A 2025-ös Gourmet Fesztivál több szempontból is meglepetés volt számunkra. Az elmúlt évekkel ellentétben idén négy napig élvezhették a vendégek a kulináris különlegességeket, ami a kirívóan rossz időjárási viszonyok miatt kifejezetten jó döntésnek bizonyult. A tavalyi, nem túl szerencsés témaválasztással ellentétben a szervezők idén biztosra mentek, és számításuk bevált. A kedvencek szlogenre többnyire helyes válaszok érkeztek, vagyis jó ételekkel találkoztunk, amelyek között egészen különlegesek is akadtak.

Megszoktuk, hogy a Gourmet Fesztiválon a belépő mellé jár egy kis brossúra, amiben helyet kap az éttermek menüje és egy térkép, hogy könnyebb legyen megtalálni a számunkra izgalmasabb standokat. Ez alkalommal sajnos a szervezők nem nyomtattak kalauzt, így le kellett mondanunk az izgalmas karikázásról. A zöldebb koncepció egyfelől dicséretes, másfelől örültünk volna, ha kézbe vehettünk volna egy térképes útmutatót. Nem segítette a tájékozódást az sem, hogy sok vendéglátó a korábbi években megszokotthoz képest új helyre került.

Az idei, kedvencek tematikát jóval könnyebben, kreatívabban lehetett megragadni, mint a tavalyi Női energiákat, ez látszott már a menüt böngészve is. Ha minden megkóstolt ételről és italról írnánk, ijesztően hosszúra nyúlna a beszámolónk, ezért – a fesztivál tematikájával összhangban – mi is csak az idei kedvenceinkről írunk, de le kell szögezni, hogy minden általunk felkeresett stand kiemelkedő színvonalú menüvel készült.Már a feltérképező sétánk elején elakadtunk a Pasarét Bisztró mennyei illatokat árasztó standja előtt. Tavaly nagyon pozitív érzésekkel távoztunk, és idén is sikerült maradandó élményeket begyűjtenünk. A kínálatban szerepelt körmös pacal, amiben a kicsontozott pirított köröm adta textúrában és ízélményben is az extrát. A pacal rendkívül megosztó étel, de mint megtudtuk, az étterem vendégei körében kifejezetten kedvencnek számít, és a fesztiválozók is örültek neki. Nem is csodálkozunk rajta, minden falat gyermekkorunk ízeit idézte fel; egyikünk kifejezetten pacalrajongó.S ha már kedvencek: a pacal nagyszüleink, szüleink egyértelmű top étele volt, a hetvenes, nyolcvanas években kifejezetten vadászták azokat a helyeket, ahol egyáltalán kapni lehetett az ételt, és ha egy-egy kerületben, városban ráakadtak egy étteremre, ahol még ráadásul nem is elázott, hanem ízes, roppanós, enyhén csípős pacalt kínáltak petrezselymes burgonyával, számukra az maga volt a mennyország.A másik főételük, a hízott kacsamáj szarvasgombás burgonyapürével és rebarbarával szintén széles mosolyt csalt az arcunkra: a máj karamellizált kérget kapott, belül vajpuha maradt, a szarvasgombás burgonyapüré pedig már önmagában is nagyon izgalmas lett volna, de a májjal párosítva végképp telitalálat. A jus és a párolt bodzás rebarbara kontrasztot és mélységet adott, a tetejére reszelt friss szarvasgomba pedig feltette az i-re a pontot.A chilis tigrisrák páncélmártással kifejezett kedvencünk lett a Pasarét főételei közül: a rákhús alaposan magába szívta az aromákat, remek állagú, kicsit fokhagymás, míg a szaft nagyon sűrű, pont kellemesen csípős, amit a ropogós héjú, tömörebb állagú friss kenyérrel élményt jelentett tunkolni.A túrós palacsinta mindenki kedvence, nem találkoztunk még olyannal, aki ne szerette volna. A fesztiválon pedig közönségkedvenc, írjuk, miért: a palacsintában a túrómousse édes, a tetején a házi baracklekvár és a reszelt citromhéj pedig savanykás, a kekszmorzsa a ropogós textúrát biztosította. Összességében egy textúrában könnyedebb, de rendkívül ízgazdag desszerthez volt szerencsénk, amit bármikor örömmel fogyasztanánk. Újra és újra.Tavalyi nagyon kellemes emlékekből kiindulva ismét meglátogattuk a Mitiszol standját, ahol újra Clos Henri Estate Sauvignon Blanc-ra esett a választásunk, de ezúttal a 2024-es évjáratot találtuk a kínálatban, ami ugyanolyan lehengerlő, virágos illattal és ízjegyekkel lopta be magát a szívünkbe, mint tavaly, és nagy örömünkre idén barátságosabb árakat láttunk a táblán, mint az előző évben.

Idén először találkozhattunk a tavaly Michelin-ajánlást kapott Bilanx étteremmel. Horváth Péter séf egyik fogása a portóiban marinált libamáj, ami csodálatos ízzel és állaggal örvendeztetett meg bennünket! A vigasztalhatatlanul zuhogó esőben beszélgetve a séf elmondta, hogy az ő ötlete volt az egkori Tigris helyén nyitott étterem neve, hiszen a Mérleg utcában található a vendéglátóhely, így a közterület latin megfelelője egyben a lokációt is megjelöli.Mint megtudtuk, másik fogásuk, a Kedvenc mangalicapofa 80 Celsius fokon, nyolc órányi szuvidálással készült, ezután a főzőlevet redukálták és hozzákeverték a húshoz. Került bele még fehér cheddar, Worcester-szósz, a kompozíció alatt pedig sűrű paradicsomos mártás alapozta meg a tányért. A pofahús tetejére került fehércheddar-szószt  egy szem kapribogyó koronázott meg. A fehér cheddaros besamelt a séf Spanyolországból hozta magával (Horváth Péter ugyanis 10 évig külföldön dolgozott): a minőségi alapanyagok és a különleges technológia maradandó élménnyé tette a falatokat!Az időjárás az első két napon nem volt kegyes a kiállítókkal és a vendégekkel, a hideg, szeles, esős időben alig kereste fel a hatalmas méretű fesztivált látogató. A szervezők igyekeztek vonzóbbá tenni a területet hőgombákkal és ernyőkkel, de így is minden pad vizes volt. Számunkra azonban annyi előnyt jelentett a rémisztő időjárás, hogy nyugodtan tudtunk hosszabban beszélgetni a standokon – elvégre nekünk ezek a fesztivál legizgalmasabb pillanatai.

Dani Garcia

A Bibo étteremnél a pénteki hideg, esős nap volt az egyetlen, amikor egyáltalán oda lehetett férni a pulthoz. Ököruszály brioche-t kértünk, ami Dani Garcia titkos receptje alapján készült szószt tartalmaz. A brioche édes, a hús szaftos-fűszeres, a szósz enyhén csípős-karamellizált (umami) ízű volt, egyszerűen zseniális fogás került elénk, kár lett volna kihagyni.A Zsidai Grouphoz tartozik a 21 A Magyar Vendéglő, itt is nyílt lehetőségünk beszélgetni. Az étterem vendégkedvenc ételekkel érkezett, a koncepció szerint régi magyar ételeket kínálnak kis 21. századi csavarral. A fesztiválos kínálatból a spenótfőzelék rántott békacombbal volt az abszolút kedvenc, mi is erre voksoltunk. A spenótfőzelék különlegessége, hogy nem a parajt nem pürésítették, a tejszínes-fokhagymás-parmezános krémes főzelékben a spenótszálak textúrája kifejezetten kellemes élményt jelentett.

Vernon Strachan, a Zsidai Group executive séfje

A rántott békacombhoz először volt szerencsénk, és az itt tapasztaltak alapján bármikor szívesen választanánk újra az étlapról. A panír ropogós, szerencsére nem olajos ízű, a hús puha, csirkére emlékeztető aromával. Akiket az riasztana, hogy esetleg a béka húsa mocsárízű, azokat megnyugtatjuk: semmilyen mellékízt nem tapasztaltunk a Franciaországból importált kecskebéka fogyasztása során.

A Somlói bombában a csavar az volt, hogy a piskótát a krémmel egy gombócba gyúrták, a belsejébe csokoládékrémet töltöttek, végül olvasztott csokoládéba mártották, amit dermedés után „feltörtünk” a villával. Bár a forma rendhagyó volt, az igazi hagyományos somlói ízvilághoz volt szerencsénk.Az időjárás, mint fentebb írtuk, kedvezett a médiának. Tavaly (és hétvégén idén is) akkora tömeg kíváncsiskodott a Borkonyha / Textúra standjánál, hogy egyszerűen nem fértünk oda. Bezzeg idén, a borongós időben Sárközi Ákos séf készséggel állhatott rendelkezésünkre. Érdeklődésünkre elmondta: sok kedvence van, de ez a fesztivál nem róla, hanem a csapatáról szól. Ezért például az egyik ételüket, az ordás raviolit zöldalmával, parmezánnal azért hozták el, mert a head séf, Puskás Csaba erdélyi, ahol az orda nagyon népszerű. Az ételre került még szarvasgomba is, amit Csángóföldről szereznek be.

Sárközi Ákos

A főétel igen különleges hibrid: a ropogós borjú korianderes thai mártásban lényegében többek kedvencéből állt össze. A borjúsült a séfé, míg a mártás Horváth Tamás tulajdonos favoritja. A miértre a válasz: a tulajdonos Thaiföldön járva nagyon megkedvelte a kókusztejjel, chilivel, korianderrel készült thai levest, és megkérte a séfet, készítsen számára egy hasonló ételt. A leves elkészült, ami immár nem kizárólag a tulajdonos kedvence, ezért a Borkonyha / Textúra csapata valamilyen formában minden évben elhozza a Gourmet Fesztiválra. Mi ezt kóstoltuk, teljesen levett bennünket a lábunkról, harmonikus kompozíció született.A desszertként kínált madártej mindenki kedvence, mi még nem találkoztunk emberrel, aki ne szerette volna, ráadásul bennünk is felidéz kellemes gyermekkori emlékeket. Sárközi Ákosék azonban csavartak egyet a hagyományos recepten, bodzával és rebarbarával ízesítették, a tojásfehéréből készült habot pedig virágszirom alakúra formálták.Sokak kedvence a töltött káposzta, de az biztos, hogy olyan változatban, mint amivel a Kismező érkezett a fesztiválra, bizonyára kevesen találkoztak. Egész egyszerűen lehengerlő lett a fogásuk. Gerlai Attila head séf bárányraguval töltötte meg a káposztaleveleket, a raguba került babér, paprika, kömény. A darált húst sertéshálóval is körbepirították.

A mártás hasonlóan készül, mint egy korhelyleves, tálaláskor pedig a séf savanyúkáposztás gerslisalátát, újhagymát, savanyított medvehagymabimbót, paprikaolajat és ropogósra sütött fodroskelt kínált a töltelék mellé. Ennél szofisztikáltabb töltött káposztát biztos nem ettünk még, az íze pedig… ?! (Két hatalmas szelet kenyeret is kaptunk az étel mellé, hogy, hogy nem, egy megmaradt, és az otthoni konyhapulton felejtettük. Napok múltán is ugyanolyan finom maradt. Bárki is sütötte, elismerésünk!)A budaörsi Rutinnál (amely a METRO-val kooperációban jelent meg a fesztiválon) eleve a gyerekkor ízei a vacsoratéma, Pallag Dávid séf számára kedves ételeket készít a vendégeknek. ezek közül hoztak néhányat, mi két ételt is kóstoltunk. Az egyik a vadas volt, amit úgy készítettek, hogy görbeházi galamb mellét szuvidálták, majd megsütötték, ehhez marhaalapléből készített vadasmártást kínáltak. Pallag Fanni, a séf felesége azt is elárulta, hogy a dödöllét karamellizált hagymával és galambbelsőséggel töltötték meg. A kreációt borjújus fogta közre. A másik étel „blöffölt” gombapaprikás volt, ami azért kapta különleges nevét, mert ami gombának nézett ki a tányéron nem az volt, ami pedig nem úgy festett, az volt a gomba. Mint felfedeztük, a gomba alakú elem nokedli, amit fekete fokhagymával ízesítettek. Indiai fűszerekkel készítettek gombamártást, amire lisztben kisütött enoki gomba és marinált édesköményt helyeztek. Mindkét általunk kóstolt fogás csúcsteljesítmény a maga nemében, a galamb húsa omlós, a vadasszósz olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a jus klasszis; a gombás gegekért pedig teljesen odavoltunk.
Folytatva a magyaros kedvencek kóstolását, a Szaletlyt kerestük fel, ahol Bernát Dániel séf kifejtette: számukra nem okozott gondot a kedvencek kiválasztása. Négyféleképpen értelmezték a tematikát: a szuper zöld fogásukban (ami magában foglalt spárgát, zöldmandulát, mángoldot ás írót) a kedvenc alapanyagaik és beszállítóik jelentek meg.

A személyes kedvencük a rántotthúsos-szendvics – ami egyben a legtöbb magyar kedvence; az étterem kedvence a csirkegulyás, amiben meg tud nyilvánulni a koncepciójuk, a szószközpontúságuk. A szamócaleves nyáron mindenkinél igazi favorit – ezért hozták az eseményre.A csirkegulyást ízleltük meg. Már a neve is árulkodó, hiszen gulyást ritkán készítenek csirkéből, itt sem erről volt szó. Az étel szaftcentrikus, a séf azt is megosztotta velünk, hogy több mint 20 fűszert használnak készítésekor, többször is átszűrik, míg a selymes szószt megkapják. A préselt csirkecombot roston megpirították, ez került a levesnél sűrűbb ízes szószba kakastaréj és zúza társaságában, medvehagymás nudlival, fokhagymaszárral és sós citrommal – utóbbi üdeségével remekül ellenpontozott. Lehengerlő ételt kaptunk, minden íze kincs: a nudliban kellemes a medvehagyma, a szaft mesés, megérte a sok fáradtságot.A Fiktívnél a saját kedvenceik jelentek meg a kínálatban. A chilis-meggyes és a medvecukros-kombuchás jégkásáikkal a Balatonnál töltött gyermekkori nyaralásokat igyekezetek megidézni. A főétel a séf, Tatai Márton emlékeit idézte fel, amikor nyári bulikat követően ettek gyrost a buszmegállókban. A nyíregyházi változat ihlette a séfet, aki briósban szervírozta a malacfejhúst, a malacropogós, a lila káposztát és a 3 féle szószt, a medvehagymást, a hagymakrémet és a házi pirosaranyat. Utóbbi kápiából, szikkasztott paradicsomból készül. A smile névre keresztelt desszert alapját édeskömény, grapefruit, szikkasztott paradicsom alkotta, amit csokoládéba mártottak.Első hallásra kissé furcsának tűntek az ételek, ezért egy fogást kértünk, a malacfej gyrost, ami – talán egyedül az összes kóstolt étel közül – megosztotta a csapatunkat. A szószok mindenkinek ízlettek, a kollagénes malac viszont nem mindannyiunkat nyűgözte le. Az étel mellé kapott Fiktív boobies – ami szőlőmustból, zöld teából, jázminvirágból, lime-ból és grapefruitból készített alkoholmentes dzsúsz – viszont egyöntetű elismerést váltott ki csapatunkból.