Az idei Gourmet Fesztiválon rengeteg kellemes élményben és meglepetésben volt részünk. Három napon át folyamatosan kóstoltunk salátákat, leveseket, főételeket, desszerteket és italokat, hogy minél átfogóbb képet nyújthassunk olvasóinknak az eseményről. Szubjektív beszámoló következik, amelynek során körbeutazhatják velünk képzeletben a világot, lesznek meghökkentő és szívmelengető képek egyaránt. Tartsanak velünk!

A Millenárison a korábbi években megszokott elrendezést megtartották, ám egyes házikók idén egyedi dizájnnal jelentkeztek, ami azon túl, hogy színesebbé tette az összképet, a tájékozódást is megkönnyítette. A környezettudatos hozzáállás töretlen, továbbra is lebomló tányérok és fa evőeszközök álltak a látogatók rendelkezésére.Az eső idén is jócskán megnehezítette a kiállítók dolgát, a nyitást követő első órában több stand még nem állt készen az éhes vendégek fogadására. A belépő mellé számos kupon is járt, így a fesztivált pénteken nyitáskor egy cold brew kávéval kezdtük a One Eleven jóvoltából, és körbenéztünk, amíg az utolsó simításokat végezték az éttermek. Bár a vendégszám érzésünk szerint nem csökkent az előző évekhez képest, az alaphangulat mégis sokkal nyugodtabb volt, aminek kifejezetten örültünk.

Mivel az idei „női energiák” mottót nehezen megfoghatónak tartottuk már első kommunikálásakor is, ezért igyekeztünk arra helyezni a fókuszt, hogy ki hogyan tudott megbirkózni a kihívással. Ez persze nem tántorított el minket attól, hogy a tematikától elvonatkoztatva is kielégítsük a kíváncsiságunkat.

Magyaros vonal, csavarokkal

A Kistücsök Food & Room három fogása tökéletes indítása volt a fesztiválnak. Az első, vega fogásban a roppanós állagúra hagyott tavaszi zöldségek épp csak enyhén csípős, kicsit citromos ízvilágú zöldcurry-szószban kerültek a tányérra.Utána házinyúl-gerinc vadasmártással és pirított kenyérbéllel érkezett, a különlegességét citromhéj és rebarbara adta. Én kifejezetten nem szerettem korábban a vadast, de a Kistücsöké egyszerűen mennyei volt (lásd rangsorunkat). Az elviteles pohárban kapott sajtos rúd is addiktív eleség: omlós, nem száraz, tökéletes a reggeli kávé mellé, de akár sör- vagy borkorcsolyának is.A 42 Restaurant ismét maradandó ízemléket hagyott bennünk. A polip hot dog édesköménnyel és kimchivel életem első polipos fogása, és nem csalódtam. A faszenes grillezésnek köszönhetően kapott enyhe „kéreg” adott egy turbót a tengeri alapízeknek, amit az édeskömény és a kimchi még inkább kiemelt.A burgonya bodza nevű étel az idei kedvenc vegetáriánus fogásom lett. A burgonya a sütés során egy kis pirult réteggel gazdagodott, ami az alapanyag legizgalmasabb aromáit mutatta meg, ezt árnyalta a bodzaolajjal és bodzacettel készült savas ízvilágú burgonyafonal, és lágyította a burgonyaszósz. Mennyire egyszerű alapanyag és milyen csodás fogás készült belőle!A Pasarét Bisztró nem erőltette a fesztivál jeligéjét, olyan közönségkedvenc fogásokkal érkezett, amivel a megszokott vendégkörnek is kedveznek. A hideg tökfőzelékre tejfölhab, friss kapor és pofahúsos tavaszi tekercs került. Ismét egy „tökös fogás” a női energiák közepette. Korábbról rengeteg ellenérzéssel viseltettem az alapanyag iránt, de ez a főzelék végképp megszabadított a rossz emlékektől, minden falat mesés volt.A lecsójuk igazi házias klasszikus, remek állagú, harapható darabokkal, tetején a kolbászmorzsa ropogós, de nem száraz, kellemes füstös aromát adott a lecsó frissességéhez. A sous-vide tojás és a padron különlegessé tette az ételt, sokkal jobb ízekkel és textúrákkal találkozhattunk így, mint a hagyományos tojásos lecsó esetében.A resztelt borjúmáj burgonyapürével és malacropogóssal szintén csodálatos ízélményben részesített minket. A burgonyapüréágyon sűrű hagymás szaftban meglepően puha borjúmáj fürdőzött, a malacropogós pedig a füstölt szalonnás aromát adta az egyébként lágyabb alapnak. A menüsor megmutatta, miért olyan népszerű a budai étterem: a legszerethetőbb tulajdonságokat megőrizve képesek új szintre emelni a közismert fogásokat.A Konyhám Stúdió 365 pultjánál Szikra Gabi kápráztatott el minket először vidám és energikus személyiségével, majd a kínált fogásokkal. A kecskesajtos somogyi lepény kiküszöbölte a szinte minden fesztiválon kapható langallók legnagyobb hibáját, a túl vastag tésztát. Lepénye vékony, nagyjából mint egy olasz pizza. Tökéletes állaga és íze alapot adott a rákerülő medvehagymás tejfölnek, kecskesajtnak, lilahagymának (ami ilyen ételről nem hiányozhat!), paradicsomszeleteknek és a diónak, ami nagyon szépen előtérbe hozta a sajt aromáját.A hortobágyi palacsinta egyszerre képviselte a házias és a gourmet vonalat. Az édes palacsintatésztába kétszer darált csirkeprád került, köré pedig a hagymalekvárral főzött csirkeszaft. Gyönyörű lila virág adta a fogás „csajosságát”, elvégre a női energiák voltak terítéken. A rövid és tömör konklúziónk ennyi volt: „Szikra Gabit hazavihetjük?”

„Idegen" tájakon

Az Opium Restaurant & Bar látványos grillsorral várta a vendégeket. Rengeteg tengeri finomságot találtunk az étlapon, de az is tudott grillezett ételt választani, aki a tenger gyümölcseiért nem rajong. Az osztriga yuzuszósszal kezdőknek is jó választás lehetett, mivel a gyümölcs savassága picit ellensúlyozta a tengeri ízek „vadságát”, de nem nyomta el, meghagyta az osztriga eredeti karakterét.

A puha páncélú grillezett rákot a magas kalcium tartalmú páncéljával együtt is el lehetett fogyasztani, de ezt természetesen a vendégre bízták. Külön kedves gesztus volt, hogy megmutatták, hol és hogyan bontsuk fel a rákot, teljesen természetesnek vették – már csak a földrajzi adottságainkból kifolyólag is –, hogy ebben a vendég segítségre szorulhat.A seafood kínálatot erősítette a szintén grillről kapott Szent Jakab-kagyló, amit még különlegesebbé tett, hogy szójás-vajas-fokhagymás szósz ölelte körül. Sült még a grillen különösen szép „szárazföldi” nyárs is: borsmentalevélbe tekert fűszeres sertés darálthús, amit mogyorószósszal kísérve tálaltak. Tökéletes választás minden szempontból. Lenyűgözte csapatunkat az Opium szívélyessége, kínálata.Noha a különböző „mentességeket” jelezték az étlapokon, a Pajta volt az egyetlen hely, ahol körutunk során rákérdeztek arra, van-e bármilyen ételérzékenységünk. Ez is egy figyelmesség, ami nagyon jól tud esni, még akkor is, ha a fesztiválozónak nincs érintettsége. Az étterem empanadája a latin-amerikai és magyar konyha fúziós remeke. A kék kukorica lisztjéből készült empanadába füstös ízű BBQ-mangalicatarja került, körülötte asztalt paradicsom, és grillen készült, kicsit vadabb, szintén füstös aromájú lecsómártás terült el.A másik főétel szintén ízbomba, a polentakrém (ami a legjobb burgonyapürével is felvehetné a versenyt) tetejére grillen készített gombapörkölt került, végül savanyított rókagomba és reszelt tojássárgája csavart egy kicsit a megszokott ízvilágon. Izgalmas, friss, pont az, amire vágyunk tavasz végén.A Bombay Budapest étterem kitűnő indiai fogásokkal érkezett, emellett a női energiák tematikában is kiemelkedő ötlettel rukkolt elő. Az indiai vallási-kulturális örökség köszönt vissza az ételekben, melyeket a hindu hitvilág istennői ihlettek. Külön örömöt jelentett olvasni az istennők bemutatását és az ételekhez kapcsolódó inspirációt a pult szélén kihelyezett táblán.

Mi három tételt teszteltünk a menüről. Az egyik a három kóstolófalatból álló Prithvi Trió, amiben az első „falat” tépett bárányhús gyömbérrel, fokhagymával, zöld chilivel, mentával, korianderrel, kesudióval és sáfránnyal, leveles mini paratha kenyéren.A második „falat” tandoori csirkével, joghurttal, fokhagymával, piros chilivel és citrommal töltött „arancini”, tetején chilis majonézzel. A harmadik „falat” paradicsomban, fokhagymában, currylevélben és chiliszószban pirított tigris garnéla. Mindegyik enyhén csípős, az indiai konyhától megszokott ízgazdagsággal.

A sort fermentált, őrölt fekete lencséből és rizsből készült palacsintában tálalt vajas csirke Dosával folytattuk; végül sáfránnyal, kardamommal, kesudióval és pisztáciával készült krémes basmati rizspudinggal zártuk. Imádjuk az indiai konyhát, ezúttal is minden falat boldogságunkra szolgált.A Jouri kínálatából a marhahústagine-hoz volt szerencsénk. A hús omlósra főtt, szinte szétfoszlott a szánkban. A szószban éreztünk citromot, fahéjat, szegfűszeget és kardamomot, az egytálételben pirított mandulát és főtt sárgarépát, cukkinit fedeztünk fel, a szezámmagos asztalt szilva pedig feltette az i-re a pontot. Köretnek nem is lehetett volna jobbat kitalálni a kuszkusznál.

Amikor a rekeszizom és az ízlelőbimbó egyszerre boldog

„Isteni” ételekkel és igazi tűzről pattant női energiákkal jóllakva a Sug’Art felé vettük az irányt. Kellett egy kis pihenő, és mint tudjuk, a desszertnek külön rekesz van a gyomorban. A pultban várakozó gyönyörű sütemények csak a kezdet: a kínálatra a névadás tette fel a koronát, ami kétségkívül a legkreatívabbnak bizonyult az összes kiállító közül.Hosszas gondolkodás után hármat választottunk a kínálatból. A Boldog asszony csókja a hölgyek által különösen kedvelt málnára és proseccóra alapozó könnyed, savanykásabb ízvilágú, gyönyörű színű édesség; a Rákócziné nevéből következtethetően a Rákóczi-túrós ízvilágát idéző, hibátlanul megalkotott túrós finomság.Az Éjfekete mámor pedig mindent vitt: karamellkockával sült marcipános piskóta, krémlikőrös csokoládéganache réteggel, rajta felvert csokoládéhab, és a tetején sós karamella. Nagyon tömény, inkább étcsokis, picit keserűbe hajló, mint klasszikusan édes ízvilág, valóban mámor. Végtelenül hálás vagyok, amikor ilyen masszívabb édességek is a kínálatba kerülnek mert engem valahogy nem kapott el annyira az évek óta divatos könnyed, mousse-os francia irány. Az Osztott figyelemre (ami három kisebb süteményből állt) és a „Mi a baj? Semmi!” zseniális nevű vegán csokoládétortára ezek után már sajnos nem maradt kapacitásunk, pedig azok is pazarul néztek ki. Majd jövőre!A MÁK Restaurant több érdekes tapasztalatot is tartogatott. A tematikáról beszélgetve itt találkoztunk először azzal az állásponttal, hogy mindannyian magunkban hordozzuk a férfi és női energiákat egyaránt, és ezeknek összhangban kell lenniük. Az ételkínálattal is képviselték azt, amiben hisznek: nem kell semmit elvinni egy túlgondolt irányba, inkább olyat alkottak a fesztiválra, ami egyszerűbb, ami mindenkinek jó, nyitott és elfogadható.Örültem ennek a két lábbal a földön álló gondolatsornak, egybecsengett a bennem kialakult érzésekkel, és persze nagyra értékeltem az önazonosságot is. A tojásos nokedli, a MÁKlángos és a cigányka közül mi a lángost próbáltuk ki. A kefires-mákos lángostészta belül puha, kívül ropogós, a mák miatt nagyon különleges ízű, a kefir pedig óvta a tocsogós-olajosságtól. A feltét mákos tejföl, kétféle óvári sajttal, és fermentált medvehagymaterméssel. A zseni szelleme hatja át, nem véletlenül szerepel már jó pár éve az étlapjukon töretlen sikerrel.

Az agy, a szív és a gömbölyded

A Bori Mami étterem éveken keresztül (minden alkalommal, amikor megrendezték a „versenyt”) közönségdíjat kapott a Gourmet Fesztiválon. Bár idén nem tudtak ilyen címet szerezni, a mi szubjektív közönségdíjunkat a gyöngyösi étterem nyerte (ERRŐL ITT OLVASHAT BŐVEBBEN).

A menüsorban rengeteg kreativitás mutatkozott, Sándor Béla tulajdonos így foglalta össze a fogások megalkotása mögött húzódó koncepciót: „Azért ezzel a menüsorral érkeztünk, mert imádom a nőket, és a nőkben az eszüket, a szívüket és az alakjukat szeretem legjobban. Ezért egy velős pirítóssal, egy borjúszívvel és egy csodaszép cseresznyével érkeztünk, ami valamire hasonlít.”

Sándor Béla

Az ételeket álomszépen tálalták, de az ízek még a látványt is felülmúlták. A velős pirítós konfitált fokhagymás, velős majonézzel, velőgéllel, kápiapaprikából, uborkából, savanyított lilahagymából és szárított paradicsomból készült salsával és málnás kápiával készült. Még látványában is egy agyra emlékeztetett, az ízkombináció pedig tökéletes harmóniában pulzált.A borjúszívtől az általában keményebb állaga miatt kicsit féltem, de mint kiderült, alaptalanul. A szív 24 órán keresztül pácolódott sóoldatban, így a pirításkor már gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy steak: kívül picit kérges, belül nagyon puha. A fogás többi szereplője gondoskodott a további meglepetésekről: a „szivar” gombákkal, borjúmájjal, kapribogyóval és szárított eperrel volt töltve, a tetején savanyú epergél és friss eper, meglocsolva gyömbéres-ánizsos jus-vel. Az étel a legkomplexebb ízvilágnak bizonyult az idei fesztiválon, még órákkal később is emlegettük.A desszert szintén lenyűgözően festett, a tányért egy szép nagy „cseresznye” uralta, aminek a „magját” meggytöltelék adta, azt körbevette a dohánykávéval infuzált mousse, mint gyümölcshús, majd a csokoládé, mint héj. Mellette fehércsokis krém, csokoládéropogós és meggyzselé – meg persze némi extra dekoráció. Köszönjük az élményt!

„A női kezek mindenhová elérnek!”

A Pomo D’Oro étterem pultjánál igazából csak nézelődni álltunk meg. Egy ekkora fesztivál forgatagában az éttermeknek jó, ha 5 másodpercük van arra, hogy maradandó nyomot hagyjanak a vendégben, és ez itt a munkatársak energiájának, humorának és szívélyességének köszönhetően – esetünkben – sikerült. Megtudtuk, hogy a női energiákat polippal jelenítették meg, „hiszen a női kezek mindenhova elérnek”.Bár az elgondolás mögötti humort határozottan értékeltük, ezúttal nem a polip mellett tettük le a voksunkat, hanem egy klasszikus tésztaételt kóstoltunk. A maccheroni napoletana az olasz konyha esszenciája: a tökéletes al dente tészta sűrű, gazdag aromájú húsgombócraguval került a tányérra, minden falat Olaszországra emlékeztetett minket. Mondhatnánk, hogy egyszerű étel, de ilyen színvonalon elkészítve valódi kuriózum Magyarországon.
Pihenésképp – na meg, mert addigra már két napja fentük rá a fogunkat – megálltunk a Cake & More by Garannikova standjánál. Ezzel a sütipulttal csak egy bajunk volt, hogy nagyon, de tényleg nagyon nehéz volt választani. Sokat elárul a „nehézségeinkről”, hogy végül hárman öt süteménnyel távoztunk. Próbáltunk a könnyedebbtől a nehezebb felé haladni, de a sósperec díszítésű csokis sajttorta kivételével mindegyik a nehezebb mezőnybe tartozott.A Moszkva-torta durvára tört dióval gazdagított diós habcsókrétegei között sűrű krém pihent. A süti a könnyen értelmezhető ízek és változatos textúrák játéka, egyszerre otthonos és különleges. A pisztáciás szirokban piskóta rétegen sűrű pisztáciakrém tornyosult, a töménységét a savas-málnás borítás lágyította.A csokis Orosz szív leginkább marlenkára emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy annál ezerszer finomabb, és egy kicsit tömörebb. Az első helyre minden tekintetben a brownie került. Két tökéletes állagú, vagyis kívül ropogós, belül szaftos brownie-tallér közé sűrű, tömény pisztáciakrém került, a desszert közepén pedig savanykásabb, sűrű málnás bomba várta, hogy kontrasztként robbanhasson az ízlelőbimbóinkra. Budapesti édességrajongóknak kötelező ellátogatni az üzletükbe, én biztosan rendszeres vendég leszek!

A „fine halételes” és a meglepetésszekció

A tiszalöki Horgonyzó étterem bevallottan nem a fine diningra törekszik, inkább a házias konyhát képviseli kiemelkedő színvonalon. A menü minden tétele varázslatos volt. A hideg vajtökkrémleves kovászolt cukkinivel és kaporral a tökéletes nyári leves, épp elég sűrű, krémes, pont annyi fűszerezéssel, ami engedi kibontakozni a zöldségek alapízét. A hortobágyi pontyos töltött káposztában a töltelék krémes, szálkával nem lehetett találkozni, a káposztaköntös puha, és bár magunktól sosem jutott volna eszünkbe ez a kombináció, de el kell ismernünk, tökéletes párost alkottak. A ropogós textúrát pirított szalonnakockák adták, az ízkavalkád könnyítéséről pedig lestyános tejföl és friss kapor gondoskodott. A desszert a madártej Reszegi mami kürtőskalácsával nevet kapta, ami amellett, hogy gyönyörű volt, a klasszikus erdélyi fogást is új szintre emelte. A kürtőskalácsszelet oldala külön pirítást kapott, a madártejbe pedig tojáshab helyett könnyű, vaníliás-citromos túrókrém került, mindezt friss eper- és áfonyadarabokkal koronázták meg. A ropogós és krémes textúrák, az édes és savas ízek gyönyörű összhangja mosolyt csalt az arcunkra. Mindezekért lett számunkra a csapat a legnagyobb meglepetés.
Ezen a listánkon az ezüstérmet a Párisi Passage Restaurantnak adtuk, amely a női energiát a vizualitásban ragadta meg. Azon túl, hogy a legszínesebb fogások kerültek elénk, sikerült művészi szintre emelniük egy olyan ételt, tudniillik a marhahúst meggyszósszal, ami valószínűleg sokunknak csak a menzás évek rémálmaiból dereng.

Az omlós marhahúst barna vajas burgonyapürével és amaréna meggyszósszal tálalták. Kést nem találtunk a standon, de nem is kellett, ugyanis a puha marhahúst kanállal is el tudtunk „vágni”. A szaft pazar volt, a sűrű amaréna meggyszósszal új értelmet kapott az étel, a csavart pedig a liofilizált gyümölcsdarabok adták. Bármikor boldogan fogyasztanánk. Az epervelouté bazsalikomos panna cottával levesnek és könnyű nyári desszertnek egyaránt tökéletes, nem harsány, kifejezetten lágy aromájú. A libamájhoz törökméz, málna, mogyorócrumble és házi briós társult, valamint tengernyi virág díszítette, így az ízlelőbimbóink mellett a szemünknek és szívünknek is különösen kedvessé vált a fogás.

A marokkói Majorelle került nálunk e rangsorban a harmadik helyre, írjuk is, miért. Az étterem idén nyitott Budapesten, épp csak hallottunk róluk, aztán egyik meglepetés ért minket a másik után: fantasztikusra sikerült a polipkar salátaágyon, a dresszing egészen különleges összetevőket rejtett, mint azt a séftől megtudtuk, egyebek mellett például Baileyst és rozmaringot is tartalmazott. A rák-mangó saláta az édes és sós ízek huncut játéka. A salátát, amiben mangó, mazsola, dió, fekete szezám és uborka is akadt bőven, édeskés dresszing ölelte körül, erre került a sós-vajas-fokhagymás garnéla. Az ízek mellett óriási meglepetést jelentett számunkra a standon tapasztalt hozzáállás is. A Majorelle házikója előtt kialakult kis torlódásban az egyik vendég elejtette az ételét. A tulajdonos (kérés nélkül!) egy perccel később egy új adagot adott a vendég kezébe. Az ilyen emberi tényezők adják a lélekemelő pillanatokat.

A kerti partivá varázsolt fesztivál

A Kollázs hideg borsókrémlevese és a Bistro Sparhelt spárgakrémlevese között nagyon nehéz ragsort felállítani, mindkettőt különlegesnek tartottuk. Előbbien borsószemek és borsóhéj biztosította a roppanós textúrát, különlegessége, hogy són kívül nem került bele fűszer, így a friss alapízt élvezhettük.A meleg spárgakrémlevesben friss, roppanós zöldségdarabok és a medvehagyma aromája jelentek meg extraként. Bár bánatunkra a medvehagyma-ropogós elfogyott mire eljutottunk az étteremhez, a medvehagymaesszencia-cseppek által is képet kaptunk a megálmodott ízvilágról.
És természetesen az italokról sem feledkeztünk meg, mert e téren is értek kellemes élmények. A belépőhöz kapott Martini fiero nem okozott meglepetést, hozta a megszokott minőséget. A szintén belépőhöz kapott koktélkupont a Singleton standjánál tudtuk beváltani Bestia-koktélra. Fekete tea és őszibarack társult a whiskyhez – el kell ismernünk, hogy remek párosítás.

Rácz Lilla Brut nature pezsgője megkoronázta a szombat estémet; több bort is kóstoltunk, de a Mitiszol standnál vett Clos Henri sauvignon blanc új szintre emelte, mit lehet kihozni ebből a szőlőfajtából. Igazi jeges hűsítő volt a déli melegben a Kristinusnál elfogyasztott mustfröccs, és nem utolsó sorban ár-érték arányban is a legjobb alkoholmentes választásnak bizonyult.

Rácz Lilla

Ami idén a legmélyebb nyomot hagyta bennem, az a séfek emberközelisége. Készségesen meséltek az összetevőkről, a koncepciókról és jövőbeli terveikről az érdeklődőknek. De ami talán még ennél is izgalmasabbnak bizonyult: látni, hallani, hogy milyen tisztelettel, elismeréssel, sok esetben barátsággal viszonyulnak egymáshoz. Felkeresték az ismerősöket (vagy éppen ismeretleneket), viccelődtek, beszélgettek, megkínálták egymást mesterműveikkel. Egyszerre éreztem magam fesztiválon, szakmai találkozón és kerti partin. A lenyűgöző fogások mellett ez a hangulat teszi a Gourmet Fesztivált igazán különlegessé.