Klasszikus és új kedvencekben sem volt hiány, a Gourmet Fesztivál idei, nemzetközi konyhát képviselő kiállítói egyszerre hoztak személyes favoritokat és közönségkedvenceket. Az ízélményeket hol különleges alapanyaghasználat, hol a hagyományos összetevők rafinált innovációja, hol a nemzetközi konyha tradicionális vonásai tették felejthetetlenné.

A fesztivál egy napján kizárólag a más nemzetek konyháit képviselő standok kínálatát kóstoltuk. Először az olasz konyha prominensét kerestük fel, hiszen a legtöbb magyar rajong az itáliai ételekért. A Pomo d’Oro minden egysége képviseltette magát a gasztrodzsemborin, és legnagyobb örömünkre mindegyik standnál felkészült, szívélyes alkalmazottakkal találkoztunk. Megszólítottak, és ha kérdést tettünk fel, mindenki mindent tudott a kínált ételekről és italokról, és tudtak is jól kérdezni ahhoz, hogy ajánlani tudjanak.

Az olasz borok közül választottunk egy testesebb fehérbort, az Etnát, ami tökéletesen passzolt a másik standnál választott ételekhez. Ezek egyike, a maritozzi gyakorlatilag egy délolasz recept átalakítása: sós libamájhabbal töltött briós, amibe meggy kerül, így a sós-édes-savas ízek kavalkádja robbanhatott az ízlelőbimbóinkon. A lasagna 22 éve szerepel az étterem étlapján töretlen sikerrel – egyértelműen vendégkedvenc. A spenóttól zöld tésztarétegek között bolognai szósz (marha- és sertéshúsból készítve) és besamel rétegek váltakoznak, a klasszikus olasz fogást Gianniéknál kiemelkedő minőségben készítették.A picanha érlelt Black Angus spicfartőt takart, cacio e pepe szósszal és fave babbal, és grissinivel. Ezt a fogást kifejezetten a szellemes, mindig figyelmes és nagy tudású Horváth Attila ajánlására fogyasztottuk, és nagyon jól tettük. Légiesen könnyű hús éteri harmóniában került a tányérra a szósszal.
A zuppa di pesce, vagyis a tradicionális toszkán halleves Attila elmondása szerint a Pomo d’Oro vendégeinek kedvence. Megkóstolva nem lepődtünk meg a hallottakon, elképesztően ízes ételt kanalazhattunk. Mint megtudtuk, az aromagazdagság oka a bőséges alapanyaghasználat. Az alaplevet rákpáncélból készítik (a zero waste jegyében is), kerül még a levesbe scorfano, branzino, ombrina, rája, tintahal, polip, szürke rák, scampi és fekete kagyló.
A fagyilapot böngészve annyira meghökkentünk az olívaolaj és gorgonzola ízeken, hogy kíváncsiságból ezekből is kóstoltunk. Az olívaolaj-fagyiban egyértelműen az olívabogyó gyümölcsös tónusa emelkedett ki, álmunkban sem gondoltuk volna, de teljesen megállta a helyét fagylaltként. A gorgonzola fagyi pedig a fesztivál egyik legnagyobb meglepetését jelentette számunkra – erről az élményünkről desszertekről és fagylaltokról szóló összefoglalónkban olvashatnak.
A Petrol felé vettük az irányt, akik az igazi amerikai életérzést hozták el a fesztiválra. Márpedig az amerikai stílusú BBQ-ételekkel nálunk nem lehet mellé lőni, véltük, és az étterem ki is tett magáért.Az étterem első alkalommal vett részt a Gourmet Fesztiválon, reméljük a jövőben is találkozhatunk a csapattal. A konfit-BBQ marhapofa mini burger egy igazi ízbomba volt. A húst a smokerben töltött idő után további 12 órán át konfitálták marhafaggyúban, amitől igazán puha, füstös és szaftos lett.

A mangalica mac n’ cheese-be került tépett mangalicahús előzőleg 8 órát töltött smokerben. Az ételbe gazdagon került sajt, a húsra BBQ-szósz és nem utolsó sorban a fesztiválhoz képest az adag is igen bőséges volt. A bacondarabok és a jalapeno a tetején szinte elmaradhatatlan alkotóelemei a fogásnak, amelyek változatossá tették a textúrát, és frissen tartották az ízérzékelést.
A füstös csirkeszárnyakon a máz elképesztően intenzív aromájú, a több mint negyven fűszerrel készült házi kimchi pedig a pikáns-csípős ízvilágával tökéletesen passzolt a húshoz. A desszert, a bacon key lime pite kifejezetten meghökkenttő, de erről az élményről a desszerteket szemléző körképünkben írunk bővebben. A Petrol csapata, tisztességes hozzállásuk, edukációs szándékuk és ízletes kínálatuk miatt nálunk egyértelműen a fesztivál felfedezettjei.
Két éve találkozhattunk először a Zhu&Co csapatával, akik nem bonyolítják túl az ételeiket, de amit csinálnak, azt száz százalékon teszik. A jobbára kínai tésztabatyukat kínáló bisztró ételei rendkívül finomak. Míg szülei megállás nélkül készítették a megrendeléseket, Ji Yichenggel beszélgettünk arról, számára mit jelent a kedvenc tematika. „Nekem az emléket, a gyermekkort, a szülővárosomat jelenti. Egy ételpéldával élve a rice cake: amit kínairól úgy is lehet fordítani, hogy évről évre magasabb (minőség), feltörekvő, vagyis a fejlődést jelképezi – szeretném hinni, hogy ez ránk is igaz” – mondta a fiatal tulajdonos. Hozzátette azt is: a wonton mindenki kedvence, a fesztiválon is sokan keresték.

Ji Yicheng

Mi mégsem azt kóstoltuk, hanem egy másik, Kínában kedvelt ételt (ami egyébként hamarosan a bisztróban is felkerül az étlapra). Ez pedig a vencsoui lepény, amely Ji igazi gyermekkori kedvence: az iskolából hazafelé gyakran vett az utcán sütögető idős bácsiktól. A pikánsan fűszerezett császárhúst savanyított mustárlevéllel elegyítik, ezt töltik a tésztába, majd sütik meg. Savanyított karalábéval kínálták, amiért tőlünk külön piros pontot kaptak.
Aki rajong az orosz konyháért, az Arany Kaviár standjához látogatott. Amint azt Nyíri Szása tulajdonos leszögezte: a feléjük irányuló határtalan szeretet miatt nem is érkezhettek volna olyan orosz különlegességek nélkül, mint a blini, vagy a kaviár. Utóbbiról érdekes történetet osztott meg velünk: gyerekkorában kaviáros kenyérrel rohangált a játszótéren, mert akkoriban nem volt olyan drága az élelmiszer, mint manapság. Nem meglepő, ha a személyes kedvence az „örök” kaviár, valamint a spárga és a karalábé – tavasszal minden gondolata ez utóbbi két zöldség körül forog. Mi a langusztinnal készült baójukat kóstoltuk, amihez a langusztint green eggben hőkezelték, ami fenséges plusz aromákkal gazdagította a húst.
Egy trió, a Padron, a Pitpit és a hamarosan nyíló Monokini Kantin arra vállalkozott, hogy Garai Ádám séf vezetésével a spanyol konyha különlegességeit, kedvenceit ismertesse meg a széles közönséggel. A séf elárulta, hogy a Monokini esetében igyekeztek eltalálni a leendő vendégkedvencet, s mint kiderült, telibe trafálták: a sajtos churrost vitték, mint a cukrot.
Sajnos ottjártunkkor a madridi pacal nem volt éppen kapható, pedig érdekes lehetett volna összevetni a Pasarét Bisztró körmös pacaljával. Így a spanyol véres hurkával töltött sertéskörmöt kóstoltuk chilizselével. A kollagénes köröm egy számunkra különleges véreshurkával fuzionált, ami inkább hasonlított kolbászra, de azért nem teljesen. Különleges aromákat fedeztünk fel a morcillában, például szegfűszeget. Az étel egyszerre volt sós, csípős és édes, ropogós, igazi kuriózum. A másik étel, a torma-tonka szendvicsfagyi talán a legkülönlegesebb élményt jelentette a teljes fesztiválkínálatban – de erről is a desszerteket szemléző összefoglalónkban olvashatnak.
A libanoni Leila’s környékén fantasztikus hangulat uralkodott, autentikus muzsika, szabadtűzön sülő ételek, nyüzsgés, mintha az ezeregy éjszaka meséibe csöppentünk volna. Pál Anita üzletvezető elmondta, olyan ételekkel érkezetek, amelyekről tudták, hogy éttermükben a magyar közönség legjobban szereti. Az egyik ilyen étel a muhammara; a másik hummusz (amit háromféle ízesítésben is kínáltak, a szarvasgombás szerintünk kiválóan eltalált ízpárosítás); a sült burgonya Zaatar (a Zaatar egy elképesztően izgalmas fűszerkeverék); illetve a padlizsánkrém, amit Anita szerint a legjobban készítenek a fővárosban.
A kafta bárány és marha húsából készül, az étterem ezzel a fogással igyekszik a báránytól kissé ódzkodó magyarokat a jószág fogyasztására ösztönözni. A kaftát kóstolva sokan rádöbbennek: a bárány lehet finom is, s így később már könnyebb őket a báránycomb vagy a bárányborda felé orientálni. A pesztós hummusz a szarvasgombáshoz hasonlóan telitalálat. A saslik szegfűszeg- és fahéjillatával is elvarázsolt bennünket. Az étterem desszertként libanoni baklavát hozott, ami Pál Anita szerint kevésbé édes, mint az általában kaphatók. Valóban kevésbé émelyítő, és hordozott magában mazsolás jegyeket is.
A marokkói konyhát képviselő Majorelle-be tavaly egy csapásra beleszerettünk, idén sem okoztak csalódást. Hozták a tavaly is kóstolt garnélás mangósalátát, ami hasonlóan jó volt, mint az előző évi.

Saad Douyal, a séf elmondta: idén a polip fogyott a legjobban, nem véletlenül. Nem rágós, hanem puhább a textúrája, mint azt máshol megszokhattuk, hozta a tenger aromáját is, picit megpirították, enyhén csípős. A hatalmas méretű polipokat az Atlanti-óceánból fogják, amit új-zélandi Ten Rocks pincészet fehérborával készített beurre blanc-szósszal tálalnak. Az adag is nagy, akinek kedvence a polip, ezzel igazán jóllakhatott. A séf a salátákat olasz olívaolajjal, citromlével, sóval és borssal fűszerezte csupán, hogy ne nyomja el a különböző ízeket.

Saad Douyal

A marhanyelvvel ritkán foglalkoznak az éttermek, pedig nagyon finom. S ha már kedvenc, a Majorelle-ben kínált rakott marhanyelvet mindannyian szerettük. Ez az étel azonban teljesen más kategória, rendkívül puha, omlós, nagyon jól elkapott fűszerezéssel (ami köszönhető a marokkói konyha lelkének, a ras el hanoutnak), kiemelkedő római köménnyel.Került még az ételbe mustár, fekete, zöld és vörös olíva, fokhagyma, olívaolaj, citromlé és egy kis szója. Ezt az ízkavalkádot mi úgy fogalmaztuk meg: ha egy konyharuhát fűszereznének így, azt is megennénk. A lényegében marokkói pörköltnek is felfogható egytálétel az egyik kedvencünk lett az idei fesztiválon.
A Baalbeknél idén a korábbiakkal ellentétben húsmentes ételt kóstoltunk: hummuszt kértünk falafellel. Az országot járva azt tapasztaltuk, hogy a falafel sok helyen száraz és nem elég ízes, de az itt kóstolt tökéletesen volt elkészítve: ropogós kívül, puha belül, cseppet sem száraz és kellemesen fűszeres – nem volt hiányérzetünk, amiért nem volt hús a tányéron. A mellé kínált pita friss, puha, tökéletes kiegészítője a sűrű, krémes hummusznak. Került a tányérra még saláta, roppanós zöldségekkel, a fűszeres-balzsamecetes öntet kiemelkedően jó volt, tökéletesen passzolt a fogás többi eleméhez.