Sajog a szíve, ha arra gondol, a koreai konyha méltatlanul szorul háttérbe a világ gasztronómiájában. Ugyanakkor vallja: bár a koreai receptek bonyolultak, elkészítésükhöz kitartás és sok szorgalom kell, az étel nem készülhet másképp, csak szeretettel. A napokban megrendezett Koreai Kulturális Fesztiválon járt Cris Lee séffel beszélgettünk, aki puszta kíváncsiságból tanulmányozta a magyar konyhát és főzött gulyást családjának. És még egy titkos tervét is elárulta nekünk.

– A főző show-ja igen szuggesztív és vicces volt. Törekszik rá, hogy előadásai humorosak legyenek?

– Nem szándékos, ugyanakkor az a filozófiám, hogy boldogan kell főzni, mert csak a boldogan készített étel lesz finom. A főzés forrása a szeretet.

– Napjainkban nagy divatja van a különböző konyhák fúziójának. Ha valaki arra kérné, ajánlja a koreai konyhát, milyen érveket hozna fel mellette?

– Koreában a főzés, az étkezés a szeretetről szól, nem is készülhet másképp az étel, mint szeretettel, hiszen nagyon sok erőfeszítés szükséges a koreai ételek megfőzéséhez. Nálunk a legtöbb étterem is ezt a filozófiát követi, mint említettem, az öröm, a boldogság mindig hozzájárul az étel minőségéhez. 

– Ássunk mélyebbre! Manapság jobban odafigyelnek az emberek arra, mit fogyasztanak, mint akár csak húsz éve. Milyen kedvező élettani hatásuk van a koreai ételeknek?

– A koreai konyha nagyon harmonikus, rengeteg zöldséget fogyasztunk, ételeinkben legalább hatvan százalék az arányuk, vagyis kiegyensúlyozott a húsok és a zöldségek eloszlása. Aki a koreai ételeket fogyasztja, harmonikus étrendet követhet, a hús, a növényi fehérje, a zöldségek, a gyümölcsök és a fűszerek jól kiegészítik egymást. Külön kell szólni az erjesztett ételeinkről, amelyek közül talán a kimcsi a legismertebb a világon. Az erjesztett ételek, de különösen a kimcsi nagyon egészséges a benne található tejsavbaktérium közismert élettani előnyei miatt. Emellett vitaminokban is gazdag, azaz erősíti az immunrendszert, ráadásul az erjesztett ételeket hosszabb ideig lehet tárolni, ezért praktikusabb is.

– Elfoglalja a koreai konyha azt a helyet a világ gasztronómiájában, amelyet véleménye szerint megérdemel?

– Ha ez kerül szóba, mindig összeszorul egy kicsit a szívem. Azt gondolom, azért nem annyira közkedvelt a koreai konyha, mint lehetne, mert az ételek hosszú és bonyolult folyamatok során készülnek el, amihez kitartás és szorgalom kell. A kimcsihez például elengedhetetlen az alaplé, amelyet a tenger gyümölcseinek erjesztéséből nyernek. Már ennek elkészítése hosszadalmas, nem is szólva az ételről, amely szintén nem egyszerű. Ugyanakkor a kimuchi, amely lényegében a kimcsi japán megfelelője, népszerűbb, mert egyszerűbben készítik. Ahhoz, hogy a koreai konyha világhírű lehessen, kicsit módosítani kellene rajta a nyugati világ ízlésének megfelelően.

– Ha módosítják a recepteket, többé talán már nem lesz az, ami korábban.

– Nem arra gondoltam, hogy a recepteken változtassunk, hanem például használjunk minél több helyi alapanyagot, valamint reformáljuk meg a tálalást. Ahogy a show alkalmával láthatta, úgy szervíroztam az ételeket, ahogy errefelé szokás, mi azonban egy-egy fogás minden elemét külön szolgáljuk fel.

– Önnek van egy tévé műsora Koreában, amely szabad fordításban az „Apuci főztje” címet kapta. Hogyan jött az ötlet, hogy apukákat, férfiakat tanítson főzni?

– A gyerekeim inspiráltak, akiknek gyakran főzök, olyankor mindig vidám hangulatban telik az idő. Azt gondoltam: más apukák is megteremthetnének egy olyan plusz programot, amikor együtt lehetnek a gyerekeikkel, sőt még főzhetnek is nekik. A koreai férfiaknak viszont vagy nincs kedvük főzni vagy nem elég magabiztosak. Ezért számukra leegyszerűsítettem kicsit az eredeti recepteket, így azokat ők is gyorsabban és könnyebben el tudják készíteni.

– Ha már itt tartunk, hogy tapasztalja, Koreában mennyi időt hajlandók eltölteni az emberek a konyhában? Szeretnek új ismereteket elsajátítani, recepteket tanulni, vagy inkább megveszik készen az ételt, esetleg beülnek egy étterembe?

– Szerencsére Koreában újra divatba jött, hogy maguknak főzzenek az emberek, ezért egyre többen érdeklődnek a főzés iránt, mi több, a férfiak között is mind inkább tért hódít a gasztronómia szeretete.

– Járt már korábban Magyarországon?

– Első alkalommal vagyok Budapesten, s bár koreai léptékkel mérve kis városról beszélünk, ám csodálatos, sokszínű. Még az is megfordult a fejemben, nyitok itt egy éttermet. Egyébként a télen olimpiai aranyérmet szerző gyorskorcsolyázóik edzője, Cson Dzseszu az unokafivérem.

– Milyen kicsi a világ. Megkóstolt magyar ételeket?

– A gulyást és a rántott húst, bár ha jól tudom, utóbbi inkább bécsi eredetű.

– Tudott valamit a magyar konyháról mielőtt hozzánk érkezett?
Korábban is érdeklődtem a konyhájuk iránt, többször is kipróbáltam a magyar ételeket Koreában. Sokat olvastam a magyar konyháról, tanulmányoztam a recepteket, s ugyan nagyon mélyen nem ismerem a magyar gasztronómiát, azt gondolom, van némi rokonság az önök és a mi ételkultúránk között.

– Mi lenne a közös nevező?

– Több közös vonást is találtam, például a fűszerezésben, de igazából akkor döbbentem rá a hasonlóságra, amikor otthon először készítettem gulyást, ami igencsak hasonlít a mi kocshudzsang csige levesünkhöz, amelyet a show-n is főztem a színpadon.

Köszönet a tolmácsolásért Anna Seonak!