A tizedik születésnapját ünneplő Szupermenta szezonális, adventi terméktesztjének főszereplői a kókuszos szaloncukrok voltak. Hála és köszönet jár a Nébihnek és a Szupermentának, mert egyszer és mindenkorra ráébresztették a magyarokat: semmi keresnivalója nincs a kókuszos szaloncukornak a karácsonyfán. Sokkoló tudósítás következik.

Némelyik kóstolása kifejezetten büntetésnek számított – hangzott el az Agrárminisztériumban tartott kókuszos szaloncukor terméktesztjét követő pódiumbeszélgetésen. És valóban, nem tudjuk cáfolni, sőt. De jöjjenek a bűntény részletei. Véletlenül sem szeretnénk megbántani azokat, akik szeretik a kókuszos termékeket, a kókuszos csokoládét, a kókuszgolyót mi is kedveljük. Csak a karácsonnyal való kapcsolatát nem értjük.Mentségünkre szóljon, nem csak mi vagyunk zavarban a termékkel kapcsolatban: az említett kerekasztal-beszélgetés résztvevői sem tudták, tulajdonképpen miért tekerik kék sztaniolba a gyártók a kókuszos szaloncukrot. A tenger, vagy a kék ég miatt, találgatták. Pedig hozzáértő szakmabeliek ültek az asztalnál: Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének főtitkára, Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület elnöke, valamint Dr. Pleva György, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) igazgatója.

Erdélyi Ballázs

Vagyis ha még a szakmabeliek is tanácstalanok, ezen a szálon elindulhatunk. A szál másik vége pedig oda vezet, hogy megfejtsük, hogy került a hungarikummá vált szaloncukorba a kókusz. Régen a legtöbb gyerek az iskolában attól tartott, ha ajándékba pár szem szaloncukrot kapott, jaj, csak ne kókuszos legyen. Miért? Mert valahogy ennek nem igazán tudta, tudja eltalálni senki sem a receptjét, az arányait.

Mert, ha az a cél, hogy a Bounty névű csokoládét utánozzák, azt gondoljuk, a terméket gyártó cégnek hatalmas a tapasztalta és a versenyelőnye. Márpedig, vélelmezzük, valaha ez lehetett a szándék, mert a szaloncukorba kerülő töltelékek leginkább erre a termékre hajaztak, az arányokat, a textúrát, az ízt illetően.A Szupermenta 113. terméktesztjére kiválasztott 19 szaloncukor gyártója viszont valamiért más utat választott – a gond csak az, hogy egyiküknek sem sikerült eltalálnia az utat. A tesztelés két aszaltnál zajlott, az egyik csoportban 10, a másik aztalon 9 termék várt a tesztelőkre. Többekkel beszéltünk, érdeklődve, hogy csak a mi asztalunk volt beterítve életellenes bűncselekménynek számító cukorkákkal, de sajnos nem. A másik asztal kóstolói is fintorogva, elborzadva beszéltek az ott ízlelt szaloncukrokról.Vagyis a vélemény egységes. Az értékelés egyik szempontja a külső megjelenés volt, amit a legtöbben legalább közepesre megugrottak, aki ezt az akadályt sem ugrotta meg, arra csak legyinteni érdemes… Sajnos akadt olyan termék, amire rossz volt ránézni. A következő tesztelési szempont az illat volt, majd az állomány és az íz következett. Némelyik cukor émelyítő illatot árasztott, de a legtöbben még ezt a kört is vették.Az állag azonban a legtöbb estben értelmezhetetlennek értékelte a többség: a fentebb említett csokoládéra egyik sem hasonlított, pedig az egy jobb, vagy inkább bevált út lehetet volna. Némelyik „textúrája” olyan volt, mint a letűnt korok univerzális tisztítószere, az Ultra Derm, más „termékek” állaga a krétát idézte meg, összeszáradt túrót vagy a fűrészport, csak fehérben.

Egyes gyártók bonbonokban megszokott krémes állagot álmodtak meg kókuszos szaloncukornak. A meglepő, hogy – bár kókuszos bonbon, mint fogalom is értelmezhetetlen számunkra – egyik-másik még egész ehetőnek bizonyult. Bár akadt, amelyik krémje zöld színben készült.És akkor át is térünk az ízre, amire sok szót vesztegetni is kár, kritikán aluli volt a legtöbb szaloncukor „íze”. Nem áruljuk el, melyik gyártó terméke volt, de mi a dobogóra felkapaszkodó egyik szaloncukorra is 2-es osztályzatot adtunk. A termékek közül 15 cukorral, 4 édesítőszerrel készült; az általunk ízlelt cukormentes szaloncukrok azonnal felismerhetők voltak, zavaró mellékízzel tették még komorabbá, az amúgy sem túl rózsás összeképet.Joggal kérdezheti az olvasó, miért éppen a kókuszos szaloncukrot választották a Nébih munkatársai. Az ok teljesen érthető: zselésből például egy zacskóban is több íz található, ráadásul ahány gyártó, annyi féle ízesítés, nem lett volna igazságos összevetni a narancsost a málnással. Ezért esett a választás a kókuszos termékekre, bár éppen rumosdióst vagy marcipánost azt hiszem valamennyien szívesebben kóstoltunk volna.Így viszont megkíméltük a kedves olvasót attól, hogy maga kísérletezzen. Tanácsunk egyszerű: ne vegyenek karácsonyra kókuszos szaloncukrot. A magvakkal, fahéjjal, málnával, naranccsal, csokoládéval stb. ízesített termékek adekvátabbak a téllel, az ünnepekkel egyébként is, mint a teljesen tájidegen, trópusi kókusz.És akkor következzen a hivatalos rész is: Nébih szakemberei a 19 termék laboratóriumi vizsgálatát is elvégezték. E tekintetben a szaloncukrok jól szerepeltek, szerencsére. A vizsgált élelmiszer-biztonsági és minőségi paramétereknek megfeleltek. A vizsgálatok részeként ellenőrizték többek között a termékek cukor-, édesítőszer-, valamint transzzsír- és allergéntartalmát, továbbá elvégezték a szemszám és a bevonatarány vizsgálatát is. Hatósági jelölés- és dokumentumellenőrzés ezúttal nem történt, de a vizsgált szempontok alapján a szakemberek minden eredményt rendben találtak.Fajtájukat tekintve 15 mártott és 4 töltött szaloncukor vett részt a tesztben. A termékek – megnevezésük alapján – különböző bevonattal rendelkeztek: hatnál tejcsokoládé, kilencnél étcsokoládé, négynél pedig kakaós (ét)bevonómassza takarta a kókuszos tölteléket.A szakértő és laikus kóstolók pontozása alapján kialakult rangsorban a dobogó tetejét a Spar Kókuszos szaloncukor (étcsokoládéval 22% mártott, lédig) érdemelte ki. A második helyezést a Favorina Kókuszos szaloncukor (tejcsokoládéba mártva, 350 g) érte el, míg a harmadik helyen a Lissé Szaloncukor (kókuszos tejcsokoládéval mártott, 300 g) végzett.

Grafika: Nébih

Fotó: GR