen fel kell forgatnom az életemet, és egy komplett életmódváltásra van szükség, vagy elég bizonyos, az én egészségemre káros szokásokat elhagyni? Mi a határ?

– Azt gondolom, ha az életünkben azt érzékeljük, hogy fáradtak, motiválatlanok vagyunk, nem jó az emésztésünk, alvásproblémáink vannak, sok a stressz, akkor ilyen esetben mérlegelni kell. Az ember általában másolva tanul: ha én elkezdek egészségesen élni, táplálkozni, az a környezetemre is jó hatással lesz. Ha elkezdek egészségtelen ételeket hazavinni, valószínűleg a párom, a gyermekem is enni fog belőle, így generálunk ördögi kört. Az egészségtudatosság valahol összefüggésben van az önértékeléssel vagy az önbecsüléssel, mert szerintem az az ember, aki saját magának a legjobbat akarja, biztos, hogy egészséges életre fog törekedni. Nem feltétlenül pénzben, anyagi javakban, karrierben méri az elégedettségét, hanem az is fontos számára, hogy milyen egészségügyi állapotban van. Ha fizikálisan rendben vagyunk, magas az energiaszintünk, jó a vitalitásunk, mindenhez nagyobb kedvünk lesz. Sokkal jobb kedvvel megyünk a munkahelyünkre, teljesen más életminőséget élhetünk.– Mi a helyzet akkor, ha valakinek ez a belső jelzőrendszere nem működik, vagy adott esetben elnyomja magában. Nem érzi még a kiégés tüneteit, de azt igen, hogy valami nem stimmel, kicsit fásult. Hogyan lehet definiálni magunkban, hogy hoppá, kezdtem lesodródni az útról, és hogyan lehet korrigálni?

– Ha jól vagyok, akkor azt a környezetemben is tapasztalom visszatükröződni. Jó a kapcsolatom a szeretteimmel, a munkám, a hivatásom arra halad, amerre szeretném. Az ember folyamatosan kap visszajelzést vagy betegség formájában, vagy az életben történnek olyan sorsszerű dolgok, például az egy autóbaleset, ami arra készteti, hogy elgondolkozzon. Mi az, amit nem csinálok jól? Mit kellene másképp tennem?

– A nagyon drasztikus visszajelzés előtt lehet valahogy korrigálni?

– Ha a közérzetem nem az igazi, a táplálkozás az, amin gyorsan tudok módosítani. Ez javíthatja a teljesítményem, közérzetem, optimizmusom. Ha egy jól összeállított laborra elmegy az ember, az mindenképp szükséges, de a legfontosabb, hogy figyelünk a testünk jelzéseire. Nagyon sok állapotról az emberek azt gondolják, hogy az természetes, az rendben van, hogy van. Ilyen például a migrén. „Annyi mindenkinek van” vagy „biztos csak a front…!” Itt fáj, ott fáj, enerváltság, fáradtság. Ez nem a normális állapotunk. Ha a mindennapokban azt érezzük, hogy valami nagyon nehezen megy energetikailag, fáradékonyak vagyunk, az nem jó jel. Ilyen például nőknél a menstruációs panasz. Sajnos elfogadott tény, hogy a női menstruáció problémás, fájdalommal jár és hangulatingadozással, édesség utáni vággyal, falási rohamokkal. Egyik sem normális. A menstruáció nem járhat semmilyen kellemetlenséggel. Érezhetjük, hogy valami történik, de amikor már a felsorolt tünetek jelentkeznek, azok a hormonháztartás borulását jelzik. Minden, ami picit eltér a normálistól, intő jel. A táplálkozásunk szinte mindenre kihat, az egész homeosztatikus rendszerünkre. Amit megeszünk, azonnal befolyásolja a pH-t, a sav-bázis egyensúlyt, az elektrolitháztartást, az emésztőrendszert, hormonrendszert, cukorinzulin-szintet, bélflórát, vegetatív idegrendszert, mindent. Utóbbi az egész testünket behálózza és minden olyan folyamatot irányít, amit mi nem tudatosan vezérlünk.

– Mi tartozik e körbe?

– Az emésztés, a légzés, a kiválasztás, a hormonháztartás, szív-érrendszer, szinte minden. Ehhez képest nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a táplálkozásnak! Érdekes, de az emberi szervezet körülbelül 120 évre van „kalibrálva”, eddig élhetnénk is, ha vigyáznánk magunkra, ha odafigyelnénk a táplálkozásra, mozgásra, gondolkodásra, stresszcsökkentésre, lelki-mentális egészségünkre, alvásra, légzésre stb. Ehhez képest Magyarországon – és a világ nagy részén – nem ez az átlagéletkor. Sajnos az is egy statisztikai adat, hogy 40 év fölött tíz emberből nyolc kettőnél több gyógyszert szed, miközben ebben a korban még életerős férfinak és nőknek kellene lennünk, akik meg tudnák váltani a világot. Ehhez képest csak az forog az emberek fejében, hogy 40–50 évesen teljesen természetes, ha gyógyszert szednek. Ezek olyan téves paradigmák, amiket nehéz kiverni a gondolkodásunkból. Rengeteg mindent tudnánk tenni a jólétünk érdekében, ha a táplálkozással kicsit többet foglalkoznánk. – Nagyon tetszik a bebetonozott a mítoszok rombolása. Van még egy-két ilyen, amit mondjuk a táplálkozásra vonatkozóan érdemes lenne legalább megkérdőjelezni magunkban?

– Nagyon sok.

– Említene néhány példát?

– Például nagyon kevesen tudják, esetleg nem is tudják, hogy a diétás, „light” édesítőszerekkel készített sütemények, üdítők, amelyek nem tartalmaznak cukrot, milyen hatással vannak a szervezetre. Ehhez meg kell érteni a szervezetünk működését: amikor táplálkozunk, megemelkedik a vércukorszintünk. Az emelkedett cukorszintet az inzulin szabályozza, és az inzulin fogja beszállítani a cukrot a sejtekbe. Minden fajta cukor (akár természetes is: méz, gyümölcs, juharfaszirup stb.), minden esetben megemeli a vércukorszintet. A mesterséges édesítőkkel nem viszünk be kalóriát a szervezetbe, ezért azt gondoljuk, ó, milyen egészségesen táplálkozunk, és milyen jót teszünk magunkkal. Ez azonban azért veszélyes, mert ugyan a cukorszintünk nem fog megemelkedni, az inzulinszintünk viszont igen. Hiszen a hasnyálmirigy sajnos inzulinválasszal reagál. Mi fog ilyenkor történni? A vércukorszintem nem fog változni, viszont az inzulinszintem megemelkedik. Ezért az inzulin a vérben lévő maradék cukrot fogja beszállítani a sejtekbe, minek következtében rövid időn belül éhesek leszünk. Nem véletlen, hogy ezeket az anyagokat gyakran keverik állatok takarmányába, a metabolikus, hizlaló hatásuk miatt. Tehát ez nem túl hatásos megoldás, ha diétázni szeretnénk. A vércukorszintünket is folyamatosan ingadoztatja, hiszen mikor leesik a vércukorszintünk, éhesek leszünk és enni fogunk. Azoknál különösen veszélyes, akik inzulinrezisztenciával küzdenek, vagy cukorbetegséggel. A legnagyobb baj az, hogy erre fel sem hívják a fogyasztók figyelmét. Ez egy bődületes átverés, és nem is veszélytelen: az inzulin egy hormon, ami a zsírsejtek szaporodását generálja, vagyis minél magasabb az inzulinszintünk, annál gyorsabban fogunk hízni. Ezért szoktuk mindig a természetes édesítőket javasolni.

– Melyek a természetes édesítők?

– Például a stevia, ami egy növény. A kis levélkét is meg lehet vásárolni szárított formában. Ha teába, kávéba, ételbe tesszük, ugyanúgy édesít, mint a cukor. Lehet őrleményként, kivonatként is kapni. Sem a cukorszintet, sem az inzulinszintet nem fogja megemelni. Használható még az eritrit, ami sokkal inkább elterjedt, sütéshez, főzéshez, jobban kedvelik az emberek. Mind a kettőnek van pici mellékíze, de a kettő keveréke abszolút jó megoldás. Megjegyzem, minimális cukor senkinek nem árt meg (aki nem cukorbeteg), a gyakoriság, illetve a mérték, ami meghatározó.– Talán soha nem volt még ennyire könnyű elhízni, mint a fejlett Nyugaton a 20-21. században, nem véletlen, hogy diétatípusok folynak a csapból is. Melyik az a diéta, ami teljesen átverés, csak jól hangzik, és melyik, ami adott esetben mindenkire érvényesen működhet? Most vegyük ki a kórelőzményeket, a genetikát, az életmódot. Mi az az egészséges táplálkozás vagy életmód, ami általánosan mindenkire igaz lehet, ami mindenkinek használ?

– Sokszor hallani a kalóriacsökkentett táplálkozásról, hogy kevesebbet együnk, mint amit elégetünk egy nap során, és akkor biztosan fogyni fogunk. Ez nem feltétlenül van így, mert tudni kell, hogyan működik a szervezetünk: ha éheztetjük, első sorban a fehérjét fogja lebontani és legutoljára a zsírt. Vagyis ha azt gondoljuk, ha keveset eszünk, majd eltűnik a zsír, sajnos tévedünk. Ha ez ennyire egyszerű lenne, mindenki így tenne. Azt is tudni kell, hogy fehérjeraktárunk nincs, csak zsír- és szénhidrátraktárunk. Az a fehérje, amit elfogyasztunk nap, mint nap, azt mind felhasználja a szervezet. Vagy az izmainkat építi belőle, vagy a hormonjaink, az enzimjeink működéséhez kellenek. Ha éheztetem magam, ezek a fehérjefunkciók fognak legelőször sérülni és nagyon könnyen okozhatok magamnak hormonális borulást. Ha mondjuk, valaki túl sok izmot veszít, mondjuk tíz kilót hirtelen, mert nagyon keveset eszik, azzal megint csak egészségügyi kárt okozhat, hiszen a cukor inzulinanyagcsere problémája abból is fakadhat, hogy kevés az izomszövetünk. Az izmaink, fel tudják venni a felesleges cukrot és az inzulint a vérből. Ha valaki sportol, és idősebb korában is karbantartja a fizikumát, az izmait, az ahhoz is hozzájárul, hogy a felesleges cukor inzulin a szervezetében elhasználódjon.– Mi történik azzal, aki kevesebbet mozog?

– Még az a maradék izom is eltűnik róla, amit nagy nehezen megtartott valahogy a szervezete, ezzel még inkább kiteszi magát a cukorinzulin-anyagcserezavarnak, pláne úgy, ha a zsír is megmarad rajta. A súlyvesztés járhat azzal, hogy az ízületeknek könnyebb lesz, de minőségi, egészségügyi előrelépést nem okoz hosszú távon. Egyrészt nem is tartható az éhezés, másrészt igazából energiánk sem lesz.

– Milyen hátulütői lehetnek még a kalóriaszámlálásnak?

– Tény, hogy minden embernek más a napi kalóriaigénye, ami függ attól, milyen magasak vagyunk, mekkora a testsúlyunk stb. Nem keveset kell enni, hanem jól, és akkor jól leszünk, akkor nem fog felborulni a hormonháztartásunk, a cukor inzulin anyagcserénk.

– Miért fontos még a mozgás?

– Mozgással mentálisan is tudjuk növelni a jólétünket, mert a mozgás képes szerotonint felszabadítani a szervezetben, így a táplálkozás és a mozgás együtt már rengeteget tud az egészségi állapotunkon vagy a mentális egészségünkön javítani.

– Mi az ideális mozgásforma, ami segít minket abban is, hogy ne veszítsünk a diéta során izmot, ugyanakkor még szinten tart?

– Nem feltétlenül a futás az elsődleges, vagy a cardio jellegű mozgások, vagyis ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ha heti 3–4 kilométert lefutunk, minden rendben lesz. Nyilván építő, ha kardio jellegű mozgást végzünk, viszont ha valaki ezt nem teheti meg, mert fáj a dereka, a térdízülete, vagy bármilyen okból mozgáskorlátozott, akkor már az is jó, ha este, akár tévénézés közben megfogja a kétliteres vizespalackot, és elkezdi kinyomni a feje fölé. Az a lényeg, hogy az izomrostok dolgozzanak. Saját testsúlyos gyakorlatokat is lehet végezni, kis guggolást, felülést, fekvőtámaszt.– Térjünk vissza még kicsit a táplálkozáshoz. Nagyon elterjedt a paleo diéta, illetve sokan mondják azt is, hogy részben az ökológiai lábnyom csökkentése miatt, részben az egészséges életmódra hivatkozva inkább a húsfogyasztást kellene elhagyni. Most akkor mi az igazság?

– Nem a húsfogyasztás a lényeg, hanem a fehérjéknek, a zsíroknak és a szénhidrátoknak az optimális bevitele, és a fehérjét sem csak hússal lehet pótolni. Például halfélékkel, tojással, hüvelyesekkel. Azt sem javaslom, hogy húst hússal együnk. Meg lehet itt találni az arany középutat. Érdemes úgy táplálkozni, hogy az ételünkben mindig legyen valamilyen fehérje, zsír és szénhidrát. Nagyon sokan csinálják, hogy csak szénhidrátot esznek egy étkezés során, például salátát, szendvicset, gyümölcsöt. Ez csupán szénhidrát, nem tartalmaz feltétlenül fehérjeforrást, zsírforrást. Vagy ha megeszünk egy szelet húst magában, az csupán fehérjeforrás, és nem lesz mellette feltétlen szénhidrát. Egyik sem jó, mert ahhoz, hogy az elfogyasztott tápanyagot leginkább fel tudjuk használni, el tudjuk égetni sejtszinten, mindig szükség van fehérjékre, zsírokra és szénhidrátokra.

– Hogyan képzeljük el az ideális étkezést?

– Az ügyfeleimnek ezt a fogaskerék példájával szoktam illusztrálni: ha a fogaskerék minden eleme a helyén van, forog szépen és végzi a dolgát. A kerék elemei a fehérjék, a zsírok, a szénhidrátok, az oxigén és az elegendő víz. Ha valamelyik hiányzik, már nem fogjuk tudni hatékonyan elégetni, amit megeszünk. Az elégetés során azt értem, hogy nem fogjuk kellően beépíteni, felhasználni, esetleg energiát nyerni belőle. Ha megnézzük a tej összetételét, akár az anyatejét, mind tartalmaz fehérjét, zsírt, szénhidrátot és vizet. Nem véletlenül: egyszerűen sejtszinten így vagyunk kódolva, így működünk, hogy ezekkel az anyagokkal tudjuk leginkább az elfogyasztott tápanyagot hasznosítani, felvenni. Ha egy étkezésre csak szénhidrátot eszünk, vagy csak salátát, vagy almát, netán egy pogácsát, tulajdonképpen sok energiát nem nyerünk belőle, de mivel a kalóriát bevittük, azt a szervezet inkább raktározni fogja.

– Vegyük példának az említett almát, mit érdemes fogyasztani mellé?

– Sajtot, akkor egy kis fehérjét máris becsempésztünk az ételbe. Egyébként is nagyon finom a gyümölcs-sajt kombináció. Zsírnak jó lehet egy pici olívabogyó, avokádó.– Vannak olyan ételek, amiket abszolút nem ajánlott fogyasztani? Most nemcsak alapanyagra gondolok, hanem akár feldolgozott élelmiszerekre. Vagy a feldolgozott élelmiszerek között is akad olyan, amit határozottan javasolt fogyasztani?

– Elsősorban alapanyagokat érdemes vásárolni, nem késztermékeket. Döbbenetes, hogy a mai készételekbe, legyen az felvágott, keksz, bármilyen előrecsomagolt sütemény, mennyi állományjavító, ízfokozó, mesterséges színezék, csomósodás- és habzásgátló anyag, tartósítószer, stabilizátor kerül. Sok felesleges kemikáliát tudunk ezekkel bevinni a szervezetünkbe, így ha lehet, ne vásároljuk meg ezeket. Felhívom arra is a figyelmet: mindig nézzük meg az összetevőket, mert sok termék „becsapós”.

– Mire gondol?

– Például a kovászos kenyérre, ami most nagyon népszerű. Sajnos nem kell egy adott élelmiszernek nagy mennyiségben tartalmaznia egy összetevőt: elég ha 1 százalékban magában foglalja, már feltüntethetik a címkén. Mire gondolok? A bolti kovászos kenyerek 99 százaléka „kamukovászos” kenyér, de mivel tartalmaz pár százalék hozzáadott kovászt, már eladhatják kovászos kenyérként, pedig élesztővel készül és nem kovásszal.

– Ezt felhasználóként honnan fogom tudni, amikor a polcon csak annyit látok kiírva, hogy kovászos kenyér?

– Az a kenyér, amibe élesztő kerül, nem kovásszal készült. Lehet, hogy van benne kovász is, de élesztővel kelesztik. Ugyanez a helyzet a felvágottakkal. Hiába veszem le a polcról a 90 százalékos hústartalmú felvágottat, a felvágottak nagy részében még így is több lesz a zsír, mint a fehérje. Ezt onnan tudjuk, hogy minden terméken fel van tüntetve 100 grammra vonatkozóan, hány gramm zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz. Ilyen „apróságokon” nagyon el tud csúszni egy diéta.– Mi a helyzet a vitaminok kvázi szintetikus pótlásával?

– A köztudatba az épült be, hogy a zöldségek, a gyümölcsök tele vannak vitaminnal, nyomelemmel, ásványi anyaggal, és ha vegyesen táplálkozunk, minden vitamin igényt le tudunk fedni velük. Sajnos ez sem igaz. Az egyetemen – 2009 környékén – a laborgyakorlatok során zöldségekből, gyümölcsökből kellett vitaminszintet kimutatnunk, és már akkor sem volt a paprikának érdemben kimutatható C-vitamin mennyisége. A paprikának, ami nagy könyv szerint C-vitaminban gazdag. Ez döbbenetes élmény volt.

– Szegény Szent-Györgyi Albert...

– Azóta ez az arány valószínűleg csak rosszabb lett, bár ne legyen igazam! Sajnos a mai élelmiszergyártás minőségi termelésről mennyiségi termelésre állt át, tisztelet a kivételnek. Minden nagyon szép, nagyon gusztusos, de semminek nincs íze és beltartalmi értéke. Hála Istennek én még úgy nőttem fel, hogy a nagyszüleim mindent megtermeltek, ezért pontosan tudom, milyen ízű az a saját gondozású paradicsom, amit leszakítunk a tőről, milyen a barack, amit leszedünk a fáról, köszönő viszonyban sincs a boltban kapható zöldség, gyümölcs ízével. Vagyis a kérdésre a válasz: sajnos nem biztos, hogy fedezni tudjuk a vitamin- és nyomelemszükségleteinket a mai zöldségekből, gyümölcsökből. Tovább megyek: a magyar talajtípusok általában szelén- és tápanyaghiányosak. Jódot szinte egyáltalán nem fogyasztunk; minél távolabb élünk a tengertől, annál kevésbé találkozunk ilyen nyomelemekkel, vagyis ezeket be sem tudjuk juttatni a szervezetünkbe, csak akkor, ha külön étrend-kiegészítő formájában pótoljuk. Omega 6-ot rengeteget fogyasztunk, mert sok mindenben megtalálható, viszont Omega 3-at alig, hiszen néhány élelmiszerben van csak, amiből nem tudunk olyan mennyiséget bevinni, amekkorára szüksége lenne a szervezetünknek.– Ha emellett is szeretnénk törekedni rá, hogy jó minőségű alapanyagokat vásároljunk, akkor ezt Budapest közepéről, hogyan tudjuk megtenni? Gondolok itt arra, hogy esetleg termelői piacokról érdemes-e, vagy mondjuk a termelők is már olyan magot használnak, vagy olyan palántát, amiben eleve kevesebb a vitamin vagy a tápanyag? Van-e az átlagfelhasználó számára valami kiút ebből az ördögi körből?

– A legjobb az lenne, ha mindenki otthon meg tudná termelni magának azt, amire szüksége van. Nagyon sokan állnak most át erre, sokan kezdtek otthoni kis veteményessel foglalkozni. Szerintem ez lesz a jövő útja, és akinek van egy kis földterülete, az válik a legnagyobb kinccsé.

– Egyébként, ahogy mondta, az emberek nagyon rá vannak utalva a kereskedelmi láncokra. De mi lesz, ha bezárnak?

– Régen az ember mindent megtermelt magának: voltak állatai, zöldsége, gyümölcse, volt mit ennie. A mai társadalom olyan szinten van kiszolgáltatva a boltoknak, hogy már az biztonságérzetet adhat, ha van otthon egy kis veteményesünk. Visszatérve a kérdésre, érdemes olyan piacra járni, ahol háztáji dolgokat tudunk vásárolni. Az interneten sok ilyen közösség található, lehet rendelni is. Aki keres, talál, és aki szeretne erre törekedni, biztosan meg tudja oldani, bárhol is él Magyarországon.

– Kicsit elméletibb a záró kérdésem: aki elkezdene egészségtudatosan élni, tudatosabban táplálkozni, hogy fogjon a szellemi felkészülésnek? Hol olvasson utána, mit kezdjen el figyelni az élelmiszerek címkéin?

– Az első és legfontosabb az az elhatározás, mert minden fejben dől el. Ha valaki eldönti, hogy szeretne változtatni, biztos, hogy meg is tudja csinálni. Ha csak változtatgatni szeretne, az nem fog működni. Mindig kis lépésekben érdemes haladni. Sose akarjuk egyszerre megváltani a világot, mert ha nem megy, el fogja venni a kedvünket. Ha valaki először a táplálkozásán szeretne javítani, menjen el egy szakemberhez, mert személyre szabott programmal érdemes belevágni. Fontos, hogy a régi szokásainkat fokozatosan elhagyva mindig egy újat vezessünk be. Például ha egy cukorfüggő ember naponta megeszik egy tábla csokit, nem szabad elhatároznia, hogy holnaptól semmilyen édességet nem fogyaszt, mert nem fogja tudni betartani. Az egy tábla csoki helyett a következő nap már csak fél táblát egyen. És amikor azt a fél táblát befogadta az agya, azt megint csökkentheti. A sikerélmény fontos, ami továbblendít. Ha okosan szakemberrel változtatunk életmódot, nagyon sok időt, pénzt, energiát megspórolhatunk.

Fotó: Food Revolution; Dayton Daily News; Neuronup; Mount Elizabeth; Pexels; Stpatricks; Extension umd Edu; Stable Diffusion Web; Pxhere; GR